Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Életüket és vérüket a gazdiért

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Vagy szánkózósat, hógolyózósat, kinek milyen jut. Azt hittem, már túl vagyunk rajta, de úgy fest, örökzöld téma lesz egy darabig. Most éppen a Blikk melegítette fel – majd több portál átvette – Böjte Csaba nagy kalandját, amikor is a szerzetes elkapta a vírust, köhögött, Kásler doktorminiszterprofesszor úr felhívta őt telefonon, de a köhögéstől nem tudott beszélgetni, ezért Böjte Kásler parancsára azonnal mentőbe szállt és Budapestre jött meggyógyulni, mert ezt volt a feladat. Ezt egyszer ugyan már megtudhattuk, de aligha lehet elégszer és elég hangosan megköszönni. Külön a miniszter úrnak, aki haladéktalanul intézkedett. Én speciel tényleg örülök annak, hogy meggyógyult a szerzetes. Minden egyes ember gyógyulásának örülök. De annak nem annyira, hogy ennyire deklaráltan dörgölik az orrom alá, hogy vannak a kivételezettek, és vagyunk mi, többiek. Ameddig egy átlagsenki bátran köhöghet, ahogy csak akar, nem rohan érte a mentő – ha nincs szerencséje, majd pár nap múlva odaérnek letesztelni -, addig nem szívesen olvasom Böjte személyes hálálkodását. Főként nem a Káslernek címzett hálálkodást, a miniszternek lenne talán tennivalója a többi beteg érdekében is, de nem nagyon látom, hogy megerőltetné magát. Lehet persze, hogy csak túlérzékeny vagyok, de ezt betudom a végigrettegett karácsonynak. Ugyanis egy családtagom – egy régebbi kezelés utóhatásaként, amikor egyetlen orvosnak sem jutott eszébe elmondani, hogyan csökkenthetőek a sugárkezelés utóhatásai, mert mindegyik a saját részfeladatára koncentrált, az emberre összességében nem, és ez még csak nem is egyedi eset – vérezni kezdett, és nem tudtuk, ha nagyobb lesz a baj, hová rohanhatunk. A kórház, ahová előtte jártunk, járványkórház lett, rendelés nincs, orvos nincs (karácsony azonban van), ha vérrög keletkezik, akkor katéter kell, de hol és ki fogja megoldani. A helyi orvosi ügyelet nem, azt ők nem tudják behelyezni (felhívtam, onnan tudom), mentő a fene tudja, mennyi idő alatt ér ide és hová viszi. Azt főleg nem tudtuk, mennyi esély van nem elkapni a vírust a kórházban. Na, ehhez képest nem érdekel Böjte Csaba hálálkodása.

A levegőben lehet valami, de leginkább a kormánytagokat támadja. Kásler egyenként menti az életeket, Orbán Viktor pedig hivatásos köszöntőembernek állt. Most éppen Nagy Ferót köszöntötte a szülinapján (nyilvánosan, a közösségi oldalán), ami igen szép dolog, csak azt nem értem, mi köze ehhez egy országnak? Ha olyan remek a kettejük kapcsolata, hívja fel telefonon vagy köszöntse privát üzenetben. Hogy még érthetőbb legyek: engem nem zavar, ameddig otthon, a négy fal között csinálják.

Az ellenzéki pártok tervei között szerepel az oligarchák visszaszorítása, és az elzabrált vagyon visszaszerzése is. Ez nagyon helyes, mert a kormány úgy elkezdte kimenteni a közösből a vagyont, mintha tényleg nem lenne holnap. Szerintem nekik nem is lesz, erre rendezkednek be. A pofátlanságot, a végtelen és felfoghatatlan cinizmust sajnos utólag sem lehet jóvátenni – gondolok itt arra, ami bármely más országban evidencia: ameddig apuci a miniszterelnök, addig a családtagok NEM pályáznak semmire a közösből. Sem támogatásra, sem megbízásra, sem ösztöndíjra, sem másra, amiben akár egy fillér közpénz van. Ha esetleg megpróbálják rájuk erőltetni, akkor is visszautasítják, nehogy akár a gyanúja is felmerüljön a korrupciónak. Aztán, amikor apuci már nem miniszterelnök, akkor ki lehet bontakozni. Ennek belátásához egy fikarcnyi józan ész és némi erkölcsi érzék kell, az Orbán-család tagjainak sajnos nem sikerült megugrani ezt az akadályt-, de bővíteni feltétlenül szükséges lesz az elszámoltatandók körét. Meggyőződésem, hogy nagyon kevés valódi oligarcha van ebben az országban. Az oligarchák körébe az egyházakat mindenképpen be kell vonni. És el kell számoltatni őket is, de a bőven tenyésző strómanokat, sőt, stróman-dinasztiákat (ide értve az elvált feleségeket) is. Mert ezekkel igen jól állunk.

Úgy látom, a lakájmédia több fronton szándékozik harcolni egyszerre. Egyrészt el óhajtják magyarázni, miért nagyon fontos felépíteni Makovecz Imre templomát. Másrészt meg kell győzni a közvéleményt, hogy tök normális dolog, sőt, erkölcsi kötelesség elvenni az SZFE épületét, és a református egyháznak adni. Aztán itt van még Krekó Péter, akiről folytatni akarják a hazugságkampányt. Ezekhez csatlakozik az új koncepció: az Unió tehet arról, hogy járvány van, hogy nincs elég oltás és a franc nem tudja, milyen alapon, milyen ütemben és kiket óhajt beoltani a kormány, de már ott tart a nyolcaska, hogy az Unió irtja az európai embereket. Most pedig Orbán Viktor fiának közpénzből építgetett katonai karrierjét is meg kell magyarázni, el kell hitetni az emberekkel, hogy egyedül a néhány héttel előbb bevonult, előtte a látomásoktól gyötört, az angyalok nyelvén beszélő és kézrátétellel gyógyító Gáspár volt méltó a közel 40 millió forintos katonai ösztöndíjra. Alighanem ő napok alatt többet teljesített és bizonyított, mint az évek óta a hadseregben szolgálók. Másként értelmezhetetlen, miért éppen rá esett a választás. Vagyis nagyon is érthető, de erről nem szabad beszélni, mert morcos lesz a főni. Ó de nagyon kár. Mármint az a kár, hogy ez sajnos nem mindenkit érdekel.

Kellemes ébredezést kívánok. Lesz miről beszélgetni. Hamarosan itt vagyunk az első beszólással.

A címlapfotóhoz némi magyarázat: azért ezt választottam, mert amióta megláttam, azon izgulok, hogy a magasabbik gyűrött-inges nehogy dinamikusan meginduljon előre a sötétben, és csak a becsapódáskor észlelje az akadályt. 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.