NEHAZUGGY

Van annak egy különleges szépsége, amikor Facebookon üzenik, hogy ne facebookozz

Molnár Bálint | 2021. Január 14, Csütörtök | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A címben foglalt leegyszerűsítő, de többé-kevésbé találó diagnózison kívül nincs jobb értelmezési keretem arra a napi harcra, amit igazságügyeink minisztere jó ideje folytat a közösségi oldalak (különös tekintettel a Facebook) ellen. Legkésőbb azóta, mióta karácsony előtt egy héttel azt állította (egy Facebook-posztban), hogy Zuckerberg&Co. előzetes értesítés és indoklás nélkül úgy állította át az algoritmusait, hogy ezzel a korábbiakhoz képest a negyedére-ötödére esett vissza egyébként méltán népszerű hivatalos oldala bejegyzéseinek elérése, vagyis szerinte korlátozták, hogy hány felhasználó hírfolyamában jelenjenek meg a posztjai.

Ha minden alkalommal akkora balhét csapnánk, mint Varga, ahányszor azt tapasztaljuk, hogy ez a bizonyos legendás, ámde titkos, rendszeresen változó, rendkívül összetett Facebook-algoritmus – amely rengeteg szempont alapján rangsorol minden egyes felhasználót, oldalt és az általuk publikált tartalmakat – hazavágja az elérésünket (igaz, nekünk nincs keretünk, és ha lenne se akarnánk fizetni a Facebooknak az elérésért), se vége, se hossza nem lenne. Tudom, hogy ez nem zavarja össze a miniszterasszonyt, csak jelezni akartam, hogy ne értékelje túl a saját jelentőségét, nem azért bántják, mert konzervatív és jobboldali, a hazaárulókat sem értesítik előre és nem is indokolják elegáns levélben, hogy mi a baj a posztjaikkal. Márpedig ez nagyon fontos tényállás.

Már akkor, karácsony előtt is felvetődött (via), hogy ez az egész siránkozás valójában csak ürügy arra, hogy a mártír Donald Trumpot maguk előtt tolva, egy elfogadott Facebook-törvénnyel forduljanak rá a választásra, amely törvényen már tavaly tavasz óta munkálkodik egy Varga-féle minisztériumi munkacsoport. Azt vizsgálják – nem tudjuk, mekkora sikerrel -, hogy mit lehetne tenni a közösségi oldalak (úgy is, mint választásokat eldönteni képes önjelölt cenzorok, akik elnyomják a hazafiasnemzetijobbot és a balliberális gyökértelenek irányába taszítják és manipulálják a közvéleményt) megrendszabályozásásáért. Nem tagadom, ez egy igen fontos kérdés, mármint az, hogy mi legyen ezekkel a veszélyesen nagyra nőtt techóriásokkal, hogy hol ér véget a szólás- és véleményszabadság, és honnan kezdődik a cenzúra, de innen, ahol most tart Varga Judit, nehéz lesz ezekre a súlyos és fontos kérdésekre értelmes válaszokkal előállni:

Mindnyájan kikapcsolhatóvá válunk. A világ közvéleménye most ébredt rá igazán, hogy eljött az az idő, amikor politikai alapon megtagadhatóvá vált magánszolgáltatások nyújtása.

Eddig csak a vélemény- és szólásszabadságot korlátozták a globális tech cégek, de az Amerikában látható ideológiai hadjárat bizonyítja, hogy az emberek akár ki is kapcsolhatóak az online térből. Onnan, ahol mindennapi életüket élik, munkájukat, vállalkozásaikat menedzselik, emlékeiket tárolják és kapcsolatot tartanak barátaikkal, ismerőseikkel, szeretteikkel.

Meglepő lehet, hogy Merkel, Weber és több európai vezető is felemelte szavát a – számukra egyébként kedves – globalista liberális ideológiát hirdető tech cégek lépésével szemben. Meglepő lehet, de valószínűleg ők is rájöttek, hogy mindez akár velük is megtörténhet és akár ők is törlésre kerülhetnek, ha nem az elvárt módon viselkednek.

Amíg dolgozunk az online jogbiztonság és átláthatóság feltételeinek megteremtésén, érdemes végiggondolni, valóban megéri-e életünket a social médiára alapozni. Mondjuk el gyermekeinknek, barátainknak, szeretteinknek, hogy a valódi életünket kell megélni és akár újra felépíteni a virtuális helyett. Mert a valódi életünkben mindig mi hozhatjuk meg saját döntéseinket.

Ahhoz képest, hogy a szavazók listázásáért, valamint a népszavazási kezdeményezésések meghiúsítását kivitelező verőemberekért felelős Kubatov egy a Deutschéhoz hasonlóan erős interjúban (ITT érdemes elolvasni) arról lamentált, hogy a 2022-es választásra más kommunikációval készül a Fidesz (hiába, az a 2019-es önkormányzati választás bebaszott rendesen), mert rádöbbentek, hogy a televíziónál nagyobb szerepe lett a közösségi médiának a politikai kampányokban is, pont jókor tanácsolja a miniszterasszony a virtuális térben a híveknek, hogy lépjenek le a virtuális térből. Most hogy már az összes elnyomott Rákay Fülöp és egyéb nem újságíró propagandista éppen Megafonnak állt.

Mondjuk nekem pont tökmindegy, hogyan húzzák át és teszik nevetségessé egymás felismeréseit, megszólalásait és jótanácsait a Fidesz első vonalbeli politikusai, nagyobb baj, hogy a kényszeres balliberálisozás elhomályosítja a tudatukat: a jobboldal elnyomottságának torz és hazug mítoszából nem lesz kevesebb Facebook-cenzúra, de legalább értelmes párbeszéd sem az online jogbiztonságról és átláthatóságról. Csak még nagyobb zaj lesz és még harsányabb fröcsögés, amire már semmi szükség nincs, bár nem kérdés, hogy a Fidesz a káoszban érdekelt.

Aki meg azért kezd a valódi életével foglalkozni, mert a miniszterasszony megüzente neki Facebookon, hogy ne facebookozzon, az vessen nyugodtan magára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!