NEHAZUGGY

Szólni kellen Szijjártónak: nálunk nem lehet szavazni a kormányfőre. Ez egy másik ország

Tamás Róbert | 2021. Január 12, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám reggelt, szép napot mindenkinek! Lenne egy kérdésem: tudja valaki, mikor lesz már tavasz? Mert mostanra untam meg a telet, de nagyon. Főként, mióta a mindenféle portálok egymásra licitálnak, hogy mínusz tizenöt vagy mínusz húsz fok lesz a héten. Brrr.

Most olvasom, hogy Kovács Zoltán – ő a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár – lelke romokban hever, mert a Twitter megfosztotta kétszáz rajongójától, követőjétől vagy nem tudom, mitől. Hogy ő ezt számolja minden nap? Ha a leltár nem stimmel, akkor baj van? Mi van akkor, ha az a 200 ember egyszerűen nem kíváncsi rá tovább? Jó, én eleve sem tudom beleélni magam abba a lelkiállapotba, amikor fontos egy politikusnak (vagy bárkinek, ha már itt tartok) a követők száma. Ünnepélyesen megesküszöm, hogy egészen jól el lehet lenni Twitter, de még Facebook profil nélkül is. Ezt onnan tudom, hogy nekem sincs, mégis élek. Igaz, én nem vagyok politikus, pláne nem vagyok Kovács Zoltán. Bár azt azért be kell látnom, hogy van annak egyfajta diszkrét bája, amikor a kommunikációért felelős államtitkár a Facebookon jajveszékel azért, mert a Twitter elvett tőle 200 követőt. Vicces. Tiszta szerencse, hogy több platform is van, egyiken lehet szidni a másikat. Azt hallom egyébként, hogy a nagyon szélsőséges hülyéket törli a Twitter. Miközben a szólás szabadsága szent dolog, franc tudja, ha Hitler valahogy megint felbukkanna, én örülnék, sőt, meg is tennék mindent azért, hogy valaki a pofájába lépjen, ne tudjon uszítani ezerrel. Namármost, Hitler aligha fog visszautazni az időben (igen nagy szerencsénkre), tehát ha jól értem, az történt, hogy Kovács Zoltánnak legalább kétszáz radikális, szélsőjobbos, uszító, gyűlöletkeltő követője volt. Akiket törölt a Twitter. Na, ezzel én például biztosan nem hencegnék az államtitkár úr helyében. Akkor sem, ha a kétszáz követő történetesen robot volt, de akkor sem, ha náci. Egyik sem olyasmi, amire olyan nagyon büszkének kellene lenni.

Közben megy a jajveszék, hogy Trump elnök nem éri el a követőit a közösségi oldalakon, mert mindenhonnan letiltották. Teljesen függetlenül attól, hogy nekem mi a véleményem a letiltásokról, azért valaki szólhatott volna – nem most, hanem mondjuk négy évvel ezelőtt – Trumpnak, hogy ő nem influencer, hanem egy hatalmas ország vezetője. Nem az a dolga, hogy a követőit szórakoztassa, hanem az, hogy az országot vezesse. Lehetséges, hogy szegény négy éve tévedésben él. Már mindegy, lejárt az ideje, de azért a következő elnöknek majd szóljanak időben. Szerintem.

Idehaza elkezdett csökkenni a Covid következtében elhunytak száma, de túl korai lenne még örvendezni – bár persze annak feltétlenül örülhetünk, hogy nem haltak meg annyian, mint az elmúlt hetekben -, mert több országban már kitört a harmadik hullám. Alig hiszem, hogy sikerül kimaradni belőle, bár ha nem bolondulunk meg, és nem dobáljuk el a maszkokat, biztosan lehet csökkenteni a fertőzés mértékét. Már meg nem mondom, hol olvastam, de az volt tegnap reggel az aktuális hurráéljen, hogy valamelyik főturisztikai főfejes szerint nyáron itt már nyoma sem lesz a járványnak, dől a lé, zúdulnak a turisták. Adná az ég, hogy így legyen, bár eltúlzottnak gondolom ezt az optimizmust. De amikor majd beindul az élet, az sem fog már segíteni azokon az idegenforgalmi vállalkozásokon, melyek csődbe mentek. Budapesten 25-30 százalékra teszik a véglegesen, visszavonhatatlanul bezárt egységek arányát. Eddig a napig, de még nem ez a vége. Persze azoknak lesz tejjel-mézzel folyó, akik talpon tudtak maradni, mert szerencsés családba születtek, de legalábbis megfelelő faluba, és valahogy nekik jutott pénz nem csak a túlélésre, de fejlesztésre is. Na, nekik már nem kell számolni a konkurenciával, bővül a piac, lehet nyomulni. Véletlenül így alakult. Tiszta szerencse. A másik oldalról nézve persze sötét balszerencse. Van ez így.

Szijjártó Péternek ismét annyi dolga lett, hogy ki sem látszik a tennivalókból. Ezidáig főként maszkok, gumikesztyűk és lélegeztetőgépek szállításának logisztikai feladatait látta el, vagy ha nem, legalábbis ő volt a fogadóbizottság a reptéren. Most azonban sürgősen meg kell védenie Orbán Viktort, mert az ellenség már megint megtámadta. Most Barack Obama, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke hívta fel magára a toporzékolásügyi miniszter figyelmét, mivel autoriternek merészelte nevezni az Orbán-rezsimet. Ezen nagyon megbántódott Szijjártó, és nyomban üzent Obamának:

Ne felejtsük el, hogy Magyarországon a miniszterelnöki pozíciót nem lottón nyeri el valaki, hanem azután, hogy megnyer egy választást, tehát ha az emberek rá szavaznak.

Szerintem pedig Magyarországon senki nem szavazhat a miniszterelnökre, mert pártokra és képviselőkre szavazunk. A köztársasági elnök tesz javaslatot a miniszterelnök személyére, majd a parlament minősített többséggel szavazza meg. Miniszterelnökre nem lehet voksolni, vagy én nagyon rosszul tudom. Ha azonban én tudom jól, akkor valaki igazán szólhatna Szijjártónak, hogy olvasson utána a dolognak, ha már egyszer maga is kormánytag. Egyébként szerintem senki nem vitatta, hogy Orbán Viktor nem fegyverrel foglalta el az országot. Például annak idején Hitlert is megválasztották, de attól ő még nem lett jó ember, a pártja és a kormánya sem vonult be a történelem dicső lapjaira. Azt akarom csak mondani, hogy az nem úgy van ám, hogy elég megnyerni a választást, és onnan kezdve nem kritizálható és nem váltható le senki, mert a választópolgároknak négy évente egyszer lehet szavuk a saját országuk és a saját jövőjük alakulásában, aztán kötelezően kuss van. Sőt, még csak azt sem jelenti, hogy más országok politikusainak, újságíróinak, bármely állampolgárának ne állna jogában kritizálni akár a kormányt, akár a kormányfőt. Ezzel a jogukkal a magyar kormány különféle tagjai is gyakorta élnek, amikor kommunista rezsimnek becézik a spanyol kormányt, az olasz kormányt vagy amikor azt állítják, Joe Biden csalással lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Még mindig Szijjártó:

Az ilyen típusú minősítgetése Magyarország vezetőinek a magyar emberek döntésének a minősítgetése.

Na és akkor mi van? Sőt! Én például magyar ember vagyok, aztán mégis minimum félrevezetettnek, végső esetben agyhalottnak tartom azokat, akik a Fideszre szavaznak. Ők pedig engem tartanak annak. És? Történik valami? Vagy majd Szijjártó eldönti, hogy én nem tarthatom hülyének a fideszeseket, a fideszesek azonban bátran hülyének tarthatnak engem? Eddig sem szorultam rá Szijjártó engedélyére vagy tanácsaira, aligha most érkezett el az a pillanat, amikor érdekelni kezd, mit gondol ő a világról. Szerintem a mindenbe beleugatás helyett célszerű lenne azon gondolkodni, hogy hogyan fog elszámolni a nagy csinnadrattával átvett egészségügyi eszközökkel. Mert azokat a mi pénzünkből vette a kormány, és bármennyire hihetetlen, el kell majd számolni vele.

Addig is kellemetes ébredezést kívánok mindenkinek. Hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!