Január 18,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha már a német médiát és a német politikai vitákat nem lehet a Karmelita kolostorból cenzúrázni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 804,828 forint, még hiányzik 2,195,172 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Brüsszel és a hanyatló Nyugat megállításáról szóló győzelmi sikerjelentések ellenére az Európai Unióval való újabb kemény harcok és összecsapások előtt áll 2021-ben Orbán Viktor és az ő kormánya, hiszen élet-halál kérdés számára, számukra, hogy a 2022-es választás előtt megérkezzenek azok az uniós milliárdok (legalább 11 milliárd euró), amelyekre korábbi felelőtlen és hazug nyilatkozatok szerint (elsősorban a miniszterelnök ilyen típusú nyilatkozatai szerint) egyébként nincs szüksége az országnak, sem személyesen neki, pedig dehogynincs.

Ezért miután január elsején – függetlenül attól, hogy egyáltalán nem akarta – életbe lépett az uniós jogállamisági rendelet, és van némi esély arra, hogy az uniós pénzekkel való visszaéléseket, ha körülményesen és nehézkesen is, de végre ellenőrizzék, a jó és tisztességes kormányzás által biztosított hátradőlés helyett, Orbán Viktor politikai pályafutása egyik legnehezebb éve elé néz. Ami szükségszerűen azért következett be, mert sem jól, sem tisztességesen nem sikerült kormányozni.

Persze nem kell őt félteni, hiszen fennállása óta lételeme a harc, a háború, a fegyverkezés, a hadviselés, a támadás és a megvédés, de ez leginkább azokra az esetekre igaz, amikor elég kommunikálni, mert a hergelésre alkalmas ellenség vagy nem létezik, vagy teljesen nyilvánvaló, hogy a vaktában lövöldözésnek semmi tétje és következménye nincs. Ezúttal viszont egy újabb Orbán-kormány léte függ attól, hogy sikerül-e az idén valamiféle tárgyalási viszonyt fenntartani Brüsszellel, hiszen ez eddig sem ment túl jól neki. Továbbá ugyan a kritikus pillanatokban jellemzően alányúló Angela Merkel még 2021-ben az európai politikai porond résztvevője lesz, ám a jogállamisággal kapcsolatos szerteágazó aggályokat (értsd: a balliberális európai mainstream megalapozatlan támadásai a szuverén magyar kormány ellen) a vétómegállapodással szemben nem lehet majd semmissé tenni újabb meg újabb zsarolásokkal, amelyeket a Mutti zseniális javaslatai oldanak fel. (És amelyek mögött előbb-utóbb mindig feltűnnek a német gazdasági lobbi, a német autóipar jól felfogott, európai értékeken túlmutató érdekei.)

Vagyis a vétóval való fenyegetőzéssel ugyan rövid távon időt nyert az utcai ketrecharcos, ám a pozícióját, a saját magáról kialakított képet és megítélést nem javította, viszont legalább rontotta az a műsor, amit lengyel cimborájával karöltve előadott decemberben. Ami csak négyzetre emelte mindazt, amit december előtt tíz évig művelt.

Innen nézve nem annyira meglepő, hogy tavaly december 29-én átalakította az Európai Unióval való kapcsolattartásra kijelölt kormányzati szerepköröket (nem, ez nem Varga Judit harcos amazon kritikája). Vagyis nem csupán Palkovics tárcájától vette vissza a Miniszterelnökség az uniós források kezelését, illetve az uniós pénzek felhasználásának felügyeletét, de a kormány tagjainak feladat- és hatásköreiről szóló rendeletet is olyan irányba módosították, hogy Orbán az EU-val való tárgyalási hatásköröket közvetlenül magához vonta, az EU intézményeivel való kapcsolattartás számos pontján újból személyes felelősséget visel. Papíron legalábbis. Amint a Telex írja, a rendelet nevesíti „a miniszterelnök európai uniós kérdésekért felelős államtitkárát”, mint a kormányfő megbízásából ezen tárgyalásokon őt képviselő vagy helyettesítő személyt is, bár azt nem tudni, hogy az illetékest ezután fogja kinevezni, vagy egy már bejáratott államtitkár kapja a megtiszteltetést.

Mindez viszont még így sem biztos, hogy elegendő lesz az ügyeskedéshez, akárhány szamizdatnak csúfolt nyílt levelet is ír az ellenségnek (Sorostól Weberig), és bár a lobbistáit és a kijáró embereit meg tudja válogatni, az európai médiát akkor sem fogja tudni kézivezérlésre állítani és a Lendvai utcából vagy a Karmelita kolostorból irányítani. Ezért aztán minden segítség jól jön, különös tekintettel azóta, hogy például a vétócirkusz melegében a német közszolgálati ZDF politikai szatírában utazó műsora lefülesgulyásozta őfelségét. Miután tavaly májusban ugyanebben  a műsorban az álhírek terjesztésének büntetőjogi szabályozása kapcsán az hangzott el egyebek mellett, hogy „ahol Orbán dönti el, mi az álhír, ott Weinstein lehet a nőjogi ombudsman. És akkor hol voltunk még a német-francia Arte „Hallo, Herr Diktator” című dokumentumfilmjétől, amelyben Orbánt az Unió „kvázi-diktátorának” nevezik, akinek senki nem állhat az útjába, és arra figyelmeztetnek, hogy ha nem vigyáznak az európai vezetők, a jövőben „Orbán Viktorok” vehetik át a kontinens irányítását.

Szóval miközben a német kancellár és a német (néppárti) politikusok egy része földhözragadt okokból elnéző és megértő az EU kvázi-diktátorával, miközben Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős felmosó is azt állítja, hogy együtt tudnak élni azzal, hogy Orbánt diktátornak nevezik, valójában a nemzetközi mainstream médiát igencsak komoly ellenfélnek tartja a kormány. Ezzel is magyarázható, hogy bár a nagy egész szempontjából ez egy kisebb jelentőségű ügynek tűnik, immár hadrendbe állították Magyarország úgynevezett német barátait. Akik a berlini magyar nagykövetség oldalán fellelhető, együttműködési felhívásnak álcázott segélykiáltásukban sírják el a bánatukat a német média Magyarországról szóló híradásaival és a Magyarországról folytatott német politikai vitákkal kapcsolatban. Majdnem olyan, mintha Schmidt Mária mondta volna tollba, Varga Judit pedig áldását adta volna rá. Illetve mégsem. Annál azért visszafogottabb és civilizáltabb, még akkor is, ha a magyar kormányzati kommunikáció kötelező panelei ugyan benne vannak, de semmi nem derül ki arról, hogy mit kellene tenniük azoknak, akik Magyarország német barátaiként meg vannak rökönyödve azon, hogy a német média és egyes német pártok bántják Orbán Viktort.

Mivel alig kapott nyilvánosságot a hétfőn közzétett felhívás, Németországban élő barátainknak köszönhetően ingyen és bérmentve közzétesszük a segélykiáltást, hátha valakinek kedve támad az elnyomott Orbán Viktor és kormánya védelmében hidakat építeni. Egyúttal azt azért szeretnénk leszögezni akármilyen unalmas is, hogy szerintünk Orbán Viktor német barátai nem Magyarország német barátai, aki pedig Orbán Viktort bírálja, nem az Európa közepén élő magyar kultúrnépet bírálja. Az előbbi állítás azóta feltétlenül igaz, hogy Orbán Viktor és barátai kirekesztették a magyar nemzetből azokat, akik nem az ő barátaik. A jobboldali populista pedig nem sértés, hanem ténymegállapítás. A többihez sok sikert kívánunk, ha már a német médiát sajnos nem lehet Budapestről cenzúrázni.

„Magyarország német barátainak már régóta azt kell tapasztalniuk, hogy a német médiában a Magyarországról megjelenő tudósításokból még a mérsékelt tárgyilagosság is hiányzik.

Ez még inkább érvényes a Magyarországról folytatott német politikai viták számottevő részében. Némely párt számára egyenesen divat lett, hogy a magyar politikát egyre erőteljesebben támadva szerezzen nevet a maga számára.

Egy kormány tevékenységének bírálata természetesen jogos és elengedhetetlen, Magyarországon éppúgy, mint Németországban. Ez a leglényegesebb jellemzője minden egészséges demokráciának.

Magyarország alapvető kritikája időközben azonban olyan kampánnyá nőtte ki magát, amelyből hiányzik annak az Európa közepén élő kultúrnépnek kijáró pártatlanság  és megbecsülés, amelynek éppen Németország oly sokat köszönhet. Gyakran folytatják ezt a kampányt épp azok, akiknek Magyarország egész politikai beállítottsága nem illik a saját ideológiájukba.

Magyarország volt az, amely az összes ország közül kezdettől fogva leginkább ellenenállt az iszlám országokból érkező, ellenőrizhetetlen tömeges bevándorlásnak, Magyarország védelmezi az európai, keresztény-nyugati hagyományokat és a klasszikus családot.

Senkinek sem kötelező ezen az meggyőződésen osztozni. De legalább el kellene ismerni, ahelyett, hogy jobboldali populistának bélyegeznék.

Magyarországnak nagyon sok barátja van Németországban. De sokkal jobb hálózatokat kell kialakítaniuk ahhoz, hogy hangjuk hallható is legyen. Ennek kíván két társaságunk az élére állni: a BUOD (Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland – Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége) és a DUG (Deutsch-Ungarische Gesellschaft in der Bundesrepublik Deutschland – Német-Magyar Társaság a Német Szövetségi Köztársaságban) karöltve képviselik a magyar kultúra sokszínűségét, valamint a társadalmi és politikai jelenlétet a német-magyar barátság érdekében.

Ezért első lépésként kérjük tagjainkat a társszervezet lehetőség szerinti támogatására, akár a szervezetbe való belépéssel, így segítve elő munkánk jobb összehangolását.

A jövőben közösen kívánunk a Németország és Magyarország közötti további hidak építésén tevékenykedni. Magyarország minden barátját szívesen várjuk ehhez a munkához.

Kérjük jelentkezzenek nálunk, és segítsenek a német-magyar barátság erősítésében.”

A címlapfotó egy, a drezdai magyarokat tömörítő Facebook-csoportból származik, és valamelyik március 15-i emlékünnepségen készült.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!