NEHAZUGGY

Elkezdtek berendezkedni a nehezebb időkre, amikor nem náluk lesz a kassza kulcsa

Tamás Róbert | 2021. Január 6, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alig kezdődött el az év, máris azt sem tudom, hol kezdjek bele a nap összefoglalójába. Talán ott, hogy ma megszentelték Orbán Viktor irodáját és az ott ácsorgó készenléti rendőrség tagjait. Mert állítólag ilyenkor ez a szokás. Én viszonylag ritkán hallottam arról, hogy olyan országokban ez tipikus lenne, ahol elméletben nincsen államvallás. Mert most mi lenne akkor, ha Orbán történetesen zsidó, esetleg buddhista vagy bármely más vallás követője lenne? Akkor az lenne a kötelező? Mert elméletileg nyugodtan lehetne bármi, engem legalábbis legkevésbé a vallása érdekel. Egyáltalán nem az a bajom vele, hogy mi módon és kihez imádkozik, hanem az, ahogyan felemeli vagy lepusztítja ezt az országot. Ezért aztán fel nem tudom fogni, mi a bánatos franc közöm lehet bármelyik vallási szokáshoz olyan módon, mintha ez elvárás lenne ebben az országban.

Ha az ember gyomra eléggé erős, érdemes átfutni a pártsajtót. Olyan egetverő rikácsolást még az elmúlt tizenegy évben sem hallottam – pedig az óbégatásban és gyalázkodásban mindig túlteljesítettek közpénzből médiáék -, mint amitől most hangos a verőfényes oldal. A vezető sláger: a baloldal (mindegy az is, ha nem, mert a firkászok döntik el, ki baloldali) gyilkosokból áll. Az Origo címen futó fekáliakanális konkrétan Gyurcsány szájába ad olyan szavakat, amelyek még ebben a végletesen lezüllött posványban is elképzelhetetlenek lettek volna akár még egy évvel ezelőtt is.

A valódi problémája az a megszentelt irodában ücsörgő figurának, aki nem győzi hangsúlyozni a mélyen vallásos áhítatát, hogy ott lóg a levegőben egy lehetséges bukás. Ez az elmúlt tíz évben soha nem volt komoly fenyegetés a hatalmára, most meg az. Akkor is az, ha függetlennél függetlenebb elemzők és politológusok mondják el újra és újra, hogy erre valódi esélyt nem látnak. Ők ugyan nagyon szeretnék és dejó lenne, szurkolnak erősen, de azért lássuk be – szerintem egyáltalán ne lássuk be -, hogy ez szinte lehetetlen. És hosszan magyarázzák, miért. Szerintem pedig marhára nem lehetetlen. Sőt, a NER szerint sem az, nem véletlenül fosnak annyira.

Tisztán látszik, hogy elkezdtek berendezkedni a nehezebb időkre, amikor nem náluk lesz a kassza kulcsa. Biztos ami biztos, kiürítik a kincstárat és alighanem az a terv, hogy kihúzzák a zsákmánnyal és a beépített pártkatonákkal addig, ameddig ismét sikerül megszerezni a hatalmat. Mert bíznak abban, hogy kormányváltás esetén működni fog az, aminek a lerombolására tizenegy évet szántak. Ha most nincs is, akkor majd lesz jogállam, mégpedig olyan jogállam, amely megvédi őket az elszámoltatástól. Hát hiszen ott az alaptákolmány, amit a Fidesz barkácsolt a saját képére és igényei szerint, nagy ívben leszarva azt, hogy ezzel szemben mit akartak az ellenzéki pártok, és telibe hányva azt, hogy úgy általában az isten adta nép mit akar. Na, az az alaptákolmány (és persze a Matolcsytól Polt Péterig ívelő hadsereg) hivatott megvédeni a NER-t. Ez tipikusan annak a bűnözőnek a gondolkodásmódja, aki vidáman rabol, gyilkol, két lábbal tapossa a törvényt, de amint lebukik és rendőrkézre kerül, azon nyomban azokra a törvényekre hivatkozva óhajtja menteni a bőrét, mely törvényeket egészen odáig röhögve áthágott.

Azt nem én fogom megmondani, hogy mi lesz a megoldás a kétharmados anomáliákra, hogyan lehet lebontani a maffiát és újraépíteni a jogállamot, de hogy erre megoldást kell találnia a szakembereknek, az teljesen biztos. Ha vége ennek az őrületnek, nem egyszerűen el kell kezdeni építeni, hanem először le kell bontani a trágyadombot, ki kell cserélni a talajt, aztán lehet nekilátni az építésnek. Ez pedig kirabolt kasszával, megkötözött kézzel és lábbal bizonyosan nem fog menni. Bárhogyan is, de végig kell csinálni, az ellenzéki pártoknak és az országnak nincsen választása.

Miközben ezt egészen pontosan tudja a kormány(fő), a kormány(fő) egyetlen hatékonyan és jól működő fegyvere, a propagandagépezet csikorogva akadozik. Eddig sikerült tematizálni a közbeszédet, most ez nem megy. Senkit nem érdekel sem Orbán Viktor aktuális hőstette, sem az, hogy micsoda családszerető kormányunk van. Ugyanis mindenkinek megvan a maga baja, sokan a túlélésért küzdenek. Pont most nem érdekel senkit az árnyékbokszolás és a különféle hitelek, mert nem házat akarnak építeni momentán, hanem enni akarnak adni a gyereküknek. Akiket eddig nem érdekelt a politika, mert azt gondolták, a dolog kölcsönös, és így ők megúszhatják, mostanra rájöttek, hogy nem úszhatják meg. Ahogy arra is sokan rájöttek, hogy rohadtul nem stimmel valami egy olyan kormánnyal, amelyiknek a legnagyobb baj kellős közepén az a legfőbb gondja, hogy hová építsen még egy stadiont, milyen alapítványba hány milliárdot öntsön.

Az történik tehát, hogy a béketűrő patópálokat utoléri a valóság, a kormány pedig képtelen a propagandáról átállni a szakértő kormányzásra. Gyűlik a szőnyeg alatt a szemét, és már jól látható: ki fog buggyanni. Ezt igyekszik most a pártmédia túlüvölteni olyan hihetetlenül alpári stílusban és olyan falrengető hazugságokkal, hogy éppen az ellenkező hatást váltják ki, mint amit tervbe vettek. Ezzel nem tudják elterelni a figyelmet a létező bajokról, de legalább azok is felébrednek, akik eddig szundikáltak. Szóval én csak szurkolni tudok a propagandistáknak. Tessék csak üvöltve fröcsögni, én például nagyon élvezem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!