Szeptember 26,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nagy különbség van a büszkeség és a butaság között

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,467,757 forint, még hiányzik 1,532,243 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mint azt talán már korábban többször is leírtam, én magam is éltem Angliában közel 4 évet, ezért van egy kialakult képem az ottani életről és az ottani emberekről. Noha csak Brightonban és Londonban éltem – Anglia talán két leginkább multikulturális városában –, azért találkoztam britekkel is. Nekem soha nem volt semmiféle problémám velük, sőt, szerettem ott élni. Sem a munkahelyemen, sem pedig az utcán nem ért soha semmiféle megkülönböztetés vagy attrocitás. Hogy ez a nyelvtudásomnak köszönhető-e, vagy egyszerűen szerencsém volt, azt nem tudom. Persze találkoztam én is olyanokkal, akik a külföldiekre panaszkodtak, akik elveszik a munkájukat, de arra lusták voltak, hogy dolgozzanak, ezért inkább az államtól kapott segélyekből drogokat és alkoholt vásároltak. Aki élt már kint egy ideig, az biztosan találkozott már ezzel a társadalmi csoporttal.

Ők egyáltalán nem Anglia-specifikusak, véleményem szerint szinte minden országban előfordulnak ezek a lecsúszott, valahol félrecsúszott életű emberek. Pont ezért sem szeretném azt, hogy befolyásolják a britekről kialakult véleményemet. Én még a Brexitet megelőzően hagytam el a szigetországot, ezért nem tudom, hogy akkor és főleg azóta milyenné vált az ottani helyzet. Itt Spanyolországban találkoztam britekkel, akiknek mindegyike súlyos hibának gondolta a Brexitet, és úgy érzi, megfosztották jogaitól. Ez persze nem is meglepő, hiszen aki igazán veszített ezzel a döntéssel, az nem más, mint a külföldön dolgozó, élő vagy tanuló ember, aki tudásával óriási hasznára válhatott volna a szigetországnak. Ők azonban csak az egyik csoportot alkotják – és én velük találkoztam elsősorban -, a másik csoportot a büszke britek alkotják, akik a mai napig hiszik, hogy ők többet érnek másoknál, ők úgymond felsőbbrendűek.

Korábban már írtam arról a jelenségről is, hogy a britek szeretik magukat úgynevezett expatnek hívni, ha külföldre költöznek, míg mindenki más migráns számukra. Ők azonban britek, ők nem lehetnek migránsok, nekik jár az expat kifejezés. Ezt azzal védik meg, hogy Nagy-Britanniában kiváló az élet, ők nem szegénység elől menekültek, hanem egyszerűen úgy döntöttek, hogy elköltöznek. Igen ám, de ennek mégis mi volt az oka? Mi az oka annak, hogy több százezer nyugdíjas él ma Spanyolország tengerparti régiójában? Igen, pontosan az, hogy itt jobb az idő és a brit nyugdíjukból aranyéletet élhetnek. Ideköltözésük oka tehát pontosan az volt, mint minden más itt élő migránsnak: egy jobb, kényelmesebb élet reménye. Egy brit migráns nem különb és nem is különbözik egy franciától, olasztól vagy épp magyartól.

Ez a felsőbbrendűség, ez a kikérem magamnak viselkedés újra előjött a covid kapcsán, amikor is brit tudósok egy csoportja felfedezett egy olyan mutációt, amelynek következtében az előzetes vizsgálatok alapján 70 százalékkal gyorsabban terjed a vírus. A tudosók azt is szinte teljes bizonyossággal állapították meg, hogy egy gyenge immunrendszerű ember szervezetében alakulhatott ki, méghozzá Kent megyében. Kent Angliában található, ezért nem túl meglepő módon az újságok nagy része brit covid-mutációról számolt be. Ez ki is verte azonnal a biztosítékot a nemzetieknél. Kommentek ezrei érkeznek szinte minden egyes cikk alá, amelyekben az öntudatos, büszke emberek, hogy ne nevezzék brit mutációnak, mert nem onnan érkezett, egyszerűen arról van szó, hogy a szigetország rendelkezik a világ legjobb kutatóival, és épp ott fedezték fel.

De ez a mi vagyunk a legjobbak mindenben is gondolkodásmód már a Pfizer/BioNTech vakcina kapcsán is előjött, amikor sokan úgy kommentelték a dolgot, hogy azért náluk lett elsőként elfogadva, mert ők mindenkinél is jobbak. Ezt maga az oktatási államtitkár is kijelentette egy Twitter-bejegyzésben. A britek egy jelentős része mindig is többnek gondolta magát, mint az Európai Unió más országainak lakói. Nem véletlenül viselkedtek mindig különcként a blokkban. Erre példa egyébként az is, hogy az Erasmus-programból kilépnek – ez a jelentések szerint a brit kormány döntése volt –, ugyanis egy saját rendszert szeretnének létrehozni, ami jobb lesz, mint az Erasmus valaha volt. Nem állítom, hogy ez nem lehetséges, de kissé visszatetsző ez a viselkedés sokak számára Európában. Sokan a britek közül elfelejtik, hogy már nem egy gyarmatbirodalom, és azt is, hogy országuk a migránsokra épült. Több millió olyan ember él ma a brit szigeteken, akik Európa más országaiban tanultak, majd tanulmányaik befejezését követően a brit gazdaságot gyarapították.

Hogy mi lesz ezekkel az emberekkel a Brexitet követően, nem tudom, de hogy sokat nem nyert vele az ország, abban szinte biztos vagyok. December 31-ével a britek végleg lecsatlakoznak az európai közösségről, és megpróbálják bebizonyítani, hogy ők egyedül is képesek arra, hogy megálljanak a saját lábukon. Ez persze nem elképzelhetetlen, hiszen például a norvégok is ezt teszik, csak ők egyrészről olajmilliárdokkal képesek biztosítani a jövőjüket, másrészről pedig egy működőképes kormányuk is van. A britek egy világméretű válság idején maradnak magukra, ami vélhetően több százezer, ha nem millió munkahely megszűnésével járhat majd. Úgy hiszem, hamarosan ki fog derülni, hogy volt-e mire olyan nagyon büszkének és patriótának lenni, vagy pedig egy óriási pofonba szaladtak bele.

Én csak azokat sajnálom, akik a maradás mellett szavaztak, ennek ellenére mégis jogfosztottnak érzik magukat a saját hazájukban. Úgy vélem, a szigetországban egy kicsit túlcsordult a nemzeti érzelem, aminek következtében több millió ember élete ment és megy majd tönkre. Nagy különbség van a büszkeség és a butaság között.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!