NEHAZUGGY

Innentől a mi választásunk az, hogy mikor ér véget ez a borzasztó időszak

Lázár Gergő | 2020. December 28, Hétfő | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 470,704 forint, még hiányzik 2,529,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokan várjuk azt, hogy végre ennek a borzasztó évnek a végeztével valami jobb kezdődhet jövőre. Bízunk benne, hogy 2021 egy jobb év lehet, hiszen nehéz abba belegondolni, hogy bármivel is alul lehetne múlni 2020-at. Történt igen sok minden ebben az évben, de ami leginkább befolyásolta mindannyiunk életét, az a koronavírus volt, amely az istennek nem akar eltakarodni. Még év elején bíztunk abban, hogy hónapok múlva javulni fog a helyzet, és búcsút mondhatunk a kijárási tilalomnak, valamint a megszámlálhatatlan szabályozásnak, amelyek teljesen megváltoztatták az életünket. Ma már úgy tekintünk vissza korábbi a eseményekre, mint a Covid-előtti időszak, amikor még mindenféle korlát nélkül élvezhettük az életet. Utazhattunk, elmehettünk koncertre és étteremben is ehettünk. Egy ölelés, egy puszi az arcra nem volt probléma.

Mindezeket kénytelenek voltunk kidobni az ablakon, és a járvány megérkeztével hozzá kellett szoknunk a maszkviseléshez, a könyökkel történő köszönéshez, vagy ahhoz, hogy a koncerteket vagy színházi előadásokat már csak online élvezhetjük, az utazókat pedig nem látják szívesen sehol. Az életünk pár hónap leforgása alatt változott meg teljesen, és még messze nem mondható az, hogy hamarosan vége lenne ennek az egész történetnek. Megérkezett ugyan több vakcina is, de ezeket le kell gyártani és be kell adatni elegendő embernek ahhoz, hogy megfelelő immunitás alakuljon ki, és végre elhagyhassuk a maszkokat. Mert mint kiderült, az oltás még nem jelenti azt, hogy az ember nem kapja el és így továbbadja másoknak a vírust, tehát a maszkok és a távolságtartás még egészen biztosan velünk fognak maradni egy darabig.

Hogy meddig, azt szerintem még a tudósok sem igazán tudják. Mint ahogy azt sem, hogy mikorra érhető el egy világméretű immunitás ezzel a láthatatlan szörnnyel szemben, arról nem is beszélve, hogy egyre több olyan mutációja jelenik meg a Covidnak, amelyek rontanak a helyzeten. A Pfeizer szerint ez nem változtat az oltásuk hatékonyságán, de ez valójában csak akkor fog kiderülni, ha majd a gyakorlatban is ezt tapasztaljuk. Magyarországon a Covid pusztítása jól látható a nem túl független KSH statisztikáiban is, amelyek bizonyítják, hogy a védekezés nem volt túl sikeres, pláne nem világszínvonalú. Jelen állás szerint a halottak száma – amennyire ezeknek lehet hinni – közelíti a 10 ezret, ami messze a legrosszabb régiós szinten, már ha figyelembe vesszük az országok lakosságát is.

Orbán kinevezhetett katonákat a kórházak élére, és megtilthatta a nyilatkozat adást, ez nem változtatott az állapotokon. Nem tudta megoldani azt a problémát, hogy egyszerűen nincs elég egészségügyi dolgozó ahhoz, hogy mindenhol megfelelő létszámban legyenek. Mert vehettek közel 20 ezer lélegeztetőgépet, az még nem oldotta meg az emberhiányt. Megy a találgatás, hogy Magyarországon körülbelül hányan kaphatták el a vírust, de ezek annyira megbízhatóak, mint Matolcsy György nyilatkozatai az ország gazdaságát illetően. Van, aki azt sem tartja kizártnak, hogy legalább 2 millióan átestek már a betegségen, míg mások ezt sokallják. Hivatalosan, teszttel bizonyítottan 316 ezren kapták el a vírust. Ez nyilván távol van a valós számtól, hiszen messze nem jelentette be mindenki azt, hogy beteg, hanem egyszerűen csak házi karanténba vonult vagy ha tünete sem volt, akkor még azt sem.

Ahhoz, hogy ennek a rémálomnak vége legyen, az kell, hogy legalább a lakosság 60 százaléka – ez most a legújabb, korábban még 80 százalékról beszéltek – át kell, hogy essen a víruson, vagy be kell oltatnia magát. Amint elérjük ezt a számot, egy idő után vissza fog húzódni a vírus, és már csak annyira lesz fertőzőképes, mint az évenként megjelenő influenza. Itt még azonban nem tartunk, és pont ezért is kérdés, hogy mikor érhetjük el ezt a pontot. Sokan tavaszról beszélnek, egyesek nyár végéről, mások pedig a jövő év végéről. Találgat mindenki sajnos, hiszen egyszerűen felmérhetetlen az, hogy milyen ütemben lesznek képesek az országok beoltani lakosságuk nagy részét. Amit az is megnehezít, hogy sok országban a megkérdezettek több, mint fele egyszerűen nem akarja beoltatni magát. Nem bízik az oltásban, amihez megvan minden joga. Arra ugyanis senki sem kötelezhető, hogy alávesse magát az oltásnak, csak a probléma az, hogy ha ezen emberek száma túl magas lesz egy-egy országban, akkor az oltással elért nyájimmunitás helyett kénytelenek lesznek kivárni, ameddig természetesen kapja el elegendő ember a vírust, és alakul ki valamilyen szintű immunitás.

Hogy ennek emberéletekben mérve mekkora ára lesz, azt felbecsülni sem lehet. A biztos az az, hogy lényegében két opciónk van arra, hogy véget vessünk ennek az őrületnek; vakcinával, megbetegedéssel. Én az elsőt javasolnám, már csak azért is, mert kötve hiszem, hogy bárki is bele akarna halni ebbe. Én több, mint két hónappal ezelőtt kaptam el, a szaglásom viszont a mai napig nem igazán tért vissza. Már nem tudom – egyszerűen nem emlékszem – hogy milyen volt a járvány előtt a szaglásom és ízlelésem, de abban biztos vagyok, hogy a jelenleginél jobb. Én szerencsés voltam, mert ezen túl – legalábbis jelen állás szerint – más tünetem nem volt. Nem mindenki ilyen szerencsés viszont, amit számtalan példa igazolt már. Ha a normálisat megközelítő életet akarunk élni, akkor meg kell hoznunk a döntést, mely szerint megbízunk-e eléggé azokban a tudósokban, akik a Covid elleni vakcinát rekord idő alatt fejlesztették ki, vagy inkább a természetre bízzuk azt, hogy élünk-e vagy halunk. Nincs persze hibátlan döntés, viszont aki az utóbbi mellett dönt, az készüljön fel minden eshetőségre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!