NEHAZUGGY

Nem az a baj, hogy önmagukat teszik tönkre, hanem hogy mindent és mindenki mást is maguk körül

És több szerda sem lesz már idén karácsony előtt, jó reggelt kívánok mindenkinek! Örömünkben vagy bánatunkban próbáljunk meg felülemelkedni az egyébként saját maga szerint morálisan fölényes (értsd: nemzetikereszténykonzervatív) oldalon hömpölygő áldott, békés, de főleg őszinte (karácsonyi) utálaton.

Egyesek szerint aki igazán keresztény, és nem csupán kisajátítja, lamentál róla, és nemcsak valamiféle köpönyegként, megkülönböztető jelzésként veszi magára, az nem ír, nem mond olyat például, hogy a jó kurva anyátokat. Mondjuk én nem vagyok (divat)keresztény, és viszonylag gyakran fordul elő velem, hogy az eltartott kisujj szabályai szerint elfogadhatatlanul csúnya szavakat használok, de a kurvaanyázást én is a legaljának tartom, és fenemód érzékeny vagyok a saját anyám szidalmazására. Különösen olyanok ne kurvázzák az anyámat és mások anyját se kurvázzák, akiknek a legnagyobb teljesítményük és karrierjük csúcsa, hogy a mindenki pénzéből felvett tekintélyes fizetésükért cserébe, az összkomfortos, kényelmes egzisztenciájuk és a hatalom hájas valagának árnyékából gyalázzák, sértegetik, minősitgetik, hazaárulózzák és nézik teljesen hülyének mindazokat, akik nem álltak be a sorba. Ez akkor sincs rendben, ha mára teljesen világos: a körbezsaroláson, a tehetetlenségi erőn és a nagypofájú, ilyetén álkeresztény fröcsögésen kívül már nem sok minden tartja egészben azt az undorító szörnyeteget, amit NER-nek hívunk.

Ezt nem egyszerűen a Sajtóklub és egyéb párttévés produkciók előkelő asztal- és foteltársaságainak kifordult szemű dohogásaiból gondolom, hanem. Abból is, hogy ott tartanak a nertársak, hogy az önmagával, illetve az általa vezetett só- és elsikálóhivatal idei teljesítményével fölöttébb elégedett Polt Péter fideszes legfőbb ügyész már Villont szaval buta fejjel a súgógépről, miközben Áder János fideszes közjogi méltatlanság és államelnök meg kivételesen nem az esőerdők levelibékáit védelmezi, és nem is horgászik, hanem a NER romjain, az orbánizmus trágyadombjának tetején a fenntartható szőlészet-borászatról csacsorászik a legújabb podcastjában. Mert minden más rendben van, és mert éppen ráérnek az ünnepi habzsidőzsi előtt.

Kár, hogy mindeközben Áder Jánost – ha már így szóba hoztam, nehogy haszontalan létezése a feledés homályába merüljön – mint a nemzet sosem volt egységének megtestesítőjét az például teljesen hidegen hagyja, ahhoz nincs egyetlen keresetlen szava sem, hogy az iparűzési adó felének elengedésével a kormány lényegében rárontott a polgárai, vagyis a nemzet egy részére. Úgy körülbelül  a felére. 47, nem elhanyagolható részben ellenzéki vezetésű településre biztosan, amelyeknek sorsa kizárólag a miniszterelnök éppen aktuális állapotától és kegyétől függ. Konkrétan azokra a polgárokra, akik olyan 25 ezres lélekszámnál népesebb településeken élnek, amelyek a tavaly októberi önkormányzati választáson elzavarták a Fideszt és az ő helyi kiskirályait a fenébe. Ismételjük át a Parragh Csempés László morbid javaslata melleti kormányzati érvek (például Gulyás Gergely tegnapi kormányinfós hörgése arról, hogy ez az elengedett összeg jelentősen segíti a vállalkozásokat, a kormány úgy számol, hogy mintegy 150 milliárd forintról van szó, ami ezáltal bent marad a magyar gazdaságban, mintha különben nem maradna ott) cáfolatát, ha már a kormánypárt – az a fene keresztény és nemzeti – ilyen csodás ajándékkal kedveskedett az ő népének a karácsony szent ünnepe alkalmából.

Nem, az iparűzési adó felére csökkentése természetesen nem segít a bajba került vállalkozásokon, hiszen miután ez egy bevételre/forgalomra épülő adó, a csődközeli helyzetben lévőket az sem segítené át a szakadékon, ha a teljes összeget elengednék. Segít viszont a NER-oligarchia járvány idején is maximumon pörgő vállalkozásain, és ami még fontosabb: az önkormányzatok támogatása helyett azok kinyírását eredményezi. Amiről azért is érdemes néhány szót szólni, mert van nekünk egy laboratóriumunk, úgy hívják, hogy Ausztria – mondá a dicsőséges nemzetvezető november 10-én az ő szájával, hozzátéve, hogy mindig őket nézi, velük egyeztet, az ő kancellárjukkal dolgozik legszorosabban együtt. Sőt, már április 27-én is azzal járványkampányolt, hogy mindenki a sötétben tapogatózik, de ők előttünk tapogatóznak a sötétben, ezért laboratóriumként tekint Ausztriára. November 11-én megismételte, hogy nekünk szerencsénk van, mert itt vannak ezek a derék osztrákok, akik a mi sógoraink és amit ők csinálnak, azt mi is követjük, és jó lesz.

Egyáltalán nem szükséges a miniszterelnök március óta elhangzott összes nagyívű kampánybeszédét feltúrni és ezen beszédek vonatkozó passzusait a teljesség igényével feleleveníteni ahhoz, hogy világos legyen: az Orbán nevű egyszemélyes járványügyi operatív törzs, szakértő- és döntőbizottság, valamint vezénylő hadtestparancsnokság világjárvánnyal összefüggő stratégiájának, kommunikációs hadviselésének ez volt az egyik központi eleme. Hogy ő, aki egyes szám első személyben végig talpig felfegyverkezve várta a vírust, Ausztriát tekintette laboratóriumnak, és Sebastian Kurz kormányának nyomdokaiban lihegve ültette át az osztrák védekezési modellt Magyarországra. Ez kétségtelenül jól sikerült: december 20-án, vasárnap például népességarányosan Magyarországon követelte a legtöbb áldozatot a vírus.

Ezen kívül az is igaz, hogy Orbán azt soha nem mondta, hogy az egyéni szabadságjogokat a járványgörbe agyonverésének és a vírusterjedés megállításának oltárán korlátozni hivatott intézkedések mellett például a gazdaságvédelmi intézkedéseket is a sógoroktól akarná átvenni. Pedig ha Parragh László helyett az osztrák kancellártól vagy pénzügyminisztertől kért volna tanácsokat gazdasági ügyekben, akkor most nem lenne miről beszélni. Ha a kereskedelmi és iparkamara rosszarcú elnöke helyett valóban laboratóriumként tekintett volna Ausztriára a hatalommániás, bosszúszomjas kisember, akkor azt tartaná szem előtt, amit az osztrákok. Hogy a kibaszatos járvány idején az önkormányzatok erőn felül teljesítettek. Hogy ez a helyzet egy évtizedekkel előttünk járó országban is komoly kihívások elé állítja a települések költségvetését. És hogy a kormánynak egy ilyen helyzetben nem megszorítania, támadnia, szorongatnia kellene ezeket az önkormányzatokat, hanem minden szükséges eszközt a rendelkezésükre bocsátania ahhoz, hogy az aktuális feladataikat el tudják látni és a válság után jó helyzetből, ne pedig a padlón fekve várják az újraindulást.

Ha Orbánnak Ausztria lenne a laboratórium, akkor nem elvenne és megfojtana, hanem adna, mert kurvára nem a sajátjából ad, pláne nem az ellenzéknek ad, hanem ezáltal a kisembereken segít, akkor is, ha rá szavaztak, akkor is, ha nem. Mert mindeközben Ausztriában: a kormány 1,5 milliárd euróval növeli a települések részére összeállított koronavírus-segélycsomagot, ezzel immár 2,5 milliárd euró (több mint 900 milliárd forint) áll az osztrák települések rendelkezésére, hogy a folyamatban lévő, illetve a jövőbeli projektjeiket, beruházásaikat finanszírozzák, illetve a megnövekedett feladataikat el tudják látni, és ne kerüljenek csődhelyzetbe. Nyáron – amikor a NER elitje az Adrián rázta a rongyot és istentelenkedett – az osztrák kabinet már 1 milliárd eurónyi keretet biztosított az önkormányzatoknak ahhoz, hogy a fejlesztések ne álljanak le: az állam 50 százalékig átvállalta az aktuális projektek finanszírozását. Ehhez most további 1,5 milliárd euró érkezik, különféle formákban.

Ehhez képest itt legfeljebb propagandában, szájhősködésben, gyűlöletkeltésben, önérzetes vinnyogásban, sértődésben és bosszúállásban teljesít jobban a kormány. Már két éve is látszott, hogy Orbán 2017-es melldöngetéséből, miszerint a matolcsyzmusnak köszönhetően 2030-ra nem csak utolérjük, de egyenesen lehagyjuk Ausztriát, semmi nem volt igaz. Világjárvány nélkül is világos volt: nemhogy közelítenénk Ausztriához, de az életszínvonalat tekintve egyre messzebb kerülünk tőlük.

Azóta sok minden történt. Sok egyéb mellett például. Tiborcz István közpénzből milliárdos miniszterelnöki vő megsértődött, pert indított és elbukta a pert a róla elnevezett adó ügyében. Felcsút község vezeti a települések listáját az „egy bevallóra jutó tőkejövedelem” alapján, miután átlagosan 472,4 millió forint tőkejövedelem jut egy bevallóra. Úgy felpörögtek őszre a kilakoltatások, mintha nem is lenne járvány: a harmadik negyedévben többen kerültek az utcára, mint két évvel ezelőtt ebben az időszakban. Épült még pár gyönyörű stadion és templom az enyészet számára, eltűnt pár gazdaságvédelmi csilliárd az udvartartás feneketlen zsebeiben. Az álkereszténység és kirekesztés fojtogató bűze megállás nélkül ömlik az állampárt minden pórusán. Alaptörvénybe fércelték, hogy az anya nő, az apa férfi. Szétverték a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A mindenkit hülyének néző Szájer József felküzdötte magát a képmutatás brüsszeli ereszcsatornájára. A felcsúti tudatrepedés hetekig zsarolta az Európai Uniót a vétójával, és hitte el magáról, hogy az ő beleegyezése nélkül nincs se jelen, se jövő. Csupán Ausztria nem került közelebb egy hangyafasznyival sem, mert a kétharmados önkény a járványt is csak a saját hatalmának és a fideszes párhuzamos állam kiépítésének megszilárdítására használta.

Vagyis ahogy Kepes András mondja és milyen igaza van: az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi. Amiben szerintem az a tragikus, hogy ez a sok gyönge jellemű lelki torzszülött – aki túl sokszor kapott esélyt arra, hogy hatalomra kerüljön, és mára teljesen belegárgyult ebbe – nem elsősorban önmagát teszi tönkre, hanem mindent és mindenki mást is maga körül. Jelen esetben egy egész országot. Eszelős vigyorral a pofáján.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább