Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert a rossz nem lehet többségben

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet-e boldog karácsonyunk 2020-ban? Egy ilyen, senki által előre meg nem jósolt esztendőben, mint amit a hátunk mögött tudhatunk? Lehet-e vagy szabad-e örülnünk, ünnepelnünk egy ilyen év végén? Illik-e? Lehet-e úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna? Pont egy olyan ünnepen, aminek az apropója pont annak az embernek a születése napja, aki hátára vette a bűneinket, és sorsunkra hagyott minket már több mint 2000 éve? Vagy pont azért, hogy észbe kapjunk? Mit mondana egy igazi keresztény? Mert ugye mindig mindenre van magyarázat, erre az lehet, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek? Nem hiszek Istenben, bár megkereszteltek, ellenben hiszem azt, hogy élt egy ember, akit Jézusnak hívtak, és biztos csinált anno valamit, ami nagyon nagy dolognak tűnhetett az akkori emberek szemében. Valami olyat, amit a mai napig sokan nem akarnak megérteni, vagy ennek a valaminek a nevében azt hiszik, bármikor bármit megtehetnek. Jó dolog valaki mögé bebújni, és annak a valakinek a nevében beszélni, megmondani, kinyilatkoztatni, akár parancsolgatni is. Nincs következménye, nincs retorziója. Ellenben van ereje a szavaknak, főleg azokkal szemben, akik feltétel nélkül hisznek. Könnyű megvezetni azokat, akik jóhiszeműen vagy a neveltetésükből kifolyólag azt teszik amit a Biblia vagy az egyházuk tanít nekik. A hitük sokszor felülírja a racionális gondolataikat, ezért inkább utasításra cselekszenek, éreznek, gondolkodnak.

Én egyet tudok, sajnos szerintem ünnepelni nincs mit. Hacsak azt nem, hogy még itt vagyunk, még élünk, mert vagy nem kaptuk el a vírust vagy ha igen, kigyógyultunk belőle, a szervezetünk legyőzte a gyilkos kórt. Túléltük ezt az évet sok olyan emberrel szemben, akik holnap nem lehetnek a családtagjaikkal, mert vagy elmentek erről a világról vagy a kórházban kezelik őket vagy otthon vannak karanténban. Vagy ott güriznek a kórházak intenzív osztályain, a műtőkben, a lélegeztető gépeket felügyelik, betegeket ápolnak, a kezüket fogják, mert ebben az egész szarságban magára van utalva mindenki, meg az egészségügyi dolgozókra. Akik ezidáig úgy teljesítettetek emberfeletti módon, hogy a saját életüket kockáztatták a betegekért. Nincs látogatás, nincs  kontaktus, csak telefonon. Nincs semmi. Csak mi vagyunk. Ha valamit holnap meg kell ünnepelni, akkor legyenek azok ők, azok a kórházi dolgozók, akik karácsony este is a kórházakban lesznek és vért izzadnak, hogy minél többen túléljék a járványt.

De ha már ezt kibírtuk, ha ezt túléltük, akkor bízhatunk abban, hogy a tudomány által rekordgyorsasággal kifejlesztett vakcinát minél előbb sok millió ember megkaphatja, és élhet tovább félelem és rettegés nélkül. Át kell gondolni, újra kell tervezni, és meg kell érteni, hogy az ember mulandó és esendő. Ahogy a Covid-19-re megtalálták az ellenszert úgy, erre az országot napi szinten idegméreggel fecskendező és bénító rezsimre is meg fogjuk találni. Igen, közösen, mert a rossz nem lehet többségben, a zsarnokság, hazudozás, lopás nem lehet a prioritás.

Ha 3650 napot kibírtunk, túléltünk, akkor ez az 500 nem lehet akadály. Most kell erősnek lennie mindenkinek, és beleadni apait anyait. Most lehet egymást segítve leleplezni a mágust. Bármennyire is, de a Fidesz az a nemzetnek, mint a vírus a testnek. Ugyanolyan pusztító és halálos. Van, aki legyőzi, van, aki túléli, van, aki belehal. És van, aki alkalmazkodik és beleolvad a gazdasejtbe és együtt rombol, pusztít azt remélve, hogy mindig életben fog maradni, mert lesz egy új generáció, amin lehet élősködni. Nem. Nem lesz. Látszik már a vége, látszik az orvosság a 2/3-ellen, és ha okosak a mi bátraink (nem a 133), akkor megcselekszik, amit meg kell.

Nincs mit ünnepelni, nincs mit ájtatoskodni. Nincs ünnep. Egyelőre. Legyünk túl ezeken, és akkor ünnepeljünk. Addig ne. Mert csinálhatunk úgy, mintha. Meg sunnyoghatunk, de ez kevés lesz. Mindenkinek színt kell majd vallania, ahogy Jézus is tette, ha már róla is szól 24-e.

Karácsony a szeretet ünnepe, ami ebből az országból elköltözött 11 éve. Helyette befészkelte magát a közöny, a bánat, a düh és a szomorúság. Az emberek utálják egymást és sokszor magukat is. Egymásra kell majd mindenkinek újra rátalálni, és meg kell tanulnunk újra tisztelni és meghallgatni a másikat. Ez a feladat.

És végül ti, akik reggeltől estig hazudtok, loptok, és csaltok, ti is gondoljátok át, mit tettetek értünk és mit ellenünk. Ti, nemzeti keresztények gondoljatok majd azokra a hajléktalan emberekre, melegekre, szegényekre, egyetemistákra, indexesekre, népszabadságosokra, devizahitelesekre, földtulajdonosokra, tanárokra, ateistákra, trafikosokra, EÜ dolgozókra, rendőrökre, cigányokra, zsidókra, munkanélküliekre, menekültekre, akiket tönkretettetek az önző és pénzéhes klientúrátok életben tartása érdekében.

Sokan vagyunk, akik gondolunk majd rátok, nem csak Karácsony este, hanem az év minden napján, egészen 2022-ig.

Minden csupa pompa

Csillog a cifra karácsonyfa,

Telizsúfolva minden ág,

Lóg rajta sok dísz, olcsó drágaság…

Hány ember sóhajt most nagyot:

„Bár X. Y. lógna ott

A karácsonyi dísz helyén… „

A szeretet nagy ünnepén.

Heltai Jenő