NEHAZUGGY

Karácsonyi számvetés

Szalonna | 2020. December 23, Szerda | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Drága Olvasóink!

Megpróbáljuk kerülni a közhelyeket, a nagy szavakat, a pátoszt. Már csak azért is, mert nem áll ez túl jól nekünk. Elérkezett az a bizonyos karácsony előtti pillanat. Ahogy ígértük október végén: vonalat húzunk, mérleget vonunk, tükörbe nézünk és megpróbáljuk levonni a helyes következtetéseket.

Mindenféle pátosz nélkül az első szó a köszöneté. Őszintén köszönjük elsősorban azoknak, akik a kezdetek óta mellettünk állnak. Hasonlóképpen köszönjük azoknak is, aki október 29-i helyzetismertetésünk nyomán álltak mellénk, és üzenték meg nekünk: számukra fontos, hogy ez a kis fórum működjön. Nem azért, mert nincs ennél nagyobb, fontosabb, értékesebb, hanem mert ez így, ahogy van, valamit jelent nekik. Úgy hisszük, ez annak is bizonyítéka, hogy a rengeteg lesajnálás, a nem kevés övön aluli támadás és kocsmai fenyegetés ellenére is van létjogosultsága minden véleménynek – így a mienknek is -, ha az nem mások emberi méltóságába gázol, nem a jól fizetett lejáratást, pervesztes karaktergyilkolást, parttalan hazudozást szolgálja.

Köszönjük, hogy akinek kevés van, a kevésből, akinek több van, a többől, azaz lehetőségeihez mérten támogatott minket az elmúlt időszakban. Nem úgy, ahogy a koldusnak ad az ember, hanem úgy, ahogy megveszi a számára fontos, kedves, adott esetben nélkülözhetetlen terméket vagy szolgáltatást. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a rászorulónak adni kevésbé lenne nemes gesztus. Az, hogy ma, 2020. december 23-án még működik a Szalonna, hogy a Szalonnázó is működik még, és hogy mi is majdnem embernek érezzük magunkat – démonizált Sorosok, de pláne szereptévesztett, erkölcstelen közpénzkassza-tulajdonosok hiányában -, kizárólag azért lehetséges, mert van egy közösség, amelynek ez a fórum elég fontos volt ahhoz, hogy életben tartsa. Mindenféle kényszer nélkül.

Ez akkor is hatalmas dolog lenne, ha békében élnénk, békeidőben. Ehhez képest amellett, hogy már talán nem is emlékszünk, mikor éltünk utoljára viszonylagos békében, és mikor volt utoljára politikai fegyverszünet az életünkben, az idei év azt is durván beletolta az arcunkba, hogy nem vagyunk sem istenek, sem mindenhatók. És azok sem istenek, sem mindenhatók, akik beleőrültek a hatalmukba, a tisztességtelenül, mások kárára összekapirgált milliárdjaikba, a tévedhetetlenségük és pótolhatatlanságuk illúziójába. Megtapasztalhattuk, mennyire törékeny az a világ, amely körülvesz, hogy egyik pillanatról a másikra konkrétan minden megváltozhat, és mi semmit nem tudunk tenni ellene. Legfeljebb védekező álláspontra helyezkedni és alkalmazkodni az új helyzethez. Ebben az általános káoszban és bizonytalanságban, amikor sokaknak került veszélybe a holnapi napja, hálásak vagyunk azért, mert ennek dacára a mi idei karácsonyunk valamivel nyugodtabb lehet, mint az elmúlt 5 évben bármikor volt.

Másodsorban. Ami a jövőnket, pontosabban a Szalonna jövőjét illeti, arról egyetlen biztos dolgot állíthatunk ebben a pillanatban: a 2021-es évnek az eddig megszokott felállásban futunk neki, azaz egyelőre nem válunk meg egyetlen munkatársunktól sem. Hogy ezen túlmenően miként alakul a sorsunk, hogy ez meddig marad így, a tekintetben viszont nincsenek bizonyosságok. Ahogy eddig, úgy ezután is érvényes: ez kizárólag olvasóink, támogatóink akaratán múlik. Addig lesz Szalonna, ameddig lesz elegendő ember, akinek havonta belefér, hogy egy vagy több kávé, esetleg libacomb vagy csokor virág árának megfelelő összeggel támogasson minket. A rossz hír az, hogy ez minden hónapban kezdődik elölről. A jó hír az, hogy nem kötelező, ellentétben azokkal az összegekkel, amelyekkel minden adót fizető magyar polgár – akár akarata ellenére is – finanszírozni kényszerül azt a brutálisra hízott médiabirodalmat, amely a saját pénzén hazudik bele az arcába.

Ezért az önkéntes támogatásért cserébe mi nem fogjuk tudni elhozni a tejjel-vajjal-mézzel folyó Kánaánt, de még egy nyomorult toronyórát sem láncostul. Ahogy eddig sem, ezután sem fogunk semmi olyasmit ígérni, amihez nem tudjuk tartani magunkat, ami miatt le kell mondanunk az önazonosságunkról és a senki által meg nem vásárolható szabad véleményünkről.

Ahogy eddig sem, ezután sem fogunk olyasmit leírni vagy tenni, ami ellenkezik a meggyőződésünkkel, a lelkiismeretünkkel, az erkölcsi zsinórmértékünkkel.

Ahogy eddig sem, úgy ezután sem áruljuk sem a bölcsek (hamis és nem létező) kövét, sem az egyedüli, megkérdőjelezhetetlennek vélt igazság receptjét. Nem vágyunk reflektorfényre, sem Seychelle-szigeteki nyaralásra, sem hatalomra. Nincsenek politikai ambícióink, nincsenek hazaárulási terveink, és nem akarjuk rákényszeríteni senkire a gondolatainkat.

Ahogy eddig sem, úgy ezután sem fogunk elvtelen kompromisszumokat kötni, sem versenyt futni a lájkokért, a népszerűségért, vagy azért, hogy mi szúrjuk ki először azt, aminek a kontextusba helyezése, összefüggéseiben való megvilágítása talán fontosabb, mint az, hogy ki volt az első, aki észrevette.

Ahogy eddig sem, úgy ezután sem merülünk el a bulvárposványban, a dekoltázsok és a bikinivonalak, a celebpletykák és a közepesen érdektelen magánéletekben, tragédiákban való dagonyázás világában csak azért, mert az olvasottság és a vadkapitalizmus ökölszabályai ezt megkívánják.

Ezután sem taposunk senkinek öncélúan a lábára, viszont soha nem állunk a tisztességtelenség és az önkény oldalára a becsülettel szemben csak azért, mert úgy könnyebb az élet.

Ezzel szemben ahogy eddig, úgy ezután is szót emelünk az igazságérzetünket sértő mindenkori, mindenféle (politikai és egyéb) színezetű becstelenségek ellen. Amit tapasztalatunk szerint a hatalmasok követnek el a védtelenekkel, kiszolgáltatottakkal, oltalomra és támogatásra szorulókkal szemben.

Ahogy eddig, úgy ezután is követünk el hibákat, lesznek rosszabb napjaink, de olyan soha nem lesz, hogy ne vállaljuk a felelősséget a leírt szavainkért.

Mielőtt azonban visszafordíthatatlanul a saját hatásunk alá kerülnénk: az a helyzet, hogy iszonyúan elfáradtunk. Valószínűleg távolról sem annyira, mint az SZFE bátorságból, szakmai és emberi integritásból példát mutató polgársága vagy a kórházakban, szociális intézményekben emberi életekért harcoló dolgozók. Ennek ellenére elfáradtunk. Egyúttal bízunk benne, hogy legalább néhány nap erejéig azok is belelfáradnak saját aljasságukba és számító kisszerűségükbe, akik tíz éve sem istent, sem embert nem ismerve szabadságharcolnak azért, hogy a hatalmuk növekedésével arányosan taszítsák függőségbe, butítsák rommá, tegyék kiszolgáltatottá minél több polgártársukat. Úgy érezzük, hogy – bár az elmúlt néhány év egyébként sem volt egy romantikus séta a naplementében, továbbá azért, mert nem kell ahhoz okleveles jósnak lenni, hogy világos legyen, az előttünk álló év talán minden eddiginél jobban próbára teszi az erőnket -, néhány napra önvédelemből el kell távolodunk ettől a tömény közéleti szennytől, amiben munkaköri leírásunknak megfelelően az év többi részében, minden egyes napon elmerülünk. Máshoz meg nem igazán értünk, ezért nem is törekszünk arra, hogy cserébe ünnepi receptekkel, vagy a senki által nem igényelt életvezetési és életmód tanácsainkkal szórakoztassunk, esetleg sztárok, celebek és elfuserált politikusok clickbait posztjait reklámozzuk, és ezeken csámcsogjunk.

Ezért szeretnénk arra kérni mindenkit, akinek fontos ez a fórum, hogy kövesse a példánkat. A következő pár napban tegye le ezt a nehéz, nyomasztó, fojtogató terhet, amit a minden színvonal alatti, minden emberi vonásából kivetkőzött, kétségbeejtő magyar közélet jelent a maga minden napra jutó gazemberségeivel, mélyen igazságtalan történéseivel. Nem, a karácsonytól nem lesz jobb hely a világ, nem fogjuk kevésbé tehetetlennek érezni magunkat a bizonytalan jelennel szemben, és sem jobb, sem rosszabb emberek nem leszünk pusztán attól, hogy karácsony van. De engedjük most el egy kicsit ezt az egészet, és a magunk érdekében pihenjünk. A rengeteg szenny sajnos megvár.

Tehát szolgálati közlemény gyanánt: holnaptól, azaz csütörtöktől (december 24) vasárnapig (december 27) átmenetileg lehúzzuk a rolót. Ez az utolsó karácsony előtti írásunk, legközelebb hétfőn, a szokott időben jelentkezünk. A két ünnep között lesz műsorszolgáltatás, majd jövő csütörtöktől (december 31) ismét négy nap pihenő következik. Január 4-én, hétfőn aztán teljes erőből folytatjuk azt, amit valójában abba sem hagytunk.

Maroknyi munkatársunk nevében szeretetben teljes karácsonyt, sok nevetést és lelki békét kívánunk mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!