Január 26,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A vírus megkímélte, a kormány nem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,308,010 forint, még hiányzik 1,691,990 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lassan eljön az ideje annak, hogy átgondoljuk az elmúlt évet. Olyan gyorsan és olyan tömegben történtek a dolgok, hogy bizony ember legyen a talpán az, aki képes volt nyomon követni és értékén kezelni ezeket. A járvány úgy borított fel minden tervet, hogy arra aztán senki nem gondolhatott előre, jó darabig csak futottak a kormányok az események után, és bizonyos szempontból még most is ez történik. Egyetlen apró vírus írta most a történelmet és írta át az életünket is.

Bár nincs olyan ország, mely érintetlenül maradhatott, minket érthető okokból a magyar kormány válságkezelése érdekel leginkább, hiszen az érint mindannyiunkat közvetlenül és elkerülhetetlenül. Az első sokk után – azt sem tudtuk, mivel állunk szemben – elkezdődött az érdemi munka. Már ahol elkezdődött. Az első hullám gyakorlatilag letarolta Dél-Európát, súlyosan érintette Nyugat-Európát, mi valamiért kimaradtunk belőle. Voltak helyi fertőző gócok, voltak halottak is, de járvány nem volt. Ezt most, fél évvel később ismerték el a szakemberek.

Ha a vírus megkímélte is az országot, a kormány, főleg annak feje nem tett ilyesmit. Először persze ott is volt ijedtség, de aztán hamar meglátták a helyzetben rejlő lehetőségeket, és éltek is vele haladéktalanul. Egyszer talán majd kiderül, hogy meggazdagodott-e valaki a maszkokon, teszteken és gumikesztyűkön. És remélhetőleg az is ki fog derülni, hogy pontosan kik és mekkorát szakítottak a lélegeztetőgépeken.

Miközben pánikban volt az ország, nem volt maszk, nem volt gumikesztyű, sem fertőtlenítőszer, volt viszont kijárási tilalom, vásárlási idősáv, karantén. Voltak kórházkiürítések, volt éjjel-nappal a reptéren állomásozó Szíjjártó Péter, kórházról kórházra rohangáló Orbán Viktor, majd harsogó melldöngetés: lám, a kormány, személyesen Orbán Viktor ismét megvédett bennünket. Ilyen nagyszerű kormány az elmúlt ezer évben soha nem volt, vesszen az ellenzék, mert ők csak felégetnék az országot.

Elérkezett az ősz, vele a második hullám. Ez már ideért, mert egész nyáron cirkulálhatott mindenki, akinek volt rá pénze. Hozhatta-vihette a vírust, azon kívül, hogy menjél a Balatonra nyaralni, mert kell a pénz a gázszerelőnek, nem sok hasznos tanács hangzott el a közpénzből pártmédiában. Amikor lecsapott a járvány, lezárták a határokat, rendőröket vezényeltek az utcákra és a kórházakba. Ez utóbbi intézkedés – mostanra már tisztán látszik – leginkább azt a célt szolgálta, hogy ne jussanak ki információk az egészségügyből. Most napi kétszáz körüli, hivatalosan elismert halottnál tartunk. Az összevásárolt 17 ezer lélegeztetőgépből nem egészen ezer darabot – egy részük valószínűleg légzéssegítő készülék – kaptak meg a kórházak és idősotthonok.

Már nem szaladgál Orbán Viktor a kórházakba, sokkal fontosabb dolga van. Ki kell iktatnia az ellenzéket még a választás előtt. A propagandagépezet hadjárata aligha lesz elegendő, de talán az önkormányzatok teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozása közelebb segíti a pártot a győzelemhez. Már persze csak akkor, ha nem sül el fordítva a dolog. Ha az önkormányzatok képesek lesznek összefogni és felemelni a hangjukat, akkor vissza fog ütni. Az ellenzéki pártok megtalálták a megoldást az átírt választási törvényekre, bár még van eszköz a kormány kezében. El lehet venni a pártok támogatását, ez a Fideszt amúgy sem érintené, hiszen bármennyi pénzt költhetnek kampányra, elég kormányzati tájékoztatásnak álcázni.

Miközben december huszadikán még nem tudta megmondani Orbán Viktor, hogy mit fog nekünk kitalálni karácsonyra, másnapra már tudta: feloldják a kijárási tilalmat karácsony este, hogy mindenki el tudjon menni az éjféli misére. Mert az a legfontosabb, nem is kérdés. Ekkor már azt is tudta ő, hogy jövőre egész évben fennmarad a járványügyi készültség. Gondolom, a választásig célszerű is fenntartani. Ahogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet is ötödik éve tart, holott soha, egyetlen percig sem teljesültek azok a feltételek, melyek egyáltalán lehetővé tették volna a bevezetését, pláne a fenntartását.

Itt állunk tehát karácsony előtt. Aki akar, mehet a templomba, de plázába ne menjen, ezt Müller Cecília üzeni. Nem tudjuk, mikor és mivel, pláne ki fog beoltani kit, nem tudjuk, mikor tudunk meg részletes adatokat a járványról, nem tudjuk, minek alapján dönt Orbán, azt sem tudjuk, mi fog történni az összeharácsolt lélegeztetőgépekkel, de azt sem tudjuk, miből fognak enni adni a gyerekeiknek azok a családok, melyek jövedelem nélkül maradtak. Azt azonban tudjuk, hogy szép lesz az éjféli mise, hogy legalább egy éven át járványhelyzet lesz, hogy rendületlenül épülnek a stadionok és templomok, hogy jut pénz külhoni szavazatokra. És tudjuk, hogy most is Orbán Viktor védte meg az országot, rá kell szavazni, ha jót akarunk magunknak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!