NEHAZUGGY

Inkább felzabálják az ország jövőjét

Krisztusi parancsoktól vezérelt jó reggelt kívánok, dicsértessék a sötétség az összeomló alagút végén! Nem először kényszerít rá a magasságos felcsúti világítótest és a NER arra, hogy onnan vegyem fel a fonalat, ahol korábban letettem, pedig bíztam benne, hogy jó helyen van ott. Nem szeretném, ha bárki azt hinné, a kormány embertelen, a normalitásra hivatkozó identitáspolitikai hergelése elhomályosította a látásomat, rágom a gumicsontokat, miközben a színfalak mögött és a rivaldában valójában sokkal nagyobb disznóságok történnek. Sajnos azt kell mondanom, ezek egyformán súlyos tényállások: a korrupció, a becstelenség normává emelése nem többé vagy kevésbé bocsánatos bűn, mint az emberi jogok, illetve a mi vagy embertársaink méltóságának semmibevétele. Ezek egyformán súlyosak, és egyaránt áldozatokat követelnek.

November 9-én – amikor viszont még nem követelte közel 8 ezer ember halálát a járvány és a kétharmados politikai dilettantizmus, amikor Szájer József még nem ragadt fel a kereszténykonzervatív erkölcsiség brüsszeli ereszcsatornájára, de a sűrű hazugságokból font kormányzati propaganda már rég nem volt képes elfedni a gazdasági földbeállás körvonalait – azt írtam, hogy érzésem szerint új kommunikációs színjátékkal rukkoltak elő a nertársak. Amikor is úgy tettek, mintha rájöttek volna, hogy érdekli őket: a kis- és középvállalkozásokat, amelyek a legtöbb kéményen dolgozó kisembert foglalkoztatják, sikerült az út szélén hagyniuk. Ezért előadták, hogy Parragh Csempés László kereskedelmi és iparkamara elnök javaslatára jól megmentik őket. Ameddig lesz vakcina és fény az alagút végén, ugye. Elbábozták a népeknek, hogy miként az egészségügyi intézkedésekről a járványügyi szakemberek döntenek, őket kell kurvaanyázni, ha valami nem tetszik, a gazdasági intézkedéseket is úgy hozzák, hogy a nagyságos mindenhez is értő kikéri a gazdasági szakemberek javaslatait. Úgyhogy az élőisten magához rendelte a bukott csempést, aki javasolt neki mindenféléket: például a társasági nyereségadó felére (5 százalékra) csökkentését és az iparűzési adó egy évre szóló felfüggesztését.

Azt is írtam, hogy ezek szerint ezt bírta kitalálni a stáb Orbán újabb nagyszerű gazdaságmegmentési terve gyanánt: hogy az eddig is két kézzel és lábbal szívatott, szorongatott, kizsigerelt önkormányzatokat (elsősorban a fővárosit) teljesen padlóra küldjék, hogy se a tömegközlekedés, se a közvilágítás, egyáltalán a lakosság mindennapi létezése ne legyen fenntartható. Vagyis arra jutottam: már nem szaroznak, hogy apránként fosszák meg az önkormányzatokat a bevételeiktől, elveszik az egészet. Tudniillik az iparűzési adó a Fővárosi Önkormányzat egyetlen adóbevétele. Már akkor is teljesen világos volt a szándék, a propaganda kedvenc szólama pedig a helyzetre aktualizálva már akkor is megállta a helyét: ha már segíteni nem hajlandóak, legalább ott ártanak, ahol tudnak. A legbátrabb magyar pedig nemhogy felvállalta volna, hogy ő az, akinek a kútfejéből ez az aljasság kipattant, nemhogy szégyellte volna magát, amiért megint mások nemiszervével veri a csalánt és hazudja felelős kormányzati gazdaságvédelmi intézkedésnek (lásd még: hitelmoratórium), hanem beleadta a rezsim egyik legkártékonyabb figurájának szájába. Mert Parragh nertárs úgysem akar miniszterelnök lenni 2022-ben. És mert mindenki tudja, hogy Orbán csak a szakemberek tanácsait fogadja meg, ő nem tehet semmiről, ő ott sem volt sehol, őt semmilyen felelősség nem terheli semmiért.

Ehhez képest több mint egy hónapon keresztül altatták a közvéleményt és Parragh ordas javaslatát, majd amikor már majdnem mindenki elfelejtette, a legbátrabb magyarok legbátrabbja beült a kamera elé és felolvasta papírról, három további ütős, gazdaságvédelminek csúfolt javaslat mellett, hogy mire jutott saját magával: nem függeszti fel egy évre az iparűzési adót, csak a felére csökkenti. Mert egy áldott jó ember ő. Az önkormányzati adók emelését, új adók bevezetését, az érvényben lévő kedvezmények csökkentését már korábban betiltotta a kormánya. Egy péntek este megjelent kormányrendeletben – települések önállóságának további csökkentése, valmint a már elfogadott és kihirdetett önkormányzati rendeletek telibeszarása jegyében – újabb pofont osztott ki nekik: az önkormányzatok, továbbá intézményeik és gazdasági társaságaik az általuk nyújtott szolgáltatásért, a tevékenységükért megállapított díjat, az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás keretében felmerülő díjat, illetve egyéb díjfizetési kötelezettséget sem emelhetik 2021-ben, és nem terjeszthetik új kötelezetti körre, sőt a már esetleg megállapított új díjat sem vezethetik be. Közben váratlanul látszategyeztetésre magához rendelte a Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) vezetését, ahol már megvolt a kész terv, a találkozón egyedüli ellenzéki polgármesterként résztvevő Péterffy Attila, pécsi városvezető ész- és ellenérveit lesöpörte az asztalról a csatlósaival, majd ezután ült be a kamera elé ítéletet hirdetni.

Ebben nem csak ez a lopakodó, sunyi koreográfia a gyalázat, hanem ennek a hazug, cinikus módon gazdaságvédelminek nevezett intézkedésnek az a része, miszerint 25 ezer fő alatti (értsd: elsősorban FIDESZES) települések a kormánytól automatikusan támogatást kapnak, a nagyobb városok (érsd: ELLENZÉKI) helyzetét egyenként tekintik át. Nem lenne baj, ha az ellenzéki polgármesterek által vezetett települések fideszes szurkolói és a választási döntéseikben bizonytalan polgárok is megértenék: ez nem gazdaságvédelem, ennek köze nincs a kéményen csüngő kisember érdekeihez, ez nem más, mint szőröstalpú politikai döntés. Abból is a leggonoszabb. Ez nem arról szól, hogy a magyaroknak pártállástól függetlenül könnyebb legyen túlélni a válságot, és a szorgalmasan befizetett adóik fejében legalább egy geci világjárvány idején érdemi támogatást kapjanak a gondoskodó fideszes államtól, hanem kizárólag arról szól, hogy a tavalyi, kiheverhetetlen önkormányzati választás után az utcai harcos bosszút álljon az ellenségen. Márpedig a bosszúállás az egy ilyen ocsmány műfaj: egy rakás járulékos áldozata szokott lenni. Vagyis Orbán Viktor kész a sajátjait is szarrá szopatni csak azért, hogy a politikai ellenségeinek megmutassa az orbánizmus mibenlétét.

Legyen világos: a fideszes szavazók, akik olyan településeken laknak, amely települések a NER-logika szerint rosszul szavaztak tavaly októberben, szívni fognak. Mert még egyszer legyen világos (via Gémesi György): az iparűzési adó 80 vagy inkább 90 százaléka működést finanszíroz. Közvilágítás, hóeltakarítás, óvoda, bölcsőde, szociális és egészségügyi feladatok, közlekedés. Vagyis ennek az  ócska, kommunista tempónak mindenki az áldozata lesz. Egy olyan helyzetben, ami már e vércinikus döntés nélkül is éppen elég megpróbáltalás elé állította a lakosságot. A településeik megállíthatatlanul sodródnak a csőd szélére, és ez alól legfeljebb a fényességes önkényúr SZEMÉLYES KEGYE adhat feloldozást. Ismerős, nem? Ahogy az örökebefogadni vágyó egyedülállók esetében a családügyi miniszterasszonyság személyes, kivételes és rendkívüli kegye dönti el, hogy alkalmasak-e a szülői feladatok ellátására, ha nem az orbánista családmodell keretei között élnek, itt is a Karmelita megszállója fogja eldönteni, hogy érdemes-e és mennyi támogatásra érdemes egyik vagy másik renitens település. Mert itt mindenki nagyságosék cselédje, vazallusa, alattvalója akkor is, ha azt hiszi, hogy ő megmenekül.

A tankönyvi alávalóság eme történetének van még néhány külön is tanulságos részlete azon az általános evidencián túl, hogy egy magát 21. századi jogállamnak és demokráciának tartó országban egy ilyen húzás egyszerűen nem férne bele. Nem azért, mert ez most már tényleg az a bizonyos vörös vonal (lófaszt, itt már nincs olyan vörös vonal, amit még nem sikerült átlépni), hanem mert egy szellemileg, erkölcsileg egészséges országvezetének bátorsága nem lenne ezt meglépni. Hanem. Az a legtanulságosabb, amit Orbánai talpasai kipréseltek magukból, miután a főnökük megint döntött életről-halálról.

Az élen Parragh Lászlóval, aki óriási segítségnek tartja az intézkedést, és afölött moralizál, hogy a közterhek viselésében mindenkinek részt kell vállalnia.

Meg Szita Károllyal, a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) elnökével, Kaposvár polgármesterével. A Kádár-rendszer elkötelezett híve, a lelkes ügynök, aki sötét múltja ellenére ma is megbecsült tagja a papíron kommunistaellenes Fidesznek, támogatja a főnöke legújabb gazemberségét, szerinte az önkormányzatokkal együtt teremti meg a családok biztonságát a kormány.

Meg érintőlegesen a Fidesz szellemileg árvízkárosult fővárosi különítményével, amelyiknek Budapest jövő évi költségvetésének elfogadására hivatkozva ráfért a pofájára közölni, hogy Karácsony Gergely feléli Budapest elmúlt tíz évben megspórolt tartalékait.

Nem utolsó sorban azokkal a fideszes polgármesterekkel, akik Parragh novemberi javaslatát vérmérsékletük szerint ellenezték, mostanra azonban elmúlt nekik, már nem csapkodják magukat a földhöz, mint november elején Cser-Palkovics András. Megértem, ha jól sejtem, ők azok a 25 ezer fő feletti települések lesznek, akiknek az egyszemélyes államvezetés megígérte, hogy nem lesz hiány lóvéból. 

Szóval mindent összevetve nem találok semmi túlzást abban, amit Karácsony Gergely vagy Pikó András vagy Péterffy Attila vagy Gémesi György vagy Botka László, nem utolsó sorban a Magyar Önkormányzatok Szövetsége megfogalmazott. Ez pontosan az, aminek látszik. A politikai ellenség ellehetetlenítése és az, hogy a kereszténykonzervatív bosszú sokadszorra is felülírja a polgárok érdekeit. Ez a vállalkozóbarátnak tűnő intézkedés Orbán hatalmáról szól, és arra, hogy bármikor lelkiismeretfurdalás nélkül rárontanak a sajátjaikra is, ha a cél az egyélőisten hatalomban tartása. Ezen kívül nincs más cél. És nem csak arról van szó, hogy miközben egy rakás ember mindennapi életét a járvány által okozott keserveken túl is képesek megkeseríteni, közel 14 milliárdból NB II.-es stadion épül vérzivatar idején. Hanem hogy fel sem merül, hogy esetleg ne az iparűzési adót, hanem a NER fényűzését csökkentsék a felére, hogy mondjuk feleannyit szórjanak ki az oligarcháknak, hogy ha fontosak a kkv-k és az egyéni vállalkozások, akkor közvetlen állami támogatást adjanak nekik, hogy mondjuk elengedjenek olyan központi adókat, amelyeknek a kiesését a kormány könnyebben tudja kompenzálni, mint az egyébként is minden irányból kivéreztetett önkormányzatok. Nem, az eszükbe nem jutna, hogy legalább most visszavegyenek a közpénzekkel degeszre tömött oligarcháik zabáltatásából. Inkább felzabálják az ország jövőjét.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább