Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Velük vagy ellenük?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A közösségi oldalakkal kapcsolatban sokan és sokféle véleményt fogalmaznak meg. Vannak, akik üdvözlik és vannak, aki elutasítják, az azonban nem vitatható, hogy nagy szerepet játszanak életünkben. Mi, magyarok valamikor a 2000-es évek elején találkoztunk először a virtuális létezés ezen formájával az Iwiw jóvoltából. Az persze egészen más volt, oda csak a már tagsággal rendelkezők meghívására kerülhetett be az ember, és a lényege a kapcsolatépítés és kapcsolattartás volt, felfedezhettünk régi ismerősöket, barátokat. Ha jól emlékszem, nem is volt olyan közös felülete, ahol bárki megjelenhetett. Aztán berobbant a Facebook, amely az egész világot elérhetővé tette számunkra, bár ezt a lehetőséget nagyon kevesen aknázzák ki, a többség megmarad a saját ismeretségi körén belül.

Mérni is szokták ezeknek a közösségi oldalaknak a látogatottságát, ezek szerint a rendszeresen internetezők legalább fele regisztrált valamelyik közösségi oldalon. A nagy látogatottság üzleti lehetőségeket is kínál, ezért a vállalkozások is igyekeznek itt megjelenni, reklámozzák a termékeiket vagy a szolgáltatásaikat, emellett arra is van mód, hogy a szerintünk fontosnak ítélt tartalmakat megosszuk, hogy azokra másoknak is felhívjuk a figyelmét. Nem csoda, ha a politikusok is felfedezték az ebben rejlő előnyöket és főleg most, járvány idején itt igyekeznek elérni választóikat. Nincs is ezzel semmi baj, természetes, hogy igyekszünk alkalmazkodni a körülményekhez, Müller Cecília akár bele is foglalhatná a nagyon hasznos tanácsai közé, hogy töltsünk minél több időt a Facebookon például, itt is emberek között vagyunk és még maszkot se kell öltenünk hozzá, itt a koronavírus egészen biztosan nem fenyeget bennünket. Másfajta veszélyei persze vannak, de azok legalább nem halálosak.

Ha közzéteszünk valamit a közösségi oldalunkon, természetesen az a célunk vele, hogy minél többen lássák, olvassák, akár a macskánkat ábrázoló képről van szó, akár terjedelmesebb írásról, örülünk, ha visszajelzés érkezik, vannak, akik az átlagosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak minden megnyilvánulásuknak, számon tartják azokat és ha netán eltűnnek a felületről, azt úgy élik meg, mintha merényletet követtek volna el ellenük. Akadnak olyanok is, akiknek – állításuk szerint – rendszeresen tűnnek el különféle tartalmak az oldalukról és ármányt sejtenek a jelenség mögött. Nem ismerem a körülményeket, azt azonban biztosra veszem, hogy olyan gonosz cenzorcsapat, amilyet feltételeznek, nem létezik. Vannak felhasználási feltételek, annak vannak bizonyos szabályai, úgy gondolom, nem igényel külön erőfeszítést azok betartása, és nem emberek, hanem gépek végzik a rendfenntartást, emberek által beállított szűrési szempontok szerint.

Ha csak a magyarországi felhasználókat nézzük, azt sem tudom elképzelni, hogy az itteni több milliós közösségen belül kiválasztanának valakit név szerint, hogy eltüntessék a bejegyzéseit minden ok nélkül. Inkább valamiféle hibára gyanakodnék, és ha már olyan nagyon sérelmesnek tartanám, hát reklamálnék, de semmi esetre sem könyvelném el úgy, hogy nyilván a háttérhatalom vagy tudom is én, kicsoda így akarja megakadályozni, hogy halhatatlanná váljak, esetleg megfordulna a fejemben, hogy lehet egy undok ismerősöm, aki rendszeresen jelentget engem mondvacsinált indokokkal.

Az, hogy egyes felhasználók mi mindent feltételeznek, az is eléggé érdekes. Az viszont megdöbbentő, amikor az ország igazságügyi minisztere teszi szóvá, hogy a közösségi oldalának a látogatottsága látványosan visszaesett, és ennek okát a Facebook magyarországi kezelőiben látja. Szerinte, ha kevesebb emberhez jut el az ő megszólalása, azt nyilván valakik befolyásolják, és ehhez kapcsolódóan már az Igazságügyi Minisztériumban működő Digitális Szabadság Bizottságot emlegeti, amelyet pontosan az ilyen anomáliák miatt hoztak létre. Nyilván az ő algoritmusait megváltoztatták, és most ezért választ követel. Utal rá, hogy kötelességük is az ilyen jelenségekre felfigyelni és szükség esetén akár a javaslattétel is a jogszabályi változtatásokra, hiszen ezt követeli meg az emberek, sőt, gyermekeink jövője is.

Bejegyzését, bizonyára a várható nagy érdeklődésre való tekintettel angol változatban is mellékelte, németül például nem, bizonyára mert mint tudjuk, Németországban még wifi sincsen. Most várja a választ a közösségi oldal magyarországi kezelőitől, akik jó nagy bajban lehetnek, tekintve, hogy nincsenek is, nem lesz könnyű így választ adniuk, mindenesetre érdekes lenne tudni, hová címezte a reklamációját, írt-e olyat egyáltalán vagy csupán a bejegyzésében méltatlankodik, abban a biztos tudatban, hogy a titokzatos algoritmus-állítgatók nyilván minden betűjét átolvassák, így tudomásukra jut az ő elégedetlenkedése is. Kíváncsian várom a folytatást, mert hogy lesz folytatása, abban biztos vagyok. Másfél év van hátra a választásig, a Facebook több millió felhasználója túlságosan csábító lehetőség ahhoz, hogy ne akarnák ott a lehető legnagyobb befolyást megszerezni. Most még csak próbálkoznak, előbb-utóbb lépni is fognak. Olyan nincs, hogy valaki mindenkivel van vagy senkivel.

Csak velük lehet.