NEHAZUGGY

Ha majd valami csoda folytán nem lesznek hatalmon, akkor is meg tudják bénítani az utánuk jövő kormányt

Jó reggelt kívánok, dicsértessék a dohos, sötét középkor, ahova mindig is visszavágytunk! (Nem!) Reménykedem abban, hogy a kétharmados teljhatalom birtokában meghozott önkényes döntéseiért, meg az elmulasztott döntéseiért jó szokása szerint felelősséget vállalni nem hajlandó állam- és kormánypárt (amelynek vezetője két napja a saját szájával mondta, hogy nem ő a vírus, aki őt bírálja az valójában a szakembereket és az egészségügyi dolgozókat támadja, ő semmiről nem tehet, őt semmilyen felelősség nem terheli, lehet oszlásnak indulni) apraja-nagyja végre jól aludt.

Miután a Lévai Anikó baracklekvárjának szilárdságát idéző alaptörvényükbe – amit szintén a kétharmados teljhatalmuk birtokában, senkivel nem egyeztetve fércelgetnek tíz éve – végre belevésték a gyengeelméjűnek nézett magyar társadalom örök dicsőségére, hogy az anya nő, az apa férfi. Ezzel a biliben mesterségesen előidézett bullshit-viharral nagyjából le is tudták a haza, a családok és a gyermekek védelmét. Annál is inkább, mert az egyedülállók örökbefogadását ellehetetlenítő törvényüket is sikerült átpasszírozni a szavazógépezetükön. Mert egy világjárvány idején is vannak a prioritások, ugye. Minél több embernek keserítik meg az életét, ugatnak bele és törik derékba, annál nagyobb a siker. Mert ne értsük félre a szándékot, ne unjuk újra meg újra leírni: azzal, hogy a jövőben csak külön Novák Katalin, nőket degradáló, férfiakat lebecsülő, avas maszlagokat mantrázó női princípium és miniszter engedélyével fogadhatnak örökbe az egyedülállók, nem csupán a homoszexuális pároknak mutatják meg a kereszténynemzetikonzervatív magyarok úristenit, hanem heteroszexuális polgáraikat is megnyomorítják.

Zárójel: remélem, mindenki elszégyellte magát, aki félreértelmezte, tudatosan elferdítette és kiforgatta az ő szavait. Mert ugyanis ez történt. Nem azt mondta a nőknek, hogy ne higgyék el, hogy életük minden pillanatában össze kell mérniük magukat a férfiakkal, és legalább olyan beosztásban, legalább akkora fizetéssel kell rendelkezniük, mint a másiknak. Nem, ő nem azt mondta a nőknek, hogy ne mondjanak le a privilégiumaikról egy rosszul értelmezett emancipációs küzdelemben. Nem, ez nem a hetvenes évek Amerikájának ama mozgalmi jelszava, amely a férfiaknak és nőknek egyenlő jogokat biztosító alkotmánymódosítás ratifikációját igyekezett minden erővel megakadályozni. Nem, ez mind merő rosszindulat. Nem jól értettük, hülyék vagyunk.

És tényleg: mi más feladata lenne egy családügyi miniszternek, mint két konyhai hadművelet között például a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása helyett arról elmélkedni, hogy a nemek közti bérszakadék nem probléma, sőt? Örüljenek a nők, hogy nőnek születtek, életet adhatnak, és megadatott számukra a szeretet és a másokról való gondoskodás szépsége. Miért? A férfiaknak talán nem adatott meg? Valamiféle biológiai predesztináció, hogy szeretünk és másokról gondoskodunk? Az csak a nőknek sikerülhet, az csak a nőknek sajátja? 2020 utolsó napjaiban, két állítólagos ádventi elmélyülés között egy családügyi miniszternek tényleg nincs más dolga, mint a nemek harcának ketreceként beállítani az életet, és egyetlen gagyi videóban belerúgni nőkbe, férfiakba egyaránt, majd ártatlan bociszemekkel magyarázkodni, hogy ő nem is azt mondta, amit mondott?

És igen, konkrétan ennek a nőnek a kegyétől függ majd, hogy a jövőben kivételes, jól megalapozott esetben valaki egyedülállóként is örökbe fogadhat. Nincs annál lehangolóbb, mint amikor egy, a nőkről kiszámítható rendszerességgel degradáló kijelentéseket tevő, tesztoszterontól bűzlő pártban, ahol nőügyekkel már csak macsóságból sem foglalkoznak, azon kevés nő, akinek sikerül mégis feljutni a tápláláklánc csúcsára, a milliós fizetésével a zsebében nem azon dolgozik, hogy ez a méltatlanul beteg állapot megváltozzon, hanem azt műveli, amit Novák. Vagy Varga Judit, aki nem kikéri magának a folyamatos idegállapotban lévő házelnök dehonesztáló kettes személyi számos minősítését, hanem megmagyarázza, hogy azzal miért nincs semmi baj. Úgy harcolnak a nők alattvalóságának evidenciájáért (novákul: axióma) az önmegvalósításuk elefántcsonttornyából, hogy a könyöklésben lekörözik a leghímsovinisztább férfi párttársaikat is. Zárójel bezárva.

Úgyhogy most már minden ügyeletes Hollik István jogosan üvöltheti ahogy a torkán kifér, hogy azt mondja:

Ahogy arra a számítani lehetett, a baloldal nem szavazta meg egyik törvényjavaslatot sem. Ezzel egyértelművé tették, hogy eszük ágában sincs megvédeni az európai keresztény kultúrát, gyermekeink jogait és a hagyományos családi értékeket. A baloldal számára Soros és a migránsok nagyobb érték, mint a haza, a családok.

Bezzeg ők a tíz év alatt kilencedik alaptörvény-módosításukkal megvédték A SENKI ÁLTAL NEM FENYEGETETT házasság intézményét és a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját (via Varga Judit). Szerintem nem olyan nagy baj az, hogy a baloldal nem szavazta meg ezeket a nettó szemfényvesztést szolgáló, áporodott, az idő kerekét visszatekerő baromságokat és nettó törvénysértéseket. A nagy baj az lenne, ha megszavazták volna őket.

Főleg azért, mert a 9. alaptörvény-módosításuknak nem az a legsúlyosabb, legdurvább, legveszélyesebb része, amivel a mellüket és a keresztény kultúrájukat döngetik, hanem az, amivel egyáltalán nem, amiről kussolnak. Nevezetesen a 38. cikkbe fércelt új bekezdés, illetve egy másik cikkelybe belepréselt közpénz-definíció, amit a jogállamisággal ellentétben Varga Judit is pontosan ismer (közpénz = az állam bevétele, kiadása és követelése). Nos a 38. cikkhez írt új bekezdés („A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezik”) a saláta-alaptörvény-módosításuk legaljasabb rendelkezése. Ahogy Schiffer András fogalmazott, a kiegészítés a NER mélyállam-építésének kulcsfontosságú eleme. Illetve szerintem nevezhetjük mélyállamnak (Schiffer), nevezhetjük párhuzamos államnak (TGM), a lényeg – amiről nem beszélnek, vagy amiről hazudnak – ugyanaz.

A lényeg és az egyetlen kérdés, ami őket érdekli márpedig az, hogy mi lesz abban az esetben, ha a népakarat valami hatalmas csoda folytán letaszítja Orbánt a trónról. Hogy miként lehet majd Orbán, a Fidesz és a NER bukása után ellehetetleníteni egy következő kormányt. Hát így. Az alaptörvényük előrelátó fércelgetése kizárólag ezt a célt szolgálja. Egyebek mellett azzal lehetetlenítenek el minden utánuk jövő kormányt, hogy egyrészt a közpénz fogalmát leválasztották a közfeladat ellátásáról, és létrehozták ezeket a vagyonkezelő alapítványokat (SZFE és társai), amelyeknek tevékenysége, költése nem csak egy új kormány számára lesz hozzáférhetetlen, de semmilyen állampolgári kontroll sem lesz rajtuk. Az orbáni mély- és párhuzamos állam már majdnem készen van, tegnap egy lépéssel még közelebb kerültek ahhoz, hogy ha majd nem is lesznek hatalmon egy darabig, akkor is meg tudják bénítani az utánuk jövő kormányt. És akkor eme felsőoktatási és egyéb alapítványok mellé vegyük oda a hosszú évekre elfideszesített jegybankot, számvevőszéket, ügyészséget, médiatanácsot és egyéb, lánykorában független állami hatóságot. Valamint a Mészáros- és az Orbán-dinasztia nevére íratott országot.

Amely ország a háztartások életszínvonalát tekintve az Európai Unió harmadik leszegényebb tagállama ugyan, de mutassanak még egy olyan helyet Európában, ahol a miniszterelnök gázszerelője Forbes-listás milliárdos lett néhány év leforgása alatt (most a változatosság kedvéért Magyarország földgázellátásának csaknem felét készül a nevére venni ez a csodaember), amikor a miniszterelnök kétharmaddal uralkodott. Vagy mutassanak egy olyat, ahol a miniszterelnök apjának milliárdos hasznot termelő cége 60-70%-kal drágábban kínálja a termékeit, mint a konkurenciája, mégsem tud félreállni az állami beruházások útjából. Naugye. Törvényesen ürítenek bele a nép szájába, gyártják neki a napi cirkuszt, az őrjöngenivalót, meg az ellenségeket, akiktől aztán hangosan megvédik őket. Néha őrizetbe vesznek gazdag embereket (lásd Bige Lászlót, aki pechére nem tagja a NER-nek), néha elbáboznak egy-egy vizsgálatot a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással kokettáló kisebb fideszes halak ellen (lásd Kovács Sándor állampárti képviselőt, aki turisztikai birodalmat épített a birtokán uniós közpénzből), hogy úgy tűnjön, ez kurvára jogállam. De. Egyrészt az üzleti ügyekkel nem foglalkozó miniszterelnök pereputtya érinthetetlen, másrészt a legfontosabb feladat a folyamatos ideológiai hergelés, agymosás, népbutítás, figyelemelterelés.

Aminek része lett a most már explicit nácizó retorikában utazó (gestapózás, farkasvermezés, partraszállás, gázkamrázás, führerezés) Fidesz Deutsch Tamásának néppárti afférja is. Szerintem ne álljunk fél lábon, ameddig ma este az Európai Néppárt frakciója eldönti, hogy kirúgja a csávót, vagy nem rúgja ki. Már ha egyáltalán lesz ma este döntés. Miután tegnap a megmondóember elújságolta, hogy újabb levelet írt a néppárti képviselőcsoportnak, amelyben immár másodszor is bocsánatot kért a frakciót és vezetőjét bíráló kijelentéseiért, egyúttal a könnyes bú hangján világossá tette, hogy nem állt szándékában egyetlen képviselőt, a pártcsalád egyetlen tagját sem megsérteni, nekem semmi kétségem afelől, hogy mi lesz a végkifejlet. Az Európai Unióról rendszerint fröcsögve nyilatkozó Deutsch tegnap arról picsogott tőle teljesen idegen módon, hogy a néppárt ereje az egységében és a sokszínűségében van, ettől tud a legnagyobb támogatottsággal bíró európai politikai pártként működni. Nos, én azt hiszem, hogy Deutsch Tamás már ismeri az ítéletet, különben semmi értelme nincs ennek a nyígásnak. Hiszen tudjuk, hogy ha őt kivágják, a harcostársai mennek vele. Ebből következik, hogy ha akárcsak a halovány esélye is fennállna, hogy kibasszák, nem alázná meg a Fideszt ezzel a taknyoncsúszással. Ez ennyi. Vagy ennyike, ha úgy jobban tetszik. Aztán holnaptól ugyanonnan folytatódik minden tovább.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább