Most az van, hogy zsarolnak tovább. Mi mást tehetnének? Róna Péter egyenesen zseniálisnak nevezte a vétóblöfföt, mondván, hogy Orbán Viktor egy teljesen vert helyzetből tudott elképesztő eredményt kihozni. Ott tartunk, hogy már senki nem tudja, ki kivel van, én legalábbis teljesen elveszítettem a fonalat. Mint ahogy Orbán is mást pofázik itthon, és mást külföldön. A jogállamiság ezek szerint pont azokat nem érdekli, akik erre építették anno az Európai Uniót, a magasztos szavakról pedig kiderült, hogy csak sérülékeny buborékok a levegőben.
Úgy veszem észre, mindenki szarik mindenkire, mindenki a saját kis dolgával van elfoglalva, és ha éppen valamit be kellene tartatni, vagy valaminek a hiányát számon kellene kérni, akkor kevesen maradnak az elveik mellett. Mert hát ugye volt itt minden a szavak és verbális keménykedések szintjén a vétó előtt, aztán hirtelen mindenki megfeledkezett az elveiről. Megint az van, hogy két tagállam rákényszeríti az akaratát a többi huszonötre. Méghozzá az a kettő, akiktől menetrend szerint hangos a világsajtó, akik vállalhatatlanul élnek vissza a saját választóik akaratával, miközben mégis rájuk, választókra, népre, nemzetre hivatkoznak a kényes helyzetekben.
Nem tudom, kit és mivel engeszteltek ki, gyanítom, van igazság a számomra egyébként túlságosan kézenfekvőnek tűnő német autógyártási lobbiban is, meg a német gazdasági függésben oda-vissza alapon, de akkor én is azt mondom, hagyjuk a jogállamiságot a picsába. Minek az? Főleg úgy, hogy senkinek nem érdeke azt betartatni ezekkel szemben. Merkel szépen elmegy nyugdíjba, igaz, a probléma attól még itt marad, majd megoldja más, ha akarja. Ha meg nem, akkor Freedom Warrior Viktor küzd tovább a brüsszeli szélmalmokkal, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Valahogy így.
Én mondjuk azt sem értem, hogy lehet az, hogy a lengyelek támogatják Deutsch nevű büszkeségünk kizárását az Európai Néppártból, amikor pár napja még karöltve vétóztak Viktorral. (Jó, tudom, ezek a néppártiak, amazok meg a Kaczynsky-félék.) A lassan őrlő brüsszeli malmok ismeretében az némiképp fura, hogy szerdán már tárgyalják is a neonáci kirohanásai miatt Deutsch elvtárs ügyét.
Ám ne higgye senki, hogy „Ennyike” Tamást csak úgy beáldozzák a romlott brüsszeli inkvizíciónak. Mert mi más van, ha nem ez? Inkvizíció. Üldözik a keresztényeket, lábbal tiporják a szuverenitást, a háttérhatalmak sötét seregei pedig – élükön Soros György dandártábornokkal – folyamatosan ostromolják szegény országunkat. Tehát szerintem az a „deal”, hogyha Tomit seggberugják, akkor megy a többi 13 is. Ennyike. Pedig ő már bocsánatot kért, slussz-passz. Nem is értik, miért van ebből még mindig ügy? Egy jó keresztény mindig megbocsát, és ez sem volt más, csak egy kis botlás. Igaz, ameddig Weber meg nem dorgálta Deutschot, az több helyen is megismételte a Gestapo&ÁVO párhuzamot, és ha nem reagálnak időben, akkor valószínűleg ez még több helyen elhangzott volna. De a Fidesz mégsem érti, mi ezzel a probléma.
Vagy az úgy van, hogy egy bocsánat keresztényéknél minden szemétkedés alól felment? 10 Miatyánkkal letudható minden? Vagy egy jó kis gyónással már meg is szabadulunk a hazudozás, lopás, paráználkodás vétségeinek súlyától? Lehet, hogy a katolikus egyház megengedő, de a bíróságok nem biztos, hogy azok lesznek. Értem én, hogy ti tényleg hatalmas hátszéllel rendelkeztek, valamiért eddig működött, hogy sem keletről, sem nyugatról nem nyúltak hozzátok, de ennek egyszer vége lesz. Lehet, hogy ez most egy kényelmes álláspont mindenkinek, bár mondjuk nekünk, akiknek a hátán egy évtizede aprítjátok a fát, pont nem.
Tehát megint zsaroltok. Még egy hét sem telt el, és újra zsaroltok. Erre a túsztárgyalóknál van egy mondás: „zsarolókkal és terorristákkal nem tárgyalunk”. Itt még a terrorista nem áll fenn, de van egy másik mondás is, miszerint aki hazudik, az lop is. A kettő nem áll oly messze egymástól. Lehet valakit terrorizálni napi szinten, oda-vissza, de egy idő után bizonyosan elege lesz annak, akivel ezt csinálják. Általában kiderül az aljasság és a visszaélés gusztustalan elegye. Itthon a 2/3-dal, kint meg a 13 képviselővel. Nincs gond, mert egyelőre büntetlenül lehet gazemberkedeni, és visszaélni a hatalommal. Egyelőre. Ám az a rendszer még nem jött létre, amelyik a világ végezetéig zsarolni tud a saját hatalomban maradása végett.
Úgyhogy kíváncsian várom, mi lesz ennek a második körös politikai hisztinek a kimenetele, ámbár gyanítom, hogy itt is újabb gyászos kompromisszumra jutnak Viktorral. Nem akarok találgatni, mert az információ, amiből ki lehetne bogarászni a következményeket, sokszor megtévesztő.
Szijjártó mindenesetre végighaknizta az északi szélsőjobbot egy nap alatt, ha reálisan akarnék gondolkodni, akkor azt mondanám, azért tette, hogy megágyazzon az új frakciónak ahova kollektíven átcuccolnának majd Brüsszelben. Mondjuk a valódi helyük már régóta ott lenne, de majd kiderül minden szerdán. Azon sem lepődnék meg, ha Weber a végén még egy tiszteletbeli tagságot is felajánlana a Fidesznek, és állófogadást rendeznének a narancspártnak.
Nincsenek viszonyítási pontok, a realitás elvesztette a helyét a kontinensen. Kizárólag pőre gazdasági-hatalmi érdekek mentén történnek a dolgok, születnek a döntések. Ez szépen kiderült a vétóblöff kapcsán. Ne higgyük hát, hogy az Európai Unió mellettünk áll. Pontosabban mellettünk áll, de nem a mi oldalunkon.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.