NEHAZUGGY

Bezzeg máshol

Pável Melinda | 2020. December 14, Hétfő | 10:28

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A képen egy idősödő nő látszik, egy lépcsőn ül, mellette hatalmas kockás szatyor, minden bizonnyal abban van mindene. Eléggé elgyötörtnek tűnik, ezért első gondolatunk, hogy valószínűleg azon töpreng, hová mehetne, mihez kezdjen, mert talán utcára került és most lakhatási lehetőséget kellene találnia. Aztán kiderül, hogy ő Tarja Halonen, aki két egymást követő cikluson át volt a Finn Köztársaság elnöke. A fotó egy reklámfilmből való, ebben vállalt szerepet a volt köztársasági elnök, a cél pedig a társadalom érzékenyítése a hajléktalanok iránt, és hogy hitelesen tudja alakítani ezt a szerepet, saját maga is használt ruhákat öltött és hajléktalanként viselkedett több órán át, hogy megpróbálja átérezni egy kilátástalan körülmények közé került ember helyzetét. Magáról a problémáról úgy nyilatkozott: lehetett volna koldus vagy menekült, de a szerencse államfővé tette.

Nemes kezdeményezés, nemcsak azt a kérdést veti fel, hogy vajon nálunk melyik politikus vállalkozna ilyen fajta érzékenyítésre, a hajléktalanok az a réteg, amelyről egyre kevesebb szó esik, holott egyre többen vannak. Ma volt egy beszámoló a Kossuthon arról, hogy Szlovákiában elkészült az oltási stratégia, négy szakaszban készülnek beoltani a lakosság 65%-át. Az első ütemben az egészségügyi és szociális dolgozók kapnák meg a vakcinát. A második ütemben a 65 évnél idősebbeket és a krónikus betegeket oltanák be, később következnének a pedagógusok, a hajléktalanok, a menedékkérők, majd legvégül azok, akik egy csoportba se tartoznak, de kérik. Tehát a hajléktalanokat a veszélyeztettebbek között tartják számon. Ehhez képest ugyancsak egy mai hír a honi szűrőbuszokkal kapcsolatban. A Nemzeti Népegészségügyi Központ szűrési koordinátora elmondta, a mobilpontokon jelentkeznek az emberek a háziorvos javaslatára, „mi pedig megnézzük a TAJ-szám alapján a rendszerben, hogy jogosult-e arra, hogy mintavétel történjen tőle, és amennyiben igen, akkor megcsináljuk a gyorstesztet.”

Ezt bizony meg kellene magyarázni. Egyre kevésbé számít ugyanis természetesnek, hogy egy magyar állampolgárnak társadalombiztosítása is van. Vannak, akik kiestek az ellátásból, ami köztudottan csak az igazán felelőtlen embereket jellemzi, hiszen attól még, hogy valakinek nincs munkája, még gondoskodhat róla, hogy legalább biztosítása legyen, elvégre megfizethető, csak havonta néhány ezer forintba kerül. Csakhogy az a néhány ezer forint, ami nagyon sokak számára elhanyagolható, sok esetben csillagászati, még csak nem is kell hozzá erdőben vagy híd alatt lakó hajléktalannak lenni, éppen elég, ha valaki feje fölött éppen összecsapni készülnek a hullámok. Elveszíti a munkáját, nem lesz munkáltatója, aki gondoskodna róla, hogy a béréből levonja a biztosítást, neki magának kellene havonta befizetnie, de valamiért ez nem történik meg. Talán bízik a szerencséjében, hogy nem lesz beteg, vagy ha lesz is, majd kifizeti a gyógyszert teljes áron, de ezt a kérdést a temérdek problémája legvégére sorolja, hogy majd egyszer ezt is megoldja. De hogy a járvány idején a tesztre csak akkor jogosult, ha van érvényes társadalombiztosítása, ezt nem hittem volna.

Adódik a következő kérdés: ha tesztre nem jogosult, akkor a gyógyításra sem? Ha úgy hozza a helyzet, kórházi ellátás se jár neki? Pusztuljon el, ahol van? Érdekelne, volt-e valamiféle felmérés arról, mennyire terjed a járvány például a hajléktalanok körében, akikre nem jellemző, hogy sokat adnának a higiéniára. Nem kétlem, hogy a szállókon igyekeznek rábírni az ott tartózkodókat, hogy fertőtlenítsék a kezeiket és hordjanak maszkot, de nem nagyon bíznék abban, hogy ez a törekvés hatékony lenne. Ez a réteg a mostani helyzetben különösen nagy figyelmet érdemelne, ha nem rájuk való tekintettel, hát a társadalom szempontjából lenne fontos.

Ez a kérdés már jó ideje foglalkoztat, részben a naponta ismertetett adatok miatt, hogy vajon az elesettek szerepelnek-e benne, hogy a hajléktalanok és más nyomorultak, akiknek már ahhoz sincs joguk, hogy orvoshoz forduljanak, ha eléri őket a járvány például, kapnak-e valahonnan segítséget, vagy elhagyatva fuldokolnak a végsőkig, mert nekik ennyi jár? Szomorú világban élünk. Ráférne az érzékenyítés főleg a felső tízezerre, akik még el is hiszik, hogy minden nagyon szép és nagyon jó, és nyilván nekünk szánták a gesztust, amelyben a Külgazdasági és Külügyminisztérium minden dolgozója öt kiló almát és tíz kiló krumplit kapott meglepetésként, hadd lássuk, hogy ők is csak olyan emberek, mint mi vagyunk. A karácsony már csak ilyen, mindenki kap valamit, van, aki busás év végi prémiumot és van, aki valamelyik jótékonysági szervezet jóvoltából lisztet, cukrot meg étolajat, ki minek venné nagyobb hasznát ugye.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!