NEHAZUGGY

Mi fér bele és mi nem?

Pável Melinda | 2020. December 13, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most az uniós eseményekre koncentrál mindenki, kifejti a véleményét boldog és boldogtalan, a szó szoros értelmében, mi pedig ezeket olvasgatjuk, egyik végletből a másikba zuhanunk és próbáljuk eldönteni, gratuláljunk-e egymásnak vagy inkább részvétet nyilvánítsunk, eléggé nehéz ugyanis most helyesen megítélni a helyzetünket. A vétótól való elállás bizonyos szempontból jó, hiszen ezzel végre hozzájuthat mindenki ahhoz a segítséghez, amire most rettentően nagy szüksége van, nem mellékesen mi is hozzájutunk, és ennek örülnünk kell, hiszen szükségünk van rá. Az viszont, hogy az új mechanizmus alkalmazása csúszik esetleg éveket, az nem jó, hiszen ha Orbánék továbbra is hozzájutnak az uniós forrásokhoz, azzal működtetni tudják a gazdaságot, és ez a választási esélyeiket fogja javítani, aminek természetesen nem örülünk. Amíg latolgatjuk az arányokat, hogy összességében nyertesnek vagy vesztesnek tekintsük magunkat, az élet azért megy tovább és másról se lenne szabad megfeledkeznünk.

Sokat gondolkodom újabban erkölcsi kérdéseken, hogy mi is a helyzet az értékválsággal, amiről nagyon sokat beszélnek a jobboldalon, abban a megközelítésben, hogy ezen értékek őrzői természetesen ők maguk, hiszen ki más lenne erre alkalmas, mint akik szilárd erkölcsi alapokon állnak, amelyeket a kereszténységük is szavatol. Egy liberális, pláne, ha ráadásul még ateista is, nyilvánvalóan erkölcstelen. Egy liberálisnak semmi se szent, se család, se szerelem, se semmi, még azt is elfogadhatónak tartanák, hogy azonos nemű párok ne csupán házasodjanak, de még gyereket is nevelhessenek.

Most a Szájer-eset tette próbára mindkét oldal erkölcsi érzékét. A liberálisok nem azon háborodtak fel inkább, hogy egy homoszexuális mulatságon vett részt, hanem hogy melegként fennhangon képviselte a NER értékrendjét, az Alaptörvénybe is belefogalmazta a kirekesztő elvárásokat, míg a sajátjai ezt inkább érdemként értékelték, mondván, magánemberként elbukott ugyan, de így is a nagyobb közjó, az egészséges, életképes, jövőképes társadalom mellett állt ki. Mert a Biblia nem a csendes bűnösöket veti ki, hanem a hangos farizeusokat, ezzel valami olyat akarnak mondani, hogy a bűn akkor bűn, ha kiderül, az álszentség egyenesen kívánatos.

Liberálisként nem érzek kényszert arra, hogy ne ütközzek meg bizonyos dolgokon és természetesnek fogadjak el olyasmit, ami szerintem nem az. Bár a jobboldal házibuliként emlegeti a kérdéses eseményt, ahonnan Szájer az ereszen át távozott, az valójában egy orgia volt. Egy olyan rendezvény, amelyen több tucat csupasz férfi markolássza egymást, valójában egy perverz, tömény förtelem, ezt még hetero felállásban sem nevezném elfogadhatónak. Tudom persze, hogy swinger klubok is léteznek, de amellett, hogy nem követelem a betiltásukat, engedtessék meg nekem, hogy ne tartsam példa értékűnek, ha valaki ezeket látogatja.

Az anya nő, az apa férfi. Ez a fő szabály, ettől család a család. Egyéb irányelveket nem tartalmaz, így a konzervatív párok magukra vannak hagyatva, vagy inkább úgy értelmezik, hogy ami nem ütközik az Alaptörvénybe, az rendben is van, tehát nincs azzal baj, ha az apa orgiákon bujálkodik, amíg az nem kerül nyilvánosságra, az a lényeg, hogy házasságban élnek, így akár példát is lehet venni róluk, komoly karriert építettek, fontos döntéseket hoznak. Tiszteletre méltó emberek. Nem úgy, mint a liberálisok, akik nyilvánosan vállalják fel másságukat, és azt képzelik, hogy ezzel eleget tettek valamiféle erkölcsi szabálynak és most már mindenféle jogokat követelnek, meg még gyereket is vágynak nevelni. Ez már semmiképp nem fér bele a NER erkölcsi rendjébe.

Egy liberális elfogadja az LMBTQ embereket, ugyanolyan jogokkal, mint bármely más embert, ez azonban nem jelenti azt, hogy a túlkapásokat is elfogadná. Arról szó nincs, hogy ezzel együtt járna bármiféle extrém gyakorlat normálisként való elfogadása is, nem kell attól tartani, hogy a liberálisok nyilvános orgiát hirdetnek például a Kossuth térre. Azt a fajta másságot fogadjuk el, amely éppen olyan, mint a heterók gyakorlata, valójában nem kérkedünk vele, a magánügyünkként kezeljük, csak azt, hogy ide vagy oda tartozunk, nem titkoljuk, nem szükséges találgatásokba bocsátkozni velünk kapcsolatban. Nem kell tartani attól, hogy kiderül rólunk valaminek az ellenkezője, ha korábban sem rejtegettük.

Értékválság tehát valóban van, de nem mindenkit érint egyformán érzékenyen. Míg a liberális oldalon rugalmasak az értékhatárok, a korral változnak, de vannak nagyon is szilárd alapkövetelmények, a konzervatív oldalon a merev szemlélet nem változik, de belül megengednek bármiféle torzulást, csak ne legyen észrevehető. Ez a fajta úgy verd a feleséged, hogy ne maradjon nyoma lenne nagyszerű? Pedig ez az, ami egy liberális értékrendjébe nem fér bele.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!