NEHAZUGGY

Brit jövőkép

Lázár Gergő | 2020. December 13, Vasárnap | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már jó pár, pontosan 4 évvel ezelőtt döntött arról az Egyesült Királyság, hogy kilépnek az Európai Unióból. A Brexit egy történelmi jelentőségű döntés volt, amely sokak véleménye szerint – én is így gondolom – teljesen máshogy alakult volna, ha az emberek felfogják (mert korrekt módon tájékoztatják őket), miről is döntenek. A Brexit megszavazását követő napokban kisebb káosz alakult ki, hiszen az emberek nem tudták, pontosan mi is fog történni. Tüntetések kezdődtek, a két oldal egymásnak feszült, de aztán nem lett a dologból semmi. A remain mellett szavazók kénytelenek voltak elfogadni azt, hogy a királyság így döntött, ezért megpróbáltak ezen túllépni. Sok ember számára ez azt jelentette, hogy megkezdte a jövője szervezését, vagyis azt, hogy eldöntse, akar-e továbbra is egy olyan ország része lenni, amely vélhetően le fog szakadni az EU-tól.

A kormány azonban ezeket az aggódó embereket azzal próbálta meggyőzni, hogy lesz egyezség az EU-val, de ha esetleg véletlenül nem sikerülne dűlőre jutni, akkor is jól fognak ebből az egészből kijönni, hiszen az Egyesült Királyság egy erős, összetartó közösség. Jelen állás szerint ott tartunk, hogy hetekkel a valódi uniós kilépés előtt nincs megegyezés a felek között, a boltok elkezdték az áruk felhalmozását, a külföldi gyárak és bankok pedig nem tudják, mire lehet majd számítani. Felmerült az is, hogy január elsejével britek nem utazhatnak az EU területére, ami a Brexit- és a Covid-szituáció sajátos egyvelege. Az is kérdésessé vált, hogy miként oldható majd meg az áruk beszállítása a szigetországba, ha nem egyeztek meg a vámszabályokról, mint ahogy az is kérdéses, hogy mekkora gazdasági hátrányuk fog származni abból, hogy hamarosan az EU-n kívül találják magukat minden értelemben.

Nem elég ugyanis a Covid miatti óriási gazdasági visszaesés, de még itt van nekik a kötelező erejű Brexit is, amelyet már így is évekkel halasztottak el, de megegyezés így sem született. Kérdés tehát, hogy mégis miért volt szükségük időre? Most ugyan Boris Johnson újra leült tárgyalni Ursula von der Leyennel, de ha őszinték akarunk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy Európának van most fontosabb dolga és súlyosabb problémája is, mint az, hogy megpróbáljon egyezségre jutni egy olyan országgal, amely nem igazán akar megegyezni semmiben. A brit kormány évekig hitte, hogy a Brexitet követően is meg fogják illetni olyan jogok, amelyek az EU-n belül megillették őket. Amikor kiderült, hogy ez kivitelezhetetlen, akkor sokan felháborodtak, hiszen nekik nyaralójuk van Franciaországban vagy Spanyolországban. Az elképzelhetetlen, hogy őket megfosszák a jogaiktól, meg amúgy is Spanyolország az angol turisták nélkül teljesen tönkremenne.

Ez nem az én véleményem, hanem igen sok ideutazó turistáé, akik komolyan azt hiszik, hogy nélkülük talán a világ is leállna. Pontosan tudom, hogy nem minden brit gondolkodik így – én magam is éltem Angliában és számtalan barátra tettem szert -, de mégis van egyfajta általános mentalitás ezzel kapcsolatban. A gond csak az, hogy elmúltak a gyarmati idő, a britek pedig a Brexit után vélhetően nem erősebbek és összetartóbbak lesznek, hanem gyengébbek és talán széthúzobbak, mint valaha. A skótok egyébként is már egy jó ideje függetlenedni szerettek volna, az észak-írek pedig akár még meg is egyezhetnek az írekkel az egyesüléssel kapcsolatban. A Brexit lehet, hogy nem összehozza, hanem ellenkezőleg: szétszakítja a szigetországot.

Az tény, hogy az EU nem egy tökéletes szövetség, és soha nem is lesz az. Elég csak megnézni a legutóbbi Orbán-Merkel alkut, amely megmutatta, hogy nincs ma arra igény EU-s szinten, hogy gátat szabjanak a jogállamisági dúlásnak. Azonban azzal, hogy a britek kiléptek, azt a lehetőségüket is elveszítették, hogy bármibe is beleszóljanak. Léteznek olyan országok Európában is, amelyek EU-tagság nélkül is képesek elboldogulni, de ezen országoknak is igen kedvező szerződéseik és egyezményeik vannai az Európai Unióval. Illetve az sem mellékes, hogy ezen országok mind megfelelően gazdagok és stabilak ahhoz, hogy ne legyenek rászorulva az EU segítségére. Az Egyesült Királyság minden, csak nem egy stabil ország, amit a skótok, az észak-írek és London elégedetlensége is jól mutat. Jelen állás szerint az angolok maximum a walesiekkel léphetnek szövetségre, hiszen mindenki más többségében az unió tagja szeretett volna maradni.

Mi lesz tehát a britekkel? Mi történik, ha nem lesz megállapodás? Nyilván nem kell a világvégétől tartani, de szerintem érdemes egy súlyos válsággal szembenézni. Nem csak gazdasági de politikai értelemben is, hiszen ha úgy hullik ki Nagy-Britannia az EU-ból, hogy gyakorlatilag csak veszítenek a dologgal, akkor BoJo fejét le fogják szedni még a saját szavazói is. Tőle azt várták el, hogy majd térdre kényszeríti az EU vezetőit, hiszen óriási szüksége van az EU-nak a britekre. Jelen állás szerint – bár Orbán vétóblöffös győzelme után már nem merek semmit sem teljes meggyőződéssel kijelenteni – viszont úgy néz ki, hogy nem az EU-nak, hanem a briteknek lenne igazán fontos egy megállapodás, ezért ha utóbbi ország vezetése nem tesz ezért, akkor a brit nép pofára fog esni. Ki fog ugyanis derülni, hogy az EU képes túlélni a britek nélkül, utóbbi viszont az első években legalábbis egészen biztosan küszködni fog.

Sokan mondták, hogy majd az idő megmondja, hogy jól, vagy rosszul döntöttek-e a britek. Én viszont már akkor is úgy gondoltam, hogy a döntés nehezen értelmezhető pozitívként, hiszen Európát egy újabb háborútól pont az EU védi meg, ezért minden egyes kilépés növeli egy újabb konfliktus kialakulásának kockázatát. Pont ezért van az, hogy az EU nem kivételezhet a britekkel és olyan megegyezést köthetnek csak, amely üzenetként szolgál azon országok számára, amelyek a kilépésen gondolkoznak. Lehet, hogy 10-15 év múlva kiheveri Nagy-Britannia a Brexitet, de ezt az időszakot még túl kell élni. Egy biztos, én most nem szeretnék a brit szigeteken élni és azt várni, hogy mit hoz majd január elseje. Lehet, hogy pesszimista vagyok, de így érzem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!