Július 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Nem gázkamra, farkasverem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,237,949 forint, még hiányzik 1,762,051 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Minden tárgyaláson túl vagyunk. Minden előkészítő megbeszélést lefolytattunk. Összes barátunkat összegyűjtöttük, az ellenfeleinket semlegesítettük. Perceken belül megkezdődik az utolsó tárgyalás. Az a reményünk, hogy a végeredmény szolgálni fogja Magyarország érdekeit, Lengyelország érdekeit és az egész Európai Unió érdekeit is. De a legnagyobb reményünk az, hogy a józan ész szempontja érvényesül majd, mert járvány idején, gazdasági bajok idején teljesen észszerűtlen politikai vitákkal megterhelni a döntéseinket. Most segítséget kell nyújtani azoknak, akiknek erre van szükségük. Ezt diktálja a józan ész, ennek kell most érvényt szerezzek. Már csak egyetlen dolgom van, hogy bemenjek a farkasverembe”.

A hazai sajtótól (kivételesen értsük ide a kormányszócsőként funkcionáló lakájmédiát is), valamint a nemzetközi sajtótól Soros Györgyig, Varga Judittól (és pajtásaitól) az ellenzéki politikusokon, az európai politikusokon át az internet népéig mindenki leírta, elmondta, elkiabálta, eldicsekedte, szájbarágta, elmagyarázta, kimagyarázta, hogy valójában mi történt Brüsszelben csütörtökön. Hogy miről született döntés, miről nem született döntés, ki  győzött, ki veszített, kinek van oka szégyenkezni, vagy éppen melldöngetve, diadalittasan asztalt borogatni és pezsgőt bontani, egyáltalán hogyan értékelhető a történelmi uniós források fölött megkötött történelmi megállapodás, és milyen következményei lesznek ennek a történésnek az egyes tagországokra, illetve az EU egészére nézve.

Aki mindent elolvasott, amibe belebotlott, és az egymásnak gyökeresen ellentmondó állítások és szentenciák alapján próbálta/próbálja meg a maga számára értelmezni, ami történt, és eldönteni, hogy inkább nevetni, vagy sírni volna indokolt, az nincs könnyű helyzetben. (Mellékszál ugyan, de Kubatov Gábor „Ha annak idején a Trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja…” kezdetű valóságmagyarázatnál jobb idén már biztosan nem lesz.)

A magam részéről nem fogok senkit még jobban összezavarni, és nem fogom felfesteni a kétségbevonhatatlan igazság, a tuti sokadik árnyalatát a falra. Nem ismerem a tutit, nem tudom, hogy mikorra tehető majd az a pillanat, amikor nem lehet már következmények nélkül ellopni az uniós polgárok pénzét. Amikor nem lehet az uniós polgárok adójából miniszterelnöki családokat saját lábra állítani és játékvasút alakú gyermekkori álmokat finanszírozni. És úgy általában: nem lehet a köz érdekét és pénzét feláldozni egy, a politikát elsősorban gazdasági magánérdekek érvényesítésére használó, bűnözői csoportokra igencsak hasonlító kormányok szuverenitási hisztériáinak oltárán. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, és  mikor lesz, amikor nem lehet az Európai Unió egyetlen országában sem egy hibrid, feudális féldiktatúra konszolidálása irányába tett kormányzati lépéseket Soros Györgyre és a migránsokra mutogatva megúszni. Fogalmam nincs, hogy lesz-e valaha ilyen, ha lesz, akkor fél év múlva lesz, vagy három év múlva, és hogy addig mi minden történik, ami megcáfolja vagy éppen alátámasztja azokat a véleményeket, amelyeket most mindenki saját vérmérseklete és ideológiai meggyőződése szerint a legnagyobb meggyőződéssel terjeszt.

Egyesek érthető csalódottságán, kettesek egyáltalán nem indokolatlan hallelujázásán túl van viszont egy nagyon is látványos, minden vitán és találgatáson felül álló, kimagyarázhatatlan pontja ennek a történetnek. Amely a vétócsatározás kimenetelétől és belátható következményeitől függetlenül létezik és súlyos. Ez pedig Orbán Viktor ijesztő háborús retorikájában és hasonlataiban érhető tetten. Akinek két nap alatt nem sikerült kifogynia az ordas háborús hasonlatokból, miközben a saját jól felfogott gazdasági, politikai, hatalmi érdekeit a különleges, nagyszerű magyar nemzet érdekeit és pénzét védte másodmagával, a vétóblöfföt feladva.

Végül is nem gestapózott, nem gázkamrázott, nem führerezett. Akkor nem teljesen irreleváns ez az ízléstelen, elszabadult szóhasználat ahhoz képest, hogy a jogállamisági mechanizmustól alighanem nincs tartanivalója a 2022-es választás előtt? Végül is mindegy, hiszen ahol egy tetszőleges állami intézmény közönséges orbánista vezetője gázkamrának nevezheti az Európai Uniót és kollektíve lenácizhatja a szabadelvű, liberális embereket, ahol egy orbánista EP-képviselőnek a Gestapo jut eszébe arról, hogy egy német politikus a jogállamisági mechanizmus mellett érvel, ott nem teljesen mindegy, hogy maga az orbánizmus feje, egy uniós tagállam miniszterelnöke az Európai Uniót és annak központját Hitler egykori gierłożi (szögesdróttal körülvett, aláaknázott) főhadiszállásához hasonlítja?

De tényleg mindegy? Tényleg nincs ezzel semmi baj? Tényleg magától értetődő, hogy egy uniós tagország miniszterelnöke a második világháború egyik hadműveletére (normandiai partraszállás) asszociálva hergeli harci lázba a híveit, azt sugallva, hogy a nácikat megy legyőzni Brüsszelbe? Van különbség ezek között az otrombaságok között? Hogy nem gázkamra, csak farkasverem? Belefér a saját bevallása szerint elsöprő többségében Európa-párti nagyszerű magyar nemzetnek, hogy a miniszterelnök és sleppje teljesen nyíltan, vagy ilyen bűzölgő metaforákba és hasonlatokba csomagolt formában nácizza azt a szövetségi rendszert, amelynek Magyarország tagja? Magyarországnak az a jól felfogott érdeke, hogy a vezetői a döglött dakota ló másik oldalára átesve ilyen vállalhatatlan módon nyilvánuljanak meg az Európai Unióról, amelyhez mi, magyarok állítólag tartozni szeretnénk?

Véleményem szerint ez nagyon nincs rendben, és nagyon nem mindegy. Az nagyon nincs rendben, hogy Orbán számára Brüsszel, az Európai Unió általában Hitler főhadiszállásának szinonímája, azaz farkasverem (vagyis majdnem ugyanolyan elrettentő kategória, mint ami megveszekedett orbánista szolgája számára gázkamra), ahol Magyarország elnyomói és megszállói ülnek, akiket le kell igázni, le kell győzni, mert különben mind meghalunk. Ha ez így van, akkor viszont nem kell titokban (sem) bocsánatot kérni a gestapózásért, nem kell eltüntetni, mintha soha nem is lett volna a gázkamrázós, führerezős publicisztikai epehányásokat, akkor nem kell megvédeni a magyarok pénzét és szuverenitását, hanem ott kell hagyni a francba az egészet.

Mert az viszont teljesen mindegy, hogy Magyarország korrupt, szélsőjobboldalra tolódott miniszterelnöke, egyben Európa zsarolási potenciálja komolyan gondolja, amit beszél, vagy nem gondolja komolyan – ellenben nagyon pontosan tudja, hogy ha nincs világháborús pszichózis és kommunikációs propaganda-szemfényvesztés, akkor ő nem létezik -, a lényegen nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tudatosan démonizálja és most már a saját és harcostársai hangján keresztül egyre gyakrabban nácizza az EU-t (kivéve, amikor a Szovjetunióhoz hasonlítja), és ragadtatja magát olyan megállapításokra, amelyek talán még a korruptságánál is súlyosabbak. Azt eddig is számtalanszor bebizonyította, hogy se veszíteni, se győzni nem tud (egyik rosszabb, mint a másik), bár azt állítólag nehezen viseli, ha balfácánnak nézik (úgyhogy sértődött levél formájában is szalonnácizott egyet nemrég, hátha valaki nem értette meg Deutsch vagy Demeter fröcsögését). Ha viszont most – amikor állítólag győzött – sem tudja visszafogni magát, és nem bírja magában tartani a fejében dúló háborús pszichózist, mi lesz, ha letelik az idő, amit most a sikeres partraszállásával nyert magának, és esetleg valóban elérkezik a számonkérés pillanata? Vagy semmi nem lesz, mert bízik benne, hogy kitartó aknamunkával addig jól meggyőzi a magyarokat arról, hogy nekik a náci Brüsszel-központú Európa az ellenségük, és jobb nélkülük, mint velük? Az igazán szép lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!