Április 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A légynek mindegy

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,226,539 forint, még hiányzik 1,773,461 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megrögzött hülye szokásom szerint belenéztem egy beszélgetős vagy vitázós műsorba, nem is tudom, mi a megfelelő jelző. Öten csacsogtak a műsorvezetővel együtt, néztem és hallgattam, közben rájöttem valamire. Van egy nagyon különleges csoport – nem mondom, hogy réteg, ahhoz túlságosan kevesen vannak -, akik megpróbálnak egyenlő távolságot tartani minden politikai térféltől. Leginkább ezt úgy igyekeznek megvalósítani, hogy tisztán érzékelhető legyen: ők aztán sehová nem tartoznak, ezért képesek objektív véleményt mondani.

Ezen a ponton jöttem rá arra, hogy mégsem egy kis csoportról van szó, hanem bizony egy nagyon is jelentős rétegről. A többség persze nem kerül képernyőre és nem nyilvánít véleményt, de egy dolog összeköti őket: sehová nem akarnak tartozni. Ez tökéletesen egészséges és működő dolog, amennyiben egy országban többé-kevésbé működik a jogállamiság és a demokrácia. Például olyan országokban, ahol nem mindegy már ki, csak ezek ne alapon voksolnak a népek, hanem vagy valamilyen ideológia alapján valamelyik pártra, vagy pedig olyan elgondolásból, hogy az eddigi kormány nem felelt meg mindenben az elvárásoknak, ezért valamelyik másikra szavazok a kínálatból, hátha azok közelebb tudnak kerülni a szerintem tökéleteshez.

Ami más országokban normális, az Magyarországon toxikus. Itt nem lehet kivonulni, nem lehet felülről nézni az eseményeket, és objektív véleményt mondani. És nem azért nem lehet, mert az nem normális, éppen hogy az lenne a normális, de itt és most, ebben az országban nem működik. Megpróbálom illusztrálni, mire gondolok. Egy normálisan működő országot képzeljünk el úgy, mintha egy óriási rét lenne. Virágos vagy kopár, szép vagy csúnya rét. Az emberek jönnek-mennek, dolgoznak, élik az életüket. Időről időre a rét közepén lévő dombra figyelnek, akkor eldöntik, ki üljön fel oda, aki aztán egy darabig majd biztosítja a leírt és le nem írt, de közismert és elfogadott törvények betartását, a teljes rendszer normális működését. Ha a dombon ülő jól végzi a munkáját, akkor van esély arra, hogy a következő időszakban is őt akarják többen, maradhat a dombon. Ha nem igazán jól látja el a feladatát vagy jön valaki, aki jobbnak, okosabbnak tűnik, akkor az emberek lecserélik az eddigi dombonülőt a másikra. De igazából az ő életüket lényegében, a fontos dolgokban nem befolyásolja, hogy éppen ki ül ott.

Magyarországot pedig képzeljük el úgy, mint egy szép, nagy, közös pöcegödröt. Mindenki benne tempózik, nincs kivétel. A fekália közepén valaki igyekszik a többiek vállán-fején állva magasabbra vergődni, amit a körülötte lévők utánoznak, ők is ki akarnak emelkedni kicsit a szartengerből. Ezt sehogy máshogy nem tudják megtenni, minthogy szorosan összekapaszkodnak, és ráállnak a középtől távolabb lévők fejére, amivel valószínűleg azokat lenyomják a felszín alá. Itt szó sincs arról, hogy mindenki éli az életét nyugodtan, hanem az történik, hogy mindenki az életéért küzd. Lehet, hogy szeretne kimaradni az össznépi fuldoklásból, de nem tud, mert vagy ő is a közép felé törekszik, és igyekszik csatlakozni azokhoz, akik mások kárára próbálnak magasabbra jutni, vagy pedig azokhoz tartozik, akik rájöttek a megoldásra, és a pöcegödör peremét keresik, hogy kimászhassanak. Aki sem ezt, sem azt nem teszi, az elmerül és megfullad.

Tudom, nem különösebben szép a hasonlat, de jobb nem jutott eszembe. De így talán már érthető, hogy miért nézem értetlenül ezeket a nem tartozom sehová, ezért én mondom a tutit-típusú közszereplőket és a sehová voksolni nem akaró, távolságtartó honpolgárokat. Ők miben reménykednek? Majd valahogy megoldódik, és akkor ők megmondták? Akkor nekik lett igazuk? Elárulom, nem fog sehogy megoldódni. Az előbbi példánál maradva: a pöcegödör nem fog magától kiszáradni, mert feneketlen, ráadásul folyamatosan töltődik, mindig van utánpótlás. Három választási lehetőség van, nem több. Megpróbál az ember peremet találni és kimászni, középre törekszik, vagy pedig beledöglik. Ebből lehet választani. Egyetlen egy lehetőség van a távolságtartásra és a felülről szemlélődésre: ha az illető egy légy. Mert abban az esetben nem kell sehová sem törekednie, nem kell szurkolnia sem a középen lévőknek, sem a kimászni akaróknak. A légynek az mindegy, ki tud a többiek vállán feljebb jutni és ki tud kimászni a pöcegödörből, esetleg ki fullad bele. A légy teljesen pártatlan, mert nem érinti a dolog. Ő így is, úgy is jól jár.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!