Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A Blöff ehhez képest egy ártatlan kis mese

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tiki-taki taktikát árulok most el (kösz, Belga). Benéztük mi ezt a nagypályás szemfényvesztőt, barátaim, méghozzá nagyon. Túlságosan is alábecsültük a jog mágusát, a törvények David Copperfieldjét. Mesterien csinálta, meg kell hagyni, megint hülyének tudott nézni egy egész kontinenst. Mi itt, akik csak kapkodjuk a fejünket, meg a sajtó értesüléseiből próbáljuk összerakni, vajon mi lesz a következő lépése, azt hisszük, hogy na majd most. Hát nem.

Nem vagyok jogász, de azt hiszem, nagyon nincs mi közül választani. Áldás vagy szomorúság?  Még nem tudom, melyik. Sőt, ebben az esetben valószínűleg egyik sem, és kellene hozzá némi elmélyültebb nemzetközi jogi tudás, hogy a dolgokat pontosan értelmezni tudjam. A jog van annyira bonyolult, mint amennyire sokszor egyszerűnek látszik. Sokszor egyértelmű eseteket lehet olyan szinten túljogászkodni, hogy ember legyen a talpán, aki megérti. És mindez fordítva is igaz. A bonyolult dolgokat le lehet hozni az egyszeregy szintjére.

Namost itt nemhogy nem értünk sok mindent, de még az is közrejátszik, hogy kurva sok a szereplője az ügynek, ráadásul baromira bürokratikus a rendszer. Egy ismerősöm, aki az Európai Unió intézményrendszerében dolgozik, egyszer elmesélte, hogy egy szimpla gémkapocs beszerzése milyen körülményes az iroda számára. Miközben az ember azt gondolná, hogy leszalad a sarki papírboltba és vesz egy doboz kapcsot, itt egy valag nyomtatványt ki kell tölteni, jóvá kell hagyatni, le kell kérni rá a pénzt, satöbbi, satöbbi. Gondoljunk bele, hogy ez csak egy irodai kellék. Mi lehet egy ország pénzügyi mechanizmusa esetében? Pontosan. Mit vett észre a mi Palpatine-unk? A rést. A birodalom pajzsán éktelenkedik egy rés. Mi történik, ha egy kis vírus bekerül egy nagyvállalat belső informatikai rendszerébe? Így van: leáll az egész. Amíg a szakemberek ki nem javítják, addig leáll egy vállalat működése. Ha ezt az elvet követjük, Orbán bizony rájött az Unió gyenge pontjára.

Egy: egyáltalán nincs kiforrva a szankciós struktúra, gyerekcipőben jár az egész. Nincs sok mindenre precedens, ezért nincs mihez nyúlni, nincs viszonyítási alap egy-egy stiklire.

Kettő: túl sok a szereplő, és annak idején nem gondolták volna az alapítok, hogy egyáltalán valaki majd szembe megy például az alapérték definíciójával.

Három: elég volt bevenni a magyarokat, és hatalomra juttatni a felcsúti állva köpködőt. Nem okos ez, csak rafinált, mint a cirkuszi ló.

Ez volt a fejében: abból indult ki, hogy a magyarok mindig, minden helyzetben feltalálják magukat, azért erről híresek vagyunk. Volt pár évünk az elmúlt rendszerekben, hogy kitaláljuk, mit kell csinálni szorult helyzetben. A túlélési ösztönünk felülmúlhatatlan. Orbán csak ezt az alapvetést kamatoztatja. Mintha egy Guy Ritchie-filmet látnánk, élőben. A Blöff ehhez képest egy ártatlan kis mese. Mit csinált? Egész egyszerűen meghekkelte az Európai Unió rendszerét és a rendszergazdát (Angela), illetve meggyőzte arról, hogy ha kell, ő egy mozdulattal meg is tudja csinálni azt, ami elromlott, de ennek ára van. És kész. Volt vétó, nincs vétó.

Így lesz a vesztesből győztes, így lehet úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Szerintem a többi vezető is csak áll, mint az a bizonyos a hideg vízben, és csettint egyet magában, hogy tyűha, ez nem semmi. Van egy rossz hírem: ez a pali mindenki előtt jár húsz lépéssel, mint a Blöff című filmben a Brad Pitt által alakított Mickey O’Neil. Senki, de senki ne becsülje alá. Ő nem etikai kódex alapján játszik, hanem túlélésre. Nem az országa érdekeit nézi, mert akkor talán megbocsátható lenne a kavarása. Mármint ha ezt a képességét a jó ügyre tenné fel, de nem. Ő csak és kizárólag saját magát nézi és a klientúráját. Neki túl kell élni, és túl is fog. Felvett egy valag hitelt, plusz jönni fog hozzá még az uniós pénz is. Nemhogy válság, hanem Kánaán lesz itt 2022-ig. Csak és kizárólag az lesz a szlogen, hogy Orbán kivezette a válságból az országot, bezzeg Gyur…..?

Ezt emésztgesse mindenki, mert a rezsim szolgái is ezt fogják innentől szajkózni a Pesti TV-től az M1-ig. Ez így valóban győzelem, és siker Orbánnak is, és a meséin csüngő híveknek is. Tehát az ellenzék kezdje el már most kitalálni az ellenszert, mert így megint bukta lesz a választás. Ezt a palit ennyi pénzzel a zsebében kurva nehéz lesz legyőzni. Meg kell találni a gyenge pontokat, ki kell találni, hol igazán sérülékeny. Ahogy ő is tette ezt a saját érdekében, most az ellenzéki pártoknak kell megtenniük ezt a nép, az ország érdekében. Hiszen mi is „magyarból” vagyunk, legyen már egy kis kurázsink. 

És természetesen mindenkit a maga szintjén és a maga módszereivel kell a falhoz állítani. A támogatottsága szerintem fogy, a kritikusai és bírálói egyre többen vannak. Másfél év alatt igenis fel lehet készülni a választásokra, és fel lehet építeni egy ütőképes ellenzéki csapatot. Most kell összefogni és cselekedni, vagy végérvényesen az Orbán-dinasztia fog több tíz évig az országon élősködni. Tényleg azt tudom mondani, hogy most vagy soha. És innen súgok: ha most felvett egy valag hitelt, és azt elkölti 2022-ig, és netán tán győz az összefogás, akkor üres lesz a kassza, és még törleszteni való is marad a végére. A pénz pedig, ami hiányzik, az ott van a túloldalon. Tehát nem csak politikailag kell megnyerni a csatát, hanem gazdaságilag is. Kemény és keserves időszak előtt állunk, de már megszoktuk, edzettek vagyunk. Ebből kell erőt meríteni, ebből kell építkezni. Nem magunk miatt, hanem a gyerekeink miatt.

És így búcsúzóul, köszönjük Merkel asszonynak az arcvesztés nélküli politizálását.