Július 25,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Szerintem az van, hogy beszorult a sarokba a mi saját tenyésztésű diktátorunk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,237,949 forint, még hiányzik 1,762,051 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én már rohadtul, elmondhatatlanul, tragikusan unom. Önök, ti nem? Mennyire normális dolog az, hogy egy ország figyeli visszatartott lélegzettel, mikor mi jut eszébe annak az egyetlen embernek, aki dönt élet és halál fölött? Feltűnik még? Észrevesszük, hogy semmi közünk a saját életünkhöz, sem a múltunkhoz, sem a jelenünkhöz, sem a jövőnkhöz? Már semmi nem a mi döntésünk, mindent elengedtünk, mindent kicsavartak a kezünkből, miközben mi bárgyú vigyorral lestünk ki a fejünkből. Látjuk még, mivé lettünk? Vagy már nem?

Az az egy, a gyűrű mind felett, bármit megengedhet magának. Ezt ő már elhitte, a baj az, hogy mi is elhittük. Sőt, természetesnek vesszük. Nem azért, mert most azt találta ki, hogy talán ki kellene lépni a Néppártból, mielőtt kibasszák onnan. Az önmagában nem érdekel. Normális esetben persze érdekelne, mert normális esetben az ország önérdek-érvényesítő potenciálját érintené. De nálunk, nemnormáliséknál csak Orbán önérvényesít, az ő kínja pedig annyira távol áll az én érdekeimtől – a nagy baj az, hogy nem csak az én, az egész ország érdekeitől -, hogy az elmondhatatlan. Ez az egy kivénhedt kocafocista mindenhová berágta már magát. Észrevesszük még, hogy ő dönti el, kinek jut pénz és kinek nem, mennyit kereshet kicsoda, melyik vállalkozás juthat megbízáshoz, hová menjen az uniós pénz és mire költi az adónkat a kormány? Ő döntötte el, hogy ne Simicska, hanem Mészáros legyen milliárdos, azt is ő döntötte el, hogy keresztények lettünk és konzervatívok, azt is, hogy miből tanuljanak és mit a gyerekink? Azt is ő döntötte el, hogy milyen iskolába járhatnak, ahogy azt is, mi lehet majd belőlük, ha felnőnek.

Még egy döntés áll előtte, és ha azt gondoljuk, hogy arról majd minket is meg fog kérdezni, állati nagyot tévedünk. Figyelt mindenki? Van azért élet az Unión kívül is, de ő maradni akar. Aztán már az jött, hogy lámcsak, az angolok kiléptek és mennyivel jobb nekik. Valamelyik nap azt habogta, az Unióból való kilépéshez nem kell népszavazás, elég a parlamenti kétharmad. Az a kétharmad, ami most még van, a választás után valószínűleg nem lesz. Már persze, ha lesz még választás. Most úgy néz ki, az Unió megtalálta a tökeit, rájött, hogy hiába enged mindenben a követelőző gecinek, az nem elégszik meg vele. Mindig többet akar. És pont leszarja, hogy az ország érdeke éppen ellentétes az ő személyes érdekeivel. Emlékszik még valaki a norvég alapokra? Azokra a milliárdokra, amiket nem kért Orbán, az ország helyett és nevében nem kért, mert nem ő felügyelhetett minden kibaszott fillért? Mert a tíz százalékát közvetlenül osztották volna civil szervezeteknek, és azt már a csúti nem volt képes elviselni. Mert retteg, fosik attól, hogy akin nem tartja rajta a csizmája sarkát, az elkezd önállóskodni, és veszélyezteti az ő teljhatalmát.

Nem tudom, más el szokott-e töprengeni azon, mi lesz, ha egy reggel arra ébredünk, hogy Semjén vagy egy másik legalja az éjjel benyújtotta a parlamentnek a kilépési javaslatot, ezek pedig már meg is szavazták. Aki szerint ez elképzelhetetlen, az vegyen be valami csillapítót. Lehetőleg szilvapálinkával, az állítólag megvilágosítja az elmét. Szerintem az van, hogy beszorult a sarokba a mi saját tenyésztésű diktátorunk. És az is van, hogy kurvára nem fogja engedni, hogy bárki elkezdje felgöngyölíteni az elmúlt tíz év aljasságait. Hogy ezt meggátolja, bármire képes. Bármire. Mindazok, akiknek az érdemtelen úri megélhetése és gazdagodása tőle függ, szintén mindenre képesek. Annyit változott a helyzet, hogy már nem feltétlenül a további zabrálható vagyon lebeg a lelki szemeik előtt – a legtöbb összelopta a dédunokáknak is a kacsalábat, bár azt is tudjuk, hogy soha nem elég -, hanem az, hogy az eddigit megtarthassák és megúszhassák. Ez már erről szól.

És ha erről szól, akkor átléphető szempont az, hogy kellene az uniós pénz. Persze kellene, de a szabad elsétálás joga sokkal inkább lényeges. Tehát innen nézve a kilépés sem túl nagy ár, ha azt kell megfizetni a büntetlenséghez. Senki ne tévedjen, már itt tartunk. És az az egy ember egyedül fogja eldönteni. Bizony. És mi fogjuk megfizetni az árát. Megint. Mert ilyen idióták vagyunk. Vagy talán mégsem. Hamarosan kiderül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!