NEHAZUGGY

Defektes családom

Swan Edgar | 2020. December 8, Kedd | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,438,210 forint, még hiányzik 1,561,790 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras jó reggelt! Az van, hogy tegnap este tévét néztem. Mert mi a fenét csináljon az ember szutyoksötétben, járvány idején, undokkarácsony közeledtével. A karácsony nálunk a családról szól, de ez a család szerteszét van, és most a rohadék kis, kárörvendően vihogó vírus miatt úgy is marad, nem lesznek nagy beszélgetések és körbeült asztal, nem lesz az, hogy ez a töltött káposzta utánozhatatlan és egyáltalán nem baj, ha kirepedt a bejgli, és nem lesz külön gluténmentes, külön vegán, és külön vega, ahol a hal és a sajt belefér, és nem kell külön ügyelni arra, hogy az egyik mindenevő – aki történetesen nem vega és nem vegán – nem eszik meg olyan húst, amiben benne van a csont, a másik szerint a csoki és a gyümölcs nem kompatibilis egymással egy sütiben, mert ebben a családban mindenki máshogy nemnormális. Most ez elmarad, de be fogjuk pótolni, mert májusban is tudunk karácsonyozni, ki tilthatja meg? Ezen töprengtem, az összebújáson, a beszélgetéseken, a nevetéseken és a mondatokon, melyek így kezdődnek: emlékszel?

És beleordított a gondolatba valamelyik NER-szolga, mert éppen arról üvöltöztek, hogy miért is nem fogadhat örökbe gyereket egy meleg pár, és ennek miért nem a kereszténységhez, hanem az alapvető emberi jogokhoz van köze. És azt mondta az egyik – nem jut eszembe a neve, mert korlátozott az agykapacitásom, szelektálok, és csak annak a nevét tudom megjegyezni, akinek érdemes, és az ő neve, az ő személyisége nem érdemes erre – arra a kérdésre, hogy akkor ezek szerint jobb a szülők nélkül maradt gyereknek a nevelőotthonban, ahol darab-darab, mint egy meleg párnál, akik szeretik, erre azt mondta a fura fejrángásos neres, hogy ez bonyolult. És a másik, aki szintén Sorosról és a migránsokról üvöltözött az előbb azt mondta, hogy az egyszülős család defektes. Mert a család szentsége abban áll, hogy apa férfi, anya nő, és kétezer éves keresztény kultúra. Azt nem mondta, mert nem passzol bele a betanult, béna elmebajba, hogy abból a kétezer évből ezret nem keresztény kultúrnépként élt meg a magyarság. Ő most kétezer évre büszke, mert az kétszer annyi, mint az ezer, arra már lehet mellet döngetni és üvöltve követelni a tiszteletet és lehet defektesnek minősíteni az elvált szülővel élő gyereket, a két-három gyereket egyedül nevelő elvált anyát, elvált apát. A kétezer éves kereszténység jegyében lehet ilyet. Mert Soros és migránsok.

Néztem ezeket a szerencsétleneket és arra gondoltam, hogy mennyire szar lehet az életük. Hogy nincsen egyetlen saját gondolatuk sem, pontosan ugyanazokat a betanult sablonokat szajkózzák, és mindegy, hogy a stúdióban óbégató nemtudomkik vagy Varga Judit megmondóasszony, ugyanazt a nyunyót rántják elő és lobogtatják. Agyonrágott, nyálas, tökegyforma nyunyót. És én nem tudom eldönteni, hogy tényleg nincs egy önálló, saját mondat a fejükben, nincsen egyetlen érv sem, csak az előemésztett egyenmoslék. Vagy van saját, de azt nem vehetik elő, nem mondhatják el, mert abból baj lenne, akkor nem fizetne a gazda. Ha elővenne egy saját gondolatot, abból csak zűrzavar van, mint a defektes családból. Mert a rohadt életbe, vágom a tévéhez, ami a kezembe akad. Defektes?

Igaz, talán tényleg. A saját defektes családomra gondolok, arra, hogy éppen úgy fogunk karácsonyozni a pirosló gyümölcsöktől roskadozó meggyfa alatt, mintha térdig hóban és száncsengő, és senkit nem fog érdekelni, mert ugyanaz lesz, és nem egy kétezerhúsz évvel ezelőtt született gyerekről szólt soha, hanem arról, hogy emlékszel, amikor kicsik voltatok? És arról, hogy igen, ki van filézve a csirkecomb és a lencsecurry is finom, és hol a gyerek és hol a másik gyerek és ki milyen nyelven lesz kedves beszélni, mert egy nemzetközi, többnyelvű, vega-vegán-húsevő-finnyás-gluténérzékeny-semmire nem érzékeny defektes család vagyunk.

És tudom, hogy majd este a pohár bor mellett előkerül ez az egész szarkupac, mert bár nem itt élnek az én defektes családtagjaim, de fontos nekik, mert ez a szülőhazájuk. Fontos, ami itt történik, mert ami velem történik, az velük is, ami nekem fáj, az nekik is, ami engem aggaszt, az őket is. Az én defektes családtagjaim egy valamiről biztosan nem fognak vitázni. Arról, hogy ember-e a meleg. Vannak meleg ismerőseik, talán barátaik és vannak mindenféle színű és származású munkatársaik, barátaik. És ők már nem értik azt a zajt, ami itthon annyira megszokott. Ne értik, hogyan lehet tömegeket riogatni és uszítani ezzel. Nem értik, miért durva a boltban az eladó, miért pimasz a pincér, miért akar becsapni a piacon az árus, nem értik, miért mondhat valaki ócska hazugságokat úgy, hogy nem söpri el a népharag. Ők már nem értik a hálapénzt és nem értik, hogy nincs net és nincs wifi Borsodban, nem értik Mészáros és Tiborczot és a jóistenáldásátaminiszterelnökúrdrágacsaládjára sem értik, a hajléktalan büntetését sem értik, a félelmet, hogy megbosszulják, utána nyúlnak, ellehetetlenítik, azt sem értik.

És én arra gondolok a defektes családomat elnézve, hogy hálás lehetek a sorsomnak – vagyok is -, amiért nem értik.

Jó ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!