• Már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy még az ünnepek előtt beszerezzék a január 1. és 15. között esedékes iskolaérettségi kérvényezéshez a támogató dokumentumokat.
• A kormányzat magukra hagyta a szülőket a kérvényezésben: semmilyen érdemi segítséget nem nyújtott abban, hogy a szülők személyre szabott, érdemi pedagógiai támogatást kapjanak a döntéshez.
• A Szülői Hang Közösség arra kéri az óvodapedagógusokat és más szakembereket, hogy segítsék a szülők döntését és kérvényezését azzal, hogy a gyermek iskolaérettségéről szakmai tanácsot és írásos véleményt is adnak.

Évente 80-90 ezer család szembesül az iskolaérettség kérdésével: elkezdje-e a hatéves gyermek az iskolát, vagy maradjon még egy évet óvodában? A gyermek és a társadalom érdekét is egyaránt az szolgálja, ha a gyermek iskolaéretten kezdi az iskolát. A egyidős gyermekek között nagy fejlődésbeli különbségek mutatkoznak, nem mindenki ugyanabban az életkorban válik iskolaéretté. Az idő előtt, éretlenül iskolapadba erőltetett gyermekeket sorozatos kudarcok érik, ezek alacsony önbecsüléshez vezetnek, ami tönkreteszi az iskolás éveket és nagyban rontja a gyermek életben való boldogulásának esélyeit is. A nem iskolaérett gyerekek akadályozhatják a többi gyermek haladását is az iskolában, így az iskolaérettség helyes megítélése az összes gyermeket érinti, és az egész oktatási rendszer minőségére hatással van.

Egy tavalyi törvénymódosítás, melyet érdemi szakmai egyeztetés nélkül vezettek be, elvette a szülők és óvodák jogát attól, hogy maguk döntsenek a további egy év óvodáról. Ezt a jogkört a gyermeket csak papírok alapján ismerő Oktatási Hivatal kapta, amely – egyes esetekben a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján – dönt a további egy év óvodára vonatkozó szülői kérvényekről. A kérvényeket január 1. és 15. között lehet benyújtani az Oktatási Hivatalnak, így az ünnepek előtt már csak néhány nap áll a szülők rendelkezésére, hogy támogató dokumentumokat szerezzenek be. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint a szülő a kérelméhez bármilyen általa lényegesnek tartott dokumentumot mellékelhet, azonban a szülők nem kapnak érdemi állami segítséget sem a csatolt dokumentumok beszerzésében, sem a kérvényezés megírásában.

A szülők magukra maradtak, a kérvényezést számos körülmény nehezíti, ami végső soron a gyermekek jövőjét veszélyezteti.

• A hivatalos állami tájékoztatás kimerül a jogszabályok ismertetésében, és nem ad semmilyen tanácsot arról, hogy milyen pedagógiai szempontok miatt lehet fontos a gyermeknek, hogy a szülő kérvényt adjon be. A kormányzati tájékoztatás egyetlen szóval sem utal arra, hogy a szülő hogyan és kiktől kaphatna ebben a kérdésben személyre szabott segítséget. Pedig ez nagyon fontos lenne, hiszen sok szülő nincs tisztában az iskolaérettség fogalmának összetettségével, és sokan főleg az értelmi fejlettséget figyelik, pedig van sok más szempont is: az iskolaérettség magába foglalja egyebek mellett az érzelmi és szociális érettséget, monotóniatűrést, önirányítási képességet és alkalmazkodóképességet, a mozgás fejlettségét, a fejlett beszédet és beszédértést is.
• A szülők kiszolgáltatott helyzetbe kerültek azzal, hogy úgy kell kérvényezniük, hogy az Oktatási Hivatal nem ad információt arról sem, hogy a kérvényeket milyen kritériumok alapján bírálják el. Fellebbezési lehetőség nincs, a bírósági út az esetek nagy többségében nem járható, mert a tapasztalatok alapján érdemben nem is vizsgálják a szülői panaszokat.
• A kormány 2020. január 1-től megszüntette a szülők és az óvodák lehetőségét arra vonatkozóan, hogy a pedagógiai szakszolgálatnál iskolaérettségi vizsgálatot kérjenek, így a szülők már nem támaszkodhatnak a szakszolgálat felmérésére a döntésben. Ennek következtében fellendült a magánúton végezhető vizsgálatok piaca, de a költségek miatt ez csak egy szűkebb réteg számára érhető el. Egyes esetekben a szakszolgálat is végezhet tanácsadást, de ez nem általános.
• Az óvodák elvesztették a kérdésben a hatáskörüket, mert már sem iskolaérettségi döntést nem hozhatnak, sem iskolaérettségi vizsgálatot nem kérhetnek. Emiatt sok óvodában már nem foglalkoznak érdemben a gyermekek iskolaérettségével, és a jogszabályok ismertetésén túl nem nyújtanak valódi segítséget a szülőnek. Pedig a szülők jelentős része nem rendelkezik elegendő információval az iskolaérettség pedagógiai megítélésében, ezért alapvető fontosságú lenne, hogy az óvodák személyre szabottan beszéljék meg a kérdést a szülőkkel. Vannak jó példák is ahol ez megvalósul, de sajnos az is előfordul, hogy a szülők semmilyen segítséget nem kapnak az óvodától abban, hogy elindítsák-e a kérvényezési folyamatot.
• Az óvoda a szülő számára kiadhatja a gyermek fejlődési naplójának másolatát, és adhat a gyermek iskolaérettségéről írásos véleményt is. Sajnos több helyen az óvoda megtagadja az írásos vélemény kiadását – pedig ezt semmi sem tiltja –, és van, ahol a fejlődési napló másolatát sem adják ki. Az írásos vélemény hasznosabb a kérvényezéshez, ugyanis a fejlődési napló lehet, hogy releváns információkat nem tartalmaz, hiszen nem kifejezetten csak az iskolaérettség céljából készült.
• A szülő kérhet szakemberektől is írásos véleményt a kérvényezéshez, de nem minden szakember segít ebben. Mivel a kérvényezés elbírálásának kritériumai nem ismertek, ezért sok szakember nem tudja, hogy az írásos véleményével akár segíthetne a szülőnek. A kormányzat sajnos nem szervezte meg, hogy az érintett szakemberek tudatában legyenek annak, hogy a szülőket támogathatják ebben a kérdésben.
• Sok családnak – különösen a hátrányos helyzetű régiókban – problémát jelent az online kérvényezés és a szükséges dokumentumok beszerzése. Van, ahol segítenek a hátrányos helyzetű családoknak, ez azonban nem általános. Félő, hogy ebben a rendszerben ők nagyobb arányban kimaradnak akkor is, ha a gyermeknek szüksége lenne a szülői kérvényre.
• Az SNI-s gyermekektől a kormány indoklás nélkül elvette azt a korábbi lehetőséget, hogy a többiekhez képest még egy évet maradhassanak az óvodában, amennyiben ezt a szakértői bizottság indokoltnak tartotta, miközben az érintett szülők sem tájékoztatást, sem alternatív lehetőségeket nem kaptak.

Problémát jelent az is, hogy a szülőknek nagyon korán, legkésőbb január 15-ig kell elküldeniük a kérelmüket, pedig ebben a korban a gyermekek nagyon gyorsan változhatnak, és januárban sokszor még nem lehet pontosan meghatározni, mi lenne a legjobb, és emiatt az erőltetetten korai döntés káros lehet a gyermek számára. A törvény sajnálatos módon nem ad módot a január 15. utáni kérelmezésre, pedig elképzelhetőek olyan helyzetek (pl. családi vagy egészségügyi okok), amikor erre különösen nagy szükség lenne. Az új törvény szerint azonban aki nem adja be a kérvényt január 15-ig, annál a gyermeknek akkor is iskolába kell mennie, ha akár még egy szakember is fontosnak tartaná, hogy az óvodában maradjon. A szülők így méltatlan és kényszerű döntéshelyzetbe kerülnek január 15-ig, és később már nem módosíthatnak.

A Szülői Hang Közösség online csoportot szervezett, ahol az érintett szülők és szakemberek egymásnak nyújtanak segítséget. Információs anyagokkal is segítjük a szülőket, melyekkel mérsékelni szeretnénk az állami tájékoztatás hiányából fakadó hátrányokat:

• szülői összefoglaló a törvényről;
• segédlet az iskolaérettség kritériumairól;
• részletes kérdések és válaszok a törvényről és a hivatali eljárásról;
• lekérdezhető adatbázis a korábbi szülői kérelmekről és az OH döntéseiről.

A járvány tovább ront az új törvény által teremtett eleve rossz helyzeten. A betegségek miatt az óvodákban sok a hiányzás, és a szükséges fejlesztő foglalkozások is gyakran elmaradnak, így megnő az esélye annak, hogy sok kisgyermek a szokásosnál lassabban fejlődik. A szülők számára megnehezült a dokumentumok beszerzése, a januárban esedékes tömeges, jellemzően csoportosan megszervezett szakszolgálati vizsgálatok pedig növelhetik a fertőzésveszélyt. A törvény miatt szükséges nagy számú szakszolgálati vizsgálat jelentős része felesleges, mert a szülők és óvodapedagógusok az esetek nagy részében pontosan tudják előre, hogy a gyermek iskolaérett-e; most azonban a túl sok vizsgálat egészségügyi kockázatot is okoz. Elvárjuk ezért, hogy az Oktatási Hivatal a járványhelyzetre tekintettel rugalmasabban és nagyobb arányban fogadja el a szülői kérelmeket.

A tavalyi nyilvános adatok alapján az Oktatási Hivatal a kérvények nagy többségét (9775-öt) elfogadta, de jelentős számban előfordultak elutasítások is (1099). A kérvényező szülőknek tehát viszonylag nagy esélyük van az elfogadásra, amennyiben a kormány nem szigorítja a nyilvános kritériumok nélkül zajló döntési folyamatot. A törvény azonban kevésbé látványos módon a nagy elfogadási arány mellett is káros hatást vált ki azáltal, hogy a kormány magukra hagyta a szülőket és gyerekeket az iskolaérettség megítélésében, és emiatt sok szülő nincs tisztában azzal, hogy gyermeke érdekében mit kellene tennie. A rendszer bonyolult, a kormányzati tájékoztatásban a szülők számára legfontosabb pedagógiai szempontokról egy szó sem esik, az óvodák pedig elvesztették hatáskörüket, így már törvényileg nem feladatuk a szülők érdemi támogatása, legfeljebb önszorgalomból és lelkiismeretességből teszik ezt.

Kérjük az óvodapedagógusokat és más szakembereket, hogy segítsék a szülőket a döntéshozatalban és kérvényezésben, és adjanak írásos véleményt is a gyermek iskolaérettségéről. Kérjük, hogy szakemberként ne fordítsák el a fejüket és ne hivatkozzanak arra, hogy nem adhatnak ilyet, hiszen nincs semmiféle szabály, ami ezt tiltaná, a hivatalnak pedig kötelessége figyelembe venni az összes benyújtott dokumentumot. Kérjük az óvodapedagógusokat, hogy ne hivatkozzanak arra, hogy a fejlődési napló elég, hiszen abban legtöbbször nincs egyértelmű utalás a gyermek iskolaérettségére, és lehet, hogy fontos információkat nem tartalmaz. Kérjük a szakembereket, hogy ne a hivatalnokok kényelmét, hanem a gyermek érdekét helyezzék előtérbe, és ne vegyenek magukra önkéntes szájkosarat! Sem az Oktatási Hivatalnak, sem más felettes szervnek nincs joga megtiltani, hogy a gyermeket legjobban ismerő óvodapedagógus, vagy más szakember véleményt nyilvánítson a gyermek iskolaérettségéről.

Miközben a törvényt az egységesítésre hivatkozva vezették be, a gyakorlatban nem valósult meg az esélyegyenlőség, mert csak a szerencsés szülők kapnak személyre szabott óvodai támogatást, ráadásul a tavalyi tapasztalatok alapján sem az Oktatási Hivatal, sem a szakszolgálatok döntései nem egységesek országosan. A kormány részéről egyetlen óvodapedagógiában jártas szakember sem vállalta nyilvánosan a felelősséget az új rendszer sikeréért. Az első év negatív tapasztalatait összegyűjtve korábban 50 pontban összegeztük a törvénnyel és annak végrehajtásával kapcsolatos problémákat, melyek továbbra is fennállnak; a kormányzat nem módosította a jogszabályokat a visszajelzések alapján.

A problémák gyökere az óvodapedagógus szakma alacsony anyagi és erkölcsi megbecsülése, melynek következtében kritikus mértékű óvodapedagógushiány alakult ki. A kormány ahelyett, hogy a gyermekeink, a jövő generáció számára kulcsfontosságú hivatás nagyobb megbecsülésére törekedne és biztosítaná a szükséges számú férőhelyet, inkább a bonyolult iskolaérettségi kérvényezési rendszerrel próbálja csökkenteni az egy évvel tovább óvodában maradó gyermekek számát. A kormányzati irányvonal azóta sem változott: egy augusztus végén megjelent kormányrendelet megkönnyítette, hogy egy óvodai csoportban elegendő legyen kettő helyett csupán egy diplomás óvodapedagógust alkalmazni, ami tovább rombolja az óvodák színvonalát és ellentétes a gyermekek érdekével.

Az iskolaérettség kérdésében pedagógiai döntést kell hozni, de erre egy hatósági eljárás alkalmatlan – viszont a hatósági procedúra és az érdemi tájékoztatás hiánya sajnos alkalmas arra, hogy sok szülő ne kezdjen bele a kérvényezésbe, pedig sokaknál ez a gyermek érdekében szükséges lenne.

Szülői Hang Közösség
szuloihang.hu, facebook.com/szuloihang
Kapcsolat: [email protected]