Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pedig valójában enni még van mit. Fűtés nincs

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Hiánypótlás

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Most elvileg akár jöhetne is kend. Január 1 óta törvényileg drogmentes az ország. A büszke homofób kormányunk uniós képviselője mostanában vitte ki hátizsákban az utolsó adagot a libernyák Brüsszelbe. De a Zsiga ’bá mégis azt reméli, hogy székelyként és hívő emberként kend per pillanat most mégse ácsingózik haza. Mivelhogy esztendők óta morcoskodik kend, hogy székelynek/magyarnak címkézett szemetet hurcolász be ezerszám, meg saját zsebre kipcsak, Gruevszki és Polat féle migránsokat Európa szennyezésére a várúr a tágítani kívánt kismagyarbirodalmán keresztül. Mikor már a Covidtól szaglásukat veszítettek számára is érzékelhetően bűzlik, hogy csak az emésztőrendszere nem mond vétót a jogállamra.

És akkor a kis butus importmagyar WC papír kezelője a szilárd széklettől felbuzdulva a szabad kezével az „internálási rendelet” 101-dik évfordulójának megünneplése gyanánt a homoszexuális udvari zsidó Finkelstein személyeskedő zsidózását túllicitálva – egyelőre papír alapon – hergelni kezdi a fekete ruhás kopasz pártkülönítményt. Mert jókor volt jó helyen, ezért kiszimatolta, hogy a „szegedi gondolat”–ot schmittelő Horthy-imitátor gazdája nem csak „felkészült a büntető ökölcsapásra” a „bűnös város” Budapest ellen, hanem meghosszabbítja a pesti metrót a hercegi majorságukig, a felcsúti kisvasutat Brüsszelig.

Erre föl ott meg bepuhul az udvari gránitfaragó, és az ereszcsatornán keresztül, véres kézzel betonra dönti a nemzetikeresztény imázst, csak a kábítószert hagyja a hátizsákjában. (Ne tessék rám haragudni, ha zavaros, amit írtam. Össze vissza, egymás szavába vágva beszéltek/kiabáltak másfél méteres védőtávolságból a vándorpostásra várva a felnőttek arról, hogy mi és hogyan volt. A Zsiga bácsi dumájából szűrtem, amit tudtam. De ő is fuldoklott a nevetéstől, mert ennyi ember előtt mégse sírhat ennyi aljasságot látva.)

Véljük hát, hogy nem jönne mostanság. De kend kiszámíthatatlan. A nagyi tudja. Azért nem jött össze a dolog kendnek a Zsuzsika nénivel se. És a Mártuska néni (akit a tata kerítőnek becéz, holott már tavaly feltüzelte a deszkakerítését és kerítetlen a portája) szerint is kend bénázta el a frigyet. Na, most kenden kívül a piskótatészta is kiszámíthatatlan. Ilyen a természete. A piskótával szoros összefüggésben – de főleg és kiváltképpen a diókrémes paplanomra való tekintettel – kiszámítható volt; a Mikulásom által kilátásba helyezett „Vidámság” nyaklánc a www.csillagbori.hu üzletasszony kínálatából búcsút intett nekem.

Na. Ez megint bonyolultra sikeredett. Sorba szedem. Vasárnap délután a nagyinak annyira fájt a dereka, hogy nekiállt piskótát sütni. A sütő – mint betanított htb. segéderő, tudom – nem az együttműködési szándékáról híres; öntörvényű. Lágy marad a tészta alja, megkapja a tetejét és fordítva. Ráadásul a piskóta a nagyi maximális elvárásaihoz képest mindig lapos és laposabb. (Magunk között szólva – és jó, ha tudja, a tata szemmértéke szemüveg nélkül + – 0,2 mm árnyékban – a tata gyatra rövidtávú memóriája szerint ez a műalkotás 2,5 mm-el volt magasabb, mint a legutóbbi, merthogy a tata dolga a rétegezve kenhető állapotba hozás, a precíziós méretre vágás. Tehát naprakészen képben van, mint egyszerű bedolgozó.)

A nagyi – ahogy kell – kívül belül, nem csak vizuálisan érzékelhetően ellátta diókrémmel. Vacsora után ez volt a nasika. Szótlanul csipegettünk. Csak a nagyi morgott. Lapos. Legalább két kanál lisztet még elbírt volna, de már a liszt se egyforma stb. Mivel mindenki falt, mint a vett malac, előbb-utóbb megnyugodott. Közölte, ami marad, holnapra elég lesz evés után a két gyereknek, majd átment dicséret kezdeményezésbe: könnyű a tésztája. Semmi reakció. Elmondta vagy háromszor; könnyű. Mire a tata megszólalt: a maradékot érdemes lenne éjszakára lekötni, mert még el talál repülni.

És ebből a látomásból bontakozott ki a drámába fajult fejlemény. A bátyámmal – mikor mindenki betárazta magát alvásra – belavíroztuk a szobámba és éppen szárnyakat adtunk a maradéknak, amikor bejött az anyu, mert valami eszébe jutott, a piskóta meg ijedtében a paplanom alá bújt. Ez még nem lett volna tragédia, ha az anyu hétfőn nem délutános. Ezért délelőtt mosott. Volna. Ám közben jött a Juliska néni. Csak az elfogyott sütőpor miatt jött elmesélni, hogy ki halt meg, ki csalta meg az urát, mennyivel drágult a krumpli stb. Meg azt, hogy a magyar nyugdíjasoknak pénzt küld Amerika karácsonyra. Mármint az ő olvasatában. 3 millió vagy milliárd forintot. Bizony. Az Amerikai Kommunizmus Áldozatai Alapítvány. Ez ilyen hiánypótlásféle, amiért az előző diktatúrában a mostani humánummentes kastélylakók tandíjmentessége miatt nem tudtak az öregségükre spórolni. Akik most elárvereztetik a fedelet a fejük felől, ha már fűteni úgy se tudják. Persze csak véletlenül, mert rendeltetésszerűen a (most figyeljen, mit tudok én: „jövedelemszegény”) nyuggereknek krónikus betegként valamelyik kórház folyosóján állva kéne várni az Ukrajnából átszipkázott, lélegeztető gépeket kezelni tudó menyecskéket, akik viszont kettős állampolgárként töretlen lendülettel röppennek napnyugatra. Ezért az alapbetegségük miatt nem kell kilakoltatni a 65 év felettieket. A temetésük profitja meg mehet az államegyházi stadion fenntartására.

Az anyu taktikai okokból (hátha amíg a néni ízlelgeti a piskótát, be tudja indítani a mosógépet) megkínálta. Volna. Süti sehol. A mosógép előtt viszont ott púposkodik a diókrémes paplanhuzat. Szegény anyu. Sajna hangosan konstatálta az eseményt. Az csak gáz, amiért felzabáltuk, összekentük, sőt utána még fogat se mostunk. Az a tragédia, hogy a Juliska néni hírét viszi, hogy a Mikes gyerekek éjszaka, és csak lopva tudnak enni.

Pedig valójában enni még van mit. Fűtés nincs. Ezért nem írok kendnek. Ha itthon vagyunk, akkor a nagyi az ágyban, takaró alatt tárol bennünket, ha a konyhai sparheltben kialszik a tűz. Ez is „nemzeti keresztény” családbarát téli gyerektárolási módszer a Horthy-időkből.

Bütyökfalva, 2020. december 6.

Mirtill

P.S: Mégse tiszta! A Hír tévében szerda este egy bajuszos bácsi azt mondta, a Józsi bácsihoz és a párthoz is hűtlenné vált, libernyákságba maradt állítólagos régi szerelmének, hogy: „Nem az a férfi, aki adja, hanem aki állja” és „ezt ő nem az ujjából szopta”. Most akkor úgy módosítják az Alaptörvényt, hogy az anya férfi? És ha nem az ujjából szopta, akkor honnan?