NEHAZUGGY

A kormánynak jár a teljes függetlenség és szabadság, de az ország lakóinak kuss legyen?

Tamás Róbert | 2020. December 5, Szombat | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van annak egy diszkrét bája, amikor a súlyos demokratikus deficittel küzdő brüsszeli intézmények akarják megmondani a tagállamoknak, hogyan építsenek valódi demokráciát.

Vera Jourova szerint az egészséges demokráciákban a brüsszeli központból mondják meg, milyen a tisztességes választás, a tiszta kampány és a kiegyensúlyozott sajtópiac. Erről tanúskodik az általa jegyzett Európai Demokrácia Akcióterv (EDAP) valamint Média és Audiovizuális Akcióterv (MAAP).

Vajon melyik biztosnak jut először eszébe, hogy a választási eredményeket is Brüsszelből kellene megküldeni?

Ezt a nagyon szellemes gondolatot Varga Judit igazságügyi miniszter osztotta meg a Facebook népével, természetesen egy térdkalács-villantó fotóval aládúcolva. Nem is lenne ebben semmi különös vagy szokatlan, de azért okot adhat némi töprengésre a bejegyzés. Mert azt én értem és el is fogadom, hogy a magyar kormány ragaszkodik a teljeskörű függetlenséghez. Van azonban valami, amit képtelen vagyok felfogni.

Varga Judit vajon miből gondolja azt, hogy a demokrácia ott kezdődik és ott is végződik, ahol a kormány, de főként a kormány feje meg tudja valósítani az összes elképzelését? Mi a fenéből gondolja Varga Judit, hogy Orbán Viktor és néhány karcostársa igényei szerint kell élnie közel tíz millió embernek? Vagy az úgy van, hogy a kormánynak jár a teljes függetlenség és szabadság, de az ország lakóinak kuss legyen? Az úgy van, hogy az önkormányzatok, a tudományos élet műhelyei, az általános- és középiskolák és mostantól az egyetemek sem szólhatnak bele a saját életükbe? Majd fölülről megmondják, mikor lehet kicseréltetni a betört ablakot, az ezeréves kazánt, megmondják, ki fog az iskolában tanítani, mit és miből, de még azt is, hogy ki fogja vezetni (névleg, minden önállóság nélkül) az iskolát? Akkor is, ha a szülők és a pedagógusok is tiltakoznak? Az úgy van, hogy mostantól Vidnyánszky Attila fogja osztani a pénzt a Színművészetinek? Miközben tele pofával hazudja a pártpropaganda, hogy az egyetemek – köztük a Színművészeti is – autonómiája nem sérül, azt csinálnak, amit jónak látnak, közben Vidnyánszky fogja eldönteni, hogy kapnak-e egy fillért is, vagy nem kapnak, ha rosszul viselkednek?

Az miféle demokrácia egy országon belül, hogy a közpénzből fenntartott, elméletileg közszolgálati médiát és a sajtóirodát a pártapparátusból kézivezérléssel irányítják? Varga Juditnak nem kellene azzal tisztában lennie, hogy nem is lehetne igazságügyi miniszter, mert sem a kellő tudása, sem a szükséges gyakorlata nincsen meg a poszt ellátáshoz? De ha már így alakult a dolog, akkor talán fel kellene nőni a feladathoz.

Egy igazságügyi miniszternek egészen biztosan nem az a dolga, hogy az Európai Uniónak beszólogossan. Ha ez az ambíciója Vargának, eleve ott kellett volna maradnia, de inkább indulnia kellett volna az Európai Parlamenti választásokon. Akkor hőböröghetne Brüsszelben, nem kellene a magyarországi helyzettel vesződnie. De ő legjobb tudomásom szerint a magyar kormány tagja, a feladata ennek az országnak a szolgálata. Nem ám a Fidesz nevű párt, de nem is az Orbán nevű Viktor szolgálata.

Mert azért annak is van egy kicsit sem diszkrét bája, amikor a magyarországi jogállamiságot és demokráciát lebontó fideszes kormány egyik tagja kéri számon a nemzetközi közösségen – melynek hazánk önkéntes tagja – a jogállamiságot és a demokráciát. Varga Juditnak szeme sem rebben akkor, amikor a kormányfőhöz köthető személyek minimum kétséges módon, de legalább nyakló nélkül habzsolnak a közösből, nem zavarja, hogy gyakorlatilag minden önkormányzat és minden szervezet önállóságát súlyosan korlátozza vagy már meg is szüntette az Orbán-kormány. Varga Judit hűséges rezsimszolgaként teszi, amiért fizetik.

A baj csak az, hogy mi fizetjük. Minket szolgál, pontosabban minket kellene szolgálnia. Ezt nagyon egyértelműen nem tudja a miniszter (egyik sem egyébként), de legalább nem is érdekli. Úgy tűnik, hogy ahogy múlik az Unió dermedt csodálkozása, és lassan sikerül megérteniük, hogy nem old meg semmit a homokba dugott fej, úgy erősödik az igazságügyi miniszter harsány tiltakozása. Bizonyára van egy stabil rajongói tábora Orbán Viktornak, őket az sem zavarná különösebben, ha bálványuk személyesen ismerné el, hogy lop, csal, hazudik, esetleg a szabadidejében élő kismacskákat kínoz. Azonban ezeknek a kritikátlan híveknek a száma nem fog növekedni. Ők annyian vannak, amennyien, és annyian is maradnak. A választásra a bizonytalan szavazókat kellene megszólítani (az ellenzéki pártoknak is, a kormánypártnak is), és kötve hiszem, hogy sokat javít a párt megítélésén a botrányok sora, a járvány elszabadulása, az Unióval szembeni sorozatos cirkuszok, a válság rossz – vagy inkább semmilyen – kezelése. Ha átbillen a mérleg nyelve – már amennyiben van létjogosultsága a feltételes jövőidőnek -, már csak Orbánt akarják leváltani a szavazók. Bármi áron. És ne tévedjünk, Varga Juditot is le akarják váltani. Hiába csinosabb, mint Trócsányi László.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!