Április 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A családban marad

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 756,892 forint, még hiányzik 2,243,108 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha elromlik valami a háztartásban, mindenekelőtt felmérjük, meg tudjuk-e javítani saját magunk. Amennyiben erre nincs esély, szétnézünk a családban, van-e a rokonságban olyan szakember, aki ért hozzá, ha nincs vagy csak nem vállalja, az ismerőseink körében próbálkozunk, hátha találunk valakit, aki baráti áron megoldja a problémánkat. Ez nem azt jelenti, hogy ingyen várjuk el a segítséget, hiszen tudjuk azt, hogy aki végül elvégzi a munkát, az idejét és a szakértelmét áldozza ránk, tehát értéket teremt, valamiféleképpen tehát viszonozni kell. Ha másképp nem, kölcsönösségi alapon, mi is teszünk neki szívességet. A baráti ár leginkább azzal írható le, hogy megbízható, ugyanakkor nem megfizethetetlen.

A rokoni, baráti közreműködés jó esetben garanciát is jelent, tehát nem tákolja össze, hiszen továbbra is a rokonunk vagy ismerősünk lesz, és számára is fontos, hogy jó véleményt alkossunk róla és adott esetben mi is ajánljuk majd másoknak, mintegy jótálljunk érte. Egy szakember kényes a jó hírére, nem mindegy neki, hogy a közvélemény mint a szakma mesterét vagy mint kontárt tartja számon, hiszen ha nem megfelelő munkát végez, arról is beszámolnak az ügyfelek. Az ilyen úgy terjed, mint a futótűz, és ettől függ, hogy lesz iránta kereslet a továbbiakban vagy nem.

Az ember azt hinné, ugyanezen az elven működik a politika is, aztán látja, hogy dehogy. Az lenne a normális, hogyha egy párt nyer a választásokon, akkor már kormányt is úgy alakít, hogy az adott szakterületek legkiválóbbjait gyűjti maga köré. Tehát nem aszerint szelektál, hogy melyik politikai erő mire tart igényt vagy melyik politikus mennyit tett a győzelemért. Lehet valaki kiváló propagandista, ez nem jelenti azt, hogy miniszterként is megállja majd a helyét például. A Fidesz esetében ez a pártok közötti osztozkodás kevésbé tapasztalható, bár a KDNP is kapott koncot, végső soron persze a KDNP valójában csak névleg létezik, kíváncsi lennék, szerintük ők miben mások, mint a Fidesz, így tehát ők mindent maguk között intéznek.

A gazdaság működése a mindenkori kormánytól függ, a döntéseik hatására válnak ágazatok szárnyalóvá vagy éppen haldokolnak. Például ha sok a beruházási igény, az építőipar óriási lendületet kap, temérdek munkára nyílik lehetőség. A nagy beruházásokra közbeszerzési pályázatokat írnak ki, elvileg bárki indulhat, valójában a baráti cégek többnyire a nyertesek. Ez egyre inkább indokolt lesz, hiszen míg kezdetben legalább volt verseny, mostanra lassan nem maradnak olyan cégek, akik nem fideszes hátterűek, ugyanakkor képesek megfelelni a feltételeknek, hogy legalább pályázni tudjanak. Kimerülnek, elfogynak, megszűnnek vagy kénytelenek beolvadni valamelyik nagy és erős cégbe.

A logika szerint ez nem is lenne baj, végül is az a fontos, hogy a gazdaság működjön, ebben nincs helye a pártirányításnak. Csakhogy nagyon is van. A baráti cégekkel szemben ugyanis nincs olyan elvárás, hogy kiváló munkát végezzenek a lehető legkedvezőbb áron. Régebben az volt a gyakorlat, hogy elvállaltak valamit a lehető legalacsonyabb áron, csak hogy jobb legyen az ajánlatuk, mint a konkurenciáé, és miután elnyerték, fokozatosan emelték az árat, végül a kiindulási ár dupláját is elérték, amit persze ki is fizettek nekik. Ráadásul még arra se ügyeltek, hogy magas minőségű legyen, némelyik beruházásuk éppen, hogy össze nem dőlt. Mára annyiban változott a helyzet, hogy gyakorlatilag nincsenek versenytársak, már elvállalni is szemérmetlen áron vállalják.

A baj az, hogy vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez a módszer más pártokban is megjelent. Az ellenzéki irányítású városokban, kerületekben az önkormányzatok próbálják a saját embereiket helyzetbe hozni, az ő cégeiknek juttatni megrendeléseket, akik aztán iparkodnak feltornászni az árat, mintha így akarnák bepótolni az eddigi mellőzöttségüket. Ezzel természetesen többet ártanak, mint használnak, az emberek – nevezzük őket választópolgároknak – ezt látva nem azt érzik, hogy a mi kutyánk kölyke, mégis jobb, ha ő csinálja ezt, mint a másik oldal, hanem azt, hogy lényegében mindegy, az egyik is, a másik is ugyanúgy kihasznál minket.

Nem hiszem, hogy bármelyik párt erősödését előmozdítják az ilyen esetek. A politikai holdudavarokban levő cégek minden időben referenciaként is működnek, akár hatalmon van egy szervezet, akár ellenzékben. Ahogy egy ország nemzetközi megítélését javítani vagy rontani képes egy miniszterelnök, ahogy egy európai parlamenti képviselő eresztény botlása sem lehet magánügy, hiszen nemcsak ő vált röhejessé, hanem az őt delegáló párt is, úgy egy korrupt önkormányzati képviselő sem tekintheti a saját ügyének, amit tesz, hiszen a pártját, a szavazóit is megbélyegzi. A nyerészkedőktől minden pártnak meg kellene szabadulni, a méltatlan emberektől is, akik előnyt remélnek attól, hogy a hűségük végül pénzben is mérhetően meghozza jutalmát.

Nem minden esetben hasznos, ha valami a családban marad. Ha nyilvánvaló, hogy valaki csupán érdekből van velünk, jobb, ha időben megválunk tőle.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!