NEHAZUGGY

Uszítás helyett

Forgács Erzsébet | 2020. November 30, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Obán Viktor olyan torz, beteg rendszert hozott létre, amelyik abban a pillanatban, amikor elkezd széthullani, a saját kiszolgálóit támadja meg. Olyasmi ez, mint amikor egy őrült tudós önmagán próbál ki egy oltást, de az nem az elvárt eredményt hozza, hanem megtámadja a szervezetet, és szisztematikusan elkezdi felzabálni.

Demeter Szilárd és Kövér László emberalatti megszólalásai pontosan ennek a visszájára fordult kísérletnek az eredményét példázzák. Bayer Zsoltot és a többi udvari költőt most nem sorolom ide. Az ő szavaik viszonylag súlytalanok, általában tudja mindenki, Bayer, Rákay vagy Pilhál és a többi fizetett propagandista mennyit kaszál egy cikken, ki fizeti őket és mi a dolguk. Ők alkalmazottak csupán. Kártékonyak, de nem többek udvari cselédeknél. Megvehető, kifizethető, utasítható, lecserélhető, eldobható tömegcikkek.

Demeter és Kövér – nyugodtan egy szintre hozható a két ember – azt hiszem, nem csak, sőt, elsősorban nem a pénzért csinálják. Sérült emberekről van szó, azonban mindketten olyan posztot töltenek be a politikában és a közéletben, hogy nem lehet legyinteni arra, amit mondanak. Úgy nem, ahogy Bayer szavaira lehet, bár úgy vélem, nagyon is figyelni kell arra is, amit a fizetett propagandisták művelnek, hiszen egyikük sem önszántából ír arról és úgy, amiről és ahogy. Ők tesztelik a közönséget, majd jönnek a Kövér Lászlók és Demeter Szilárdok. Ez egy fordított folyamat, nem a propagandisták munkáját váltják aprópénzre, hanem az aprópénzt érő propagandát váltják be nagyértékű valutára.

Amit ők mondanak, azért már Orbán Viktornak kell vállalnia a felelősséget. Ez még nem lenne baj, de amit ezek a beteg erkölcsű figurák kiokádnak magukból, az mindannyiunkat megbélyegez. Nem azért, mert önmagában akár Kövér László, akár Demeter Szilárd figyelemre méltó személyiség lenne. Önmagától, a saját tehetségéből egyikük sem tartana ott, ahová az orbáni taktika emelte őket. Középszerű vagy kicsivel a középszer alatti képességű, ám nagyravágyó, sértett emberek ők. Egy boldogabb és egészségesebb világban a nevüket sem hallottuk volna soha, most azonban sajnos figyelni kell rájuk, és szégyenkezni kell miattuk. Ide züllesztette Orbán az országot.

Nem szabad, sőt, kifejezetten veszélyes azt gondolni, hogy bármelyikük a saját, gondosan kiérlelt gondolatait adja elő, mely gondolatok torzak és betegek ugyan, de valójában nem annyira fontosak. Bizony nagyon is fontosak, mert nem otthon, a konyhaasztal mellett, és nem a kocsmapult alá borulva hangzanak el, hanem a közpénzből eltartott propagandalapok kapják fel, publikálják, adják körbe. Ez súlyosan közügy, az pedig ki fog derülni, következmények nélküli közügy-e.

Hogy ne csak a súlyosan beteg emberekről essen szó, hoztam egy igyekvőt. Az alapgondolat nem sokban tér el a központi elvárásoktól, de legalább vicces, bár aligha ez volt a cél. A KDNP faliújságja, a Vasárnap című portál bugyraiból került elő egy nagyszerű – de legalábbis a rendszer visszáját is felvillantó – cikk.

Semmi rasszizmus nincs abban, ha az ember felhördül, amikor azt látja, hogy egy nyilvánvalóan hófehér bőrű angol királynőt afroamerikai színésznő jelenít meg valamelyik sorozatban. Egyszerűen csak érezzük, hogy ez a normalitástól messze elrugaszkodott dolog, mint ahogyan azt is sejtjük, hogy nem egyszerű formabontásról van szó: sokkal több húzódik meg a háttérben. Deák-Sárosi László (film)esztéta szerint ez is a minket célzó agymosás része; valójában fel sem fogjuk, mekkora átverésben élünk.

Innen indulva jutott el a cikk odáig, hogy:

Az emberek identitását minden oldalról meg akarják gyengíteni, mert a színtelen, szagtalan, íztelen tömeget könnyebb oda terelgetni, ahova az irányító hatalmak érdekei kívánják.

Majd pedig:

ezek a nagyhatalmak valójában a teljes identitást, a családot akarják eltüntetni a születésszabályozással, az abortusszal, az eutanáziával és a nemek átalakításával.

Tehát attól a megrázó ténytől, hogy egy afroamerikai színésznő alakítja valami sorozatban Bolejn Annát eljutunk néhány kecses szökkenés után oda, hogy már megint el akarják venni az identitást, a családot, a nemiséget, sőt, meg akarnak gyilkolni a nagyhatalmak.

Talán túl sok filmet láttam életemben, de óhatatlanul beugrott a Rémusz bácsi meséi című sorozat (annak a magyar verziója), amikor egy feketére maszatolt színész néger mesemondót alakított, aztán eszembe jutott a nemrégi – alig egy évvel ezelőtti – cirkusz a Porgy és Bess című darab körül. Ira Gershwin, a mű jogtulajdonosa végakarata szerint a darabot csak fekete művészek főszereplésével lehet előadni. De Ókovács Szilveszter nagyon színpadra akarta vinni a művet, ám Magyarországon viszonylag kevés fekete operaénekes van. Ezért azt találta ki Ókovács, hogy a darab magyar szereplőivel aláíratott egy nyilatkozatot, a következő szöveggel:

Én, alulírott kinyilvánítom, hogy identitásomnak elválaszthatatlan részét képezi az afro-amerikai eredet és tudat. Ezért is külön öröm számomra, hogy George Gershwin Porgy és Bess című operájában felléphetek.

Le is ment az előadás, olyan hófehér bőrű énekesekkel, akik gyakorlatilag afroamerikainak vallották magukat. Nem emlékszem arra, hogy afroamerikaiak tömegével háborodtak volna fel azon, hogy a fehérek el akarják venni az ő identitásukat. Sőt, arra sem emlékszem, hogy a Vasárnap cikkében idézett Deák-Sárosi László (aki Demeter Szilárdhoz hasonlóan Erdélyből költözött Magyarországra, hogy itt gazdagítsa a nemzetet) különösebben felemelte volna a hangját, amiért a fehérek elveszik a feketék identitását.

Úgy tűnik, az Orbán-rezsim valamiért termeli ezeket a figurákat, pedig merem állítani, jobb hely lenne ez a világ akkor, ha mindenki megtalálná a saját boldogulását, és azzal foglalkozna az uszítás helyett.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!