Szeptember 26,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Ez a gyáva hallgatás és maszatolás az igazán kiábrándító

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,467,757 forint, még hiányzik 1,532,243 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tízmillió dollárral (valamivel több, mint 3 milliárd forint) járul hozzá Magyarország az amerikai Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány azon céljához, hogy egy múzeumot és egy kutatóközpontot építsen fel Washingtonban – tudtuk meg ma reggel a külgazdasági és külügyminiszter Facebook-posztjából.

Amely posztban a kész tény elé állította a nyilvánosságot: a kormány ezen a héten írta alá a szerződést az Egyesült Államok Kongresszusa által 27 évvel ezelőtt létrehozott alapítvány tervéhez való hozzájárulásról, és külön kiemelte – ezekben a liberárjákkal sújtott vérzivataros időkben nem is lehet eléggé hangsúlyozni -, hogy a lengyel és magyar történelmi emlékezet közösségét mutatja, hogy a lengyel kormány is komoly összeget ajánlott fel.

Idézem Szijjártó posztjának a mondanivalóm szempontjából releváns állításait:

Kiábrándító látni azokat a nemzetközi politikai törekvéseket, melyek a kommunizmus bűneinek relativizálására és a kommunista ideológia képviselőinek mentegetésére irányulnak.

Kommunista diktatúrák emberek tízmillióit gyilkolták le, nyomorították meg vagy tették tönkre az életüket.

Ezeket a bűnöket nem szabad feledni és nem szabad hagyni azok mentegetését sem. Fontos, hogy az utókor is megismerje a kommunizmus valódi arcát és méltó emléket állítson az áldozatoknak.

Mi, magyarok, a szabadság népe fontosnak tartjuk, hogy hozzájáruljunk ahhoz, hogy a szabadság földjén is legyen egy hely, amely folyamatosan emlékeztet mindenkit arra, hogy a kommunista rezsimek világszerte sok tízmillió ember haláláért felelősek.

Sokszorosan összetett kérdés ez, érdemes a különböző vetületeit közelebbről is megvizsgálni. Mindenek előtt végtelenül sajnálom, hogy a nemzeti alapokon álló, ezeréves államiságunknak lépten-nyomon tiszteletet követelő, sértődéseinkért és toporzékolásainkért felelős miniszter kiábrándult. Ugyanis maximálisan egyetértek azzal, hogy mindenfajta gyilkos, embertelen, életellenes rezsimek bűneinek relativizálása elfogadhatatlan, egyúttal teljesen független attól, hogy éppen ki az elkövetője a mentegetésnek, bagatellizálásnak, szőnyeg alá söprésnek, relativizálásnak. Azt szerintem nem tőlem kell megtudnia Szijjártó miniszternek, hogy a kommunista ideológia csupán az egyike azoknak a gyilkos, bűnös ideológiáknak, amelyek nevében emberek százezreit, de inkább tízmillióit – ahogy ő maga is fogalmaz – küldték halálba világszerte a történelem során. Jó tudni, hogy a magyar kormány ennyire elkötelezett az iránt, hogy az utókor pontosan tisztában legyen a múlttal, és hogy az áldozatoknak méltó emléket állítsanak Amerikában is.

Ezért egyrészt remélem, hogy ehhez a múzeumhoz és kutatóközponthoz a minimálisnál is kevesebb köze lesz Schmidt Máriának, a NER nem kizárólag erkölcsileg megbecsült történész-ideológusának, ugyanis neki már papírja van arról, hogy történelmet hamisított. Ennek ellenére a mai napig nem kért elnézést azért, mert az 1956-os forradalom egyik hősének (Pruck Pál) emlékét meggyalázta, amikor az őt ábrázoló fotókra, plakátokra Dózsa László (1942 – ) nevét íratta fel.

Másrészt bármennyire megejtő, hogy egy egészségügyi-gazdasági válság közepén több, mint 3 000 000 000 forint közpénzt szán a kormány egy eszmeiségét tekintve kétségtelenül fontos, ám felépítését tekintve távolról sem halaszthatatlan amerikai létesítményre, közben az egészségügyi-gazdasági válság  kellős közepén – hogy csak egyetlen példát említsek – a kormány megalázza és sokadszorra is kifelejti a megbecsülésből a járvány elleni védekezésben az egyik legnehezebb munkát végző szociális dolgozókat. Ez annyira gyalázatos, hogy az egyebeket már nem is szükséges idehozni.

Harmadrészt kissé hitelesebbé tenné ezt a különben jogos kommunistaellenes alapállást, ha nem tudnánk, hogy a Fidesz 2019 novemberében huszadik alkalommal is leszavazta az ügynökakták nyilvánosságra hozását, amikor is az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, valamint az állampárti vezetők és a diktatúra állambiztonsága hivatásos állományának egyes közhivatalok viseléséből való kizárása érdekében szükséges törvénymódosításokra nemet mondott. Vagyis miután kizárólag a Fidesz és a KDNP szavazta le a törvényjavaslatot, a törvényjavaslatot kezdeményező LMP-nek valószínűleg igaza volt abban, hogy „a Fidesz eddig nem feltárni akarta a kommunista államgépezet működési mechanizmusait, hanem eltanulni és újrahasznosítani.”

Ugyanakkor negyedrészt: nem hiszem, hogy a kommunizmus bűneinek a nemzetközi politikai szereplők általi vélt vagy valós relativizálása felmentené Szijjártó Pétert és a Fidesz-kormányt az alól, hogy több mint 24 óra alatt nem találták meg a legendás bátorságukat ahhoz, hogy Demeter Szilárd miniszteri biztosnak a nácizmust bűneit és borzalmait relativizáló, Európát gázkamrához hasonlító, szennyes, vállalhatatlan publicisztikáját elítéljék, attól elhatárolódjanak.

Szerintem ez az igazán kiábrándító. Hogy az a párt, amelynek örökös elnöke, egyben az országot több, mint tíz éve kétharmaddal kormányzó miniszterelnöke úgy nyilatkozott, hogy a legbátrabb 133 magyart a Fidesz soraiban kell keresni, nem talált egyetlen beszélő fejet maga körül, aki azonnali hatállyal, félreérthetetlenül elhatárolódott volna ettől a bűzölgő betűhalmaztól és ennek a bűzölgő betűhalmaznak a közjogi pozíciót betöltő szerzőjétől. Aki nem csupán Soros Györgyöt hasonlította Hitlerhez, hanem a liberális, azaz szabadelvű embereket liberárjákozta, azaz nácizta le. És aki aztán nem önként, szégyenkezve mondott le a hazai és nemzetközi felháborodás hullámai láttán, hanem egy ideig a Facebook-oldalán próbálta meg védeni a védhetetlent, majd kurta, majdhogynem mártírkodó közleményben, félszájjal elismerte, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét”, de majd a közeljövőben ehhez tartja magát, végül pedig visszavonta a cikket (ami 17 órakor változatlanul elérhető volt a megjelenési helyén, 17:20 körül tüntették el), törölte magát a Facebookról, és ezzel lezártnak tekinti az ügyet.

Vagyis amikor Szijjártó Péter a kommunista diktatúrák áldozatainak emlékére hivatkozva bírálja a kommunizmus bűneit relativizáló nemzetközi politikai törekvéseket, és szembeállítja velük a magyar és a lengyel kormány ellenkező előjelű, nagylelkű felajánlásait egy amerikai múzeum felépítésére, amely a véres kommunista diktatúrák áldozatainak állít emléket, ugye, akkor ezt így kell értelmezni. Hogy több, mint 24 óra is kevés volt arra, hogy a magyar kormány félreérthetetlen és világos elhatárolódás mellett lemondásra szólítsa fel ezt a torzlelkű nyomorultat, aki pont azt művelte, amit Szijjártó kiábrándítónak tart, ha másokról van szó. Ha mások relativizálnak, tagadnak, maszatolnak, akkor kiábrándító. Ha a kormány holdudvara műveli ugyanezt, akkor szóra sem érdemes. A hallgatásukkal mentegetik a nácizmust relativizáló pártkatonát.

Ez az igazán kiábrándító, tisztelt kommunistázásból élő fideszes hölgyek és urak, külön Szijjártó Péter! Hogy miközben Magyarország Fidesz-kormány általi megítélésének már egyáltalán nem hiányzott ez a botrány, a magyar kormány mélyen hallgat saját embere elfogadhatatlan kirohanásáról. Gyalázatos, hogy több mint 24 óra után az egyedüli reakciónak alig nevezhető reakció Gulyás Gergely minisztertől származik, és azt is a kényszer szülte. Miközben Kolozsváron az RMDSZ mellett kampányolt (jövő vasárnap parlamenti választást tartanak Romániában), újságírók arról kérdezték, nem gondolja esetleg úgy, hogy Demeternek le kellene mondania? Gulyásnak ennyire futotta: nem örül a közélet eldurvulásának, extra mellébeszélésként pedig azt javasolta, gondoljunk arra, mit mondott Manfed Weber a főnökére.

Ez az igazi szégyen, ez az igazán kiábrándító. Nem nagyobb tragédia, mint az, hogy egy hétel alatt közel 900 ember halálát követelte a koronavírus, de tanulságos. Nem gumicsont, hanem a szemforgató kormánypárt igazi arca. Ha Demetert nem távolítják el a közéletből, és úgy gondolják, hogy ez ennyi volt, akkor a 3 milliárd forintot sem kellene felajánlani az amerikai alapítványnak. Tudniillik hiteltelen és álnok, mint minden, amit a szájukra vesznek, és mint minden, amihez hozzányúlnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!