NEHAZUGGY

Mire mennénk a vétójoggal?

Pável Melinda | 2020. November 28, Szombat | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez a Vera Jourová nem fér a bőrébe. Mindenféle hajmeresztő ostobaságokra vetemedik, nemrég az LMBTQ emberek jogaival kapcsolatos állásfoglalást tett le az bizottság asztalára. Ez annyira veszedelmes fondorlat, hogy négy és fél percet szánt rá a közszolgálati tévé és több nagyon okos szakértő, századvéges meg alapjogos tótumfaktumok magyarázták el, mekkora nagy ármány ez, persze megint a migránsok miatt van, mert ha ezt elfogadja az unió, akkor onnantól fogva az összes migráns azt fogja mondani, hogy ő LMBTQ, és akkor be kell őket engedni.

Persze nem eszik ilyen forrón a kását, ez tagállami kompetencia, ilyen súlyos kérdésekben nem hozhatnak döntést a fejünk fölött, ez több ország törvényeit is sérti, úgyhogy efelől alighanem nyugodtak lehetünk. Na de a szuverenitásunk. Az nagyon nagy veszélyben van. Pontosabban nem a mi szuverenitásunk, hanem az országé, elsősorban Orbán Viktoré. Majd ő tudja, majd ő eldönti, hogyan szeretnének élni a magyarok. Nem úgy van az, hogy az unió mindenféle légből kapott jogállamisági feltételekhez akarja kötni azt a pénzt, ami nekünk jár, feltételek nélkül. Egyáltalán mi a pontos definíciója a jogállamiságnak? Benne foglaltatik az alapszerződésben? Nem? Na ugye! Éppenséggel bele lehet foglalni utólag, de akkor alaposan meg kell vitatni, a legszélesebb társadalmi egyeztetésre van szükség, elvégre demokrácia van. Ilyen nincs, hogy készül egy költségvetés, tisztázott minden részlete, erre jön egy Jourová vagy ki és az egészet meg akarja támadni.

Nyilván Soros György van az egész akció mögött, nem is titkolja, cikket is írt egy amerikai lapba arról, mit kell tennie az uniónak, a vén spekuláns csak azon töri a fejét, hogyan tehetné tönkre Európát. Méghogy olyan, mint Robin Hood! Egész életében nem dolgozott semmit, csak tőzsdézett, abból lett gazdag, aztán mindenféle kétes szervezeteket támogat. Volt idő, amikor még lakott benne tisztesség, tény, hogy a magyaroknak is segített a rendszerváltás körül megszabadulni a diktatúrától, de aztán megváltozott, mára gonosz szándékok motiválják.

Most, hogy naponta szóba kerül a szuverenitás, elgondolkodunk afölött, hogy nekünk, egyenként van-e szuverenitásunk, és ha van, hogyan is állunk vele. Nézzük csak, egyáltalán mi a csoda az a szuverenitás. A meghatározás lényege, hogy az állam a nemzetközi élet független szereplője, belső rendjét, törvényeit legfőbb hatalma, a kormány határozza meg, fölötte senki sem gyakorolhat hatalmat. A döntései minden állampolgárra érvényesek, azok ellen fellebbezni sehová sem lehet. Az állam szuverenitását ugyanakkor például nemzetközi kötelezettségek is korlátozzák, így az uniós tagországok belépésükkel lemondtak szuverenitásuk egy részéről.

Bár mindenki rendelkezik személyes szuverenitással is, a többség erre nem tart igényt, kritika nélkül hódol be a hatalomnak, és ez nemcsak azt jelenti, hogy betartja a törvényeket, hiszen az természetes alapkövetelmény, hanem válogatás nélkül elfogad mindent, amit a hatalom tesz. Olyannyira belenyugvó, hogy kimozdítani ebből a tetszhalálból látszólag reménytelen. Hiába özönlenek az információk a hatalom túlkapásairól, mintha nagyon sokan ezeket meg se hallanák, és ha meg is hallják, elfogadják, szinte természetessé válik. Ezzel szemben a másik kisemberre már akkor is ráront az ilyen ember, ha csak feltételezi, hogy az ő jogait a legcsekélyebb mértékben is megsérteni készül. Leordítja a másikat, ha tolakszik a pénztárnál, autósok mennek ölre egymással egy parkolóhelyért, gyűlöli azokat, akik dohányoznak az erkélyükön, mert hozzá beszáll a füst, akiknek a kutyája ugat, akik hangosan hallgatnak zenét és akik nem hallgatnak, viszont a szemük se áll jól.

Ez az értelmetlen szuverenitás vált egyre megszokottabbá. Talán egy fajta személyi vétójogra lenne nagy az igény. Tiltakozhatnánk nagy általánosságban az összes félelmeink ellen. Aligha használnánk fel valóban értelmesen. Az nem jut eszünkbe, hogy minden ilyen egyéni harag mögött valójában a teljhatalom elleni tiltakozás húzódik meg, hogy a kis gyűlöleteket a hatalom szítja a mindennapos jogtiprásaival, hogy nem egymásra kellene haragudnunk, hanem rá.

És ezt a hatalom nagyon jól tudja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!