NEHAZUGGY

Mindig van egy olyan pillanat, amikor az ilyen torz egyéniségek felszínre tudnak törni

Swan Edgar | 2020. November 27, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Ahogy az eső sem eshet mindig (A holló), úgy a köd sem marad itt örökké. Egyszer jön egy vihar, vagy talán csak szél, és elsöpri.

Nem is tudom, hogy nevezhető-e karriernek az, amikor egy egész ország egyetlen emberről szól. Valamilyen módon bizonyára karrier, talán egyeseknek irigylésre méltó is lehet. A többségnek, az egészséges lelkűeknek biztosan nem az, sokkal inkább elborzasztó. Elborzasztó, mert torz, beteg, abnormális az olyan ország, amelyik megengedi és elfogadja azt, hogy egyetlen egy akarat irányítson mindent.

Nincs, soha nem volt olyan diktátor ezen a világon, akiről ne derült volna ki, mennyire súlyosan sérült személyiség. Mindegy, mennyire megyünk vissza az időben, és mindegy, melyik kontinens diktátorait választjuk, nem fogunk egy egészségeset sem találni közöttük. Az egészséges lelkű politikusokról általában nem hallunk, kivéve háborúk idején. Szürkék, unalmasak. Teszik a dolgukat, végzik a munkájukat a legjobb tudásuk szerint. Nem sztárok, nem tárgyai semmifajta rajongásnak. Nem az a dolguk. Aki békeidőben valahogy kiragyog ebből a poros tömegből, az valamit nagyon szarul csinál. Amikor valamelyik politikusról kezd el szólni bármelyik hatalmi ág, vagy akár csak egy gazdasági szektor, minisztérium, attól a politikustól nagyon gyorsan meg kellene szabadulni, mert orvosi látlelet nélkül is teljesen biztosra vehető, hogy alkalmatlan a feladatára, kártékony, romboló. Természetesen a vezető politikusok megjelennek a médiában, nem erről beszélek. Hanem arról, amikor az egyikük torz énképe, valahonnan magával hurcolt beteg személyisége átveszi a hatalmat akár csak a saját szakterülete, akár egy egész ország élete felett.

Nálunk egészen pontosan ez történik. Túlságosan sokat tudunk a miniszterelnök családjáról, le- és felmenőiről, múltjáról. Tudunk az erőszakos apáról, aki valószínűleg elsőgenerációs értelmiségi a családban, már amennyiben valakit értelmiségivé tesz az, hogy felsőfokú végzettséget szerzett. Aligha. Ahogy aligha tanulhatott volna a Kádár-rendszer nélkül, ami valószínűleg kiemelte a családot az alsóbb néposztályból. Ahogy Orbán apja, úgy Obán Viktor sem lenne most diplomás ember, ha nem abban a rezsimben élnek.

Nincs ezzel semmi baj, sokan indultak egészen mélyről, és sokan jutottak egészen magasra. Írók, költők, tudósok, színészek és egyéb művészek, akik nélkül ma sokkal szegényebbek lennénk. Obán Viktor, sőt, az Orbán család nélkül nem lennénk kevesebbek. Ha ők most becsületes munkásemberek lennének, ahogy Lévai Anikó becsületes parasztasszony lenne, ez az ország élhetőbb hely lenne. Mert Orbán Viktor soha nem tudott kivakarodni a faluszéli házból, pontosabban abból a mentalitásból és azokból a sérülésekből, amit a szintén sérült apja okozott. És amit valószínűleg maga is továbbadott a gyerekeinek, vagy csak néhánynak közülük. Ez is elég nagy baj, de sokkal nagyobb baj az, hogy a történelemben mindig van egy olyan pillanat, amikor az ilyen torz egyéniségek felszínre tudnak törni. Ha akkor és ott, a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen van a megfelelő ember, megtörténik a baj.

Rengeteg Hitler, Sztálin, Mao, Mussolini, Franco jön a világra, aztán lesz belőlük cipész, zöldséges, sajtkészítő, építész. Olyan, aki végzi a dolgát a munkahelyén, és akire a környezete általában csak legyint, amikor a világmegváltó terveit előadja. Nincsen belőle baj, ha valamelyik feltétele hiányzik egy diktátor felemelkedésének. Ha azonban minden összeáll, mindig van valaki, akit felszippant a vákuum a csúcsra. A mi minidiktátorunk persze soha nem lesz nagyhatalmi tényező, valószínűleg éppen ez az egyik olyan csapás az életében, amit soha nem fog megbocsátani. Örökre az a szerencsétlen fickó marad, aki soha nem volt olyan magas, amilyen lenni akart, akin soha nem állt sehogy az öltöny, bármit csinált, aki nem tud késsel-villával enni, aki mindig olyan társasághoz szeretne tartozni, ahová nem fogadják be. Ezért örökké sértett és örökké sérül. Holott nyugodtan lehetne nagyszerű politikus alacsonyan is, kövéren is, akár susogós melegítőben is, ha a természetes intelligenciáját és taktikai érzékét arra használja, hogy az országot mozdítsa előbbre.

De ő bizonyítani akar az apjának. Hatalmat akar. Mégpedig olyan hatalmat, aminek az eléréséhez és megtartásához rengeteg pénz kell. Annyi pénzhez csak lopással és rablással lehet jutni. Ezt ő tudja az első perctől kezdve. Ezért lopták el – akkor még Simicska Lajossal a legnagyobb egyetértésben – az első dózis közpénzt, ami a székházeladásból befolyt. Akkor és ott kezdődött minden. Az Orbán família meggazdagodása, Simicska Mészárosra cserélése és strómansága, az összeharácsolt vagyon csak járulékos következmény.

A rendszer felépült, kinevelte a saját klientúráját és a saját szolgahadseregét. Már a harmadik generációs Kövér Lászlónál tartunk, csak őt Varga Juditnak hívják. Ahogy az ország sorvad, úgy dagad a birodalom. Mostanra elérte a végső határait, innen csak az összeomlás van hátra. Ez is éppen annyira természetes, mint az, hogy dagály után apály következik. Mindig. Ami itt történt és ami történni fog, a történelemkönyvekben csak egy lábjegyzet lesz, esetleg egy apró fejezet. Mi, akik ezt kénytelenek vagyunk közvetlen közelről végignézni és végigcsinálni, nem így érezzük. Ez a mi életünk, amit elvettek, elraboltak tőlünk, amit soha nem kaphatunk vissza. A történelemben egy pillanat, nekünk minden. De a dagály már tetőzött, a szennyes ár visszavonul. Talán marad annyi időnk, hogy egy kicsit élvezzük a napsütést a parton.

Kellemes ébredezést!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!