VENDÉG

Az egyének hatása

Szalonna | 2020. November 27, Péntek | 16:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Singing Jungle. Csak azért írtam le a nevem, mert meglett a második ember, akiről megtudtam, hogy nem érdekli, amit írok, ezért spórolok neki egy kiadós görgetést, vagy egy mérgelődést, hogy rám pazarolta az idejét.

Számít-e az egyén problémája? Gyakorol-e hatást a társadalomra egy egyénnel történt esemény? Bonyolult kérdések, sokat lehet(ne) ezen vitatkozni. Mikor az érdi önkormányzattól elküldtek, ugyan csak négyszemközt, de kiderült, hogy nem tetszett a Fidesszel szembeni ellenállásom. Ez 2014-ben a választások előtt volt. Sokan azt mondták, hogy „azok az idők már elmúltak, mikor valakit azért rúgnak ki, mert más a politikai véleménye”. Aztán 2017-ben kirúgtak egy embert a budatétényi önkormányzattól, mert a Momentum mellé állt az olimpia elleni kampányban. Aztán évek alatt egyre több embert távolítottak el a munkahelyéről, mozdítottak el a pozíciójából, pusztán azért, mert nem értett egyet a hatalom politikájával. Én hiába álltam ki, hiába mondtam el, senki sem hitt nekem. „Joe” (egyébként István) az akkori főnököm azt mondta, hogy egy kormányt csak választásokkal lehet eltávolítani. Ezt vegyem tudomásul. Remélem, olvasod ezt, „Joe”, remélem, emlékszel arra az egy szóra amit válaszoltam neked, mert igazam lesz.

Deák Ferenc, Budakalász jegyzője felajánlotta a lemondását, de a polgármester nem fogadta el, ehelyett szóbeli megrovásban részesítette. El tudom képzelni: „Baszd meg Feri. Legközelebb figyelj oda, hogy ne rögzítsék, mit beszélsz.” Ez azon a tényen nem változtat, hogy egy fiatalember azért nem kapott állást, lehetőséget, mert vélhetően meleg, a másik baj pedig az volt, hogy intelligens. Azért ez felvet EGY kérdést. A jegyző esetleg félt, hogy a látens homoszexualitása mégsem látens? Főleg, hogy már „búzavirágnak” becézte a jelentkezőt. Az intelligenciával kapcsolatban nincs kérdés. Aki így áll embertársához, aki a „suttogó propagandától” retteg, az minden, de nem intelligens. Főleg, hogy ha a suttogó propaganda szerinte arról szól, hogy ők „csak egy buzit” találtak anyakönyvvezetőnek. Ugyan már, Deák Ferenc jegyző úr, mit retteg egy kis suttogó buzizástól, amikor az önhöz hasonló korlátolt, álszent embereknek köszönhető, hogy melegnek lenni bűn? Mintha nem is az ön által oly híven szolgált Fidesz-rezsim bűne lenne, hogy önnek rettegnie kell attól, hogy egy (talán) meleg az anyakönyvvezetőt alkalmaz. Önnek nem a suttogástól, a melegektől kellene félnie, hanem attól a bigott, önző, aljas gondolkodástól, melynek hangot adott.

Jómagam azt mondom, az egyén nincs hatással a társadalomra pozitív irányba, még akkor sem ha az egyénekből csoportok lesznek. Negatívba annál inkább. Mint mondtam sokszor, önző, kivagyi, faszari népség vagyunk. Én évekig jól végeztem a munkám, majd egyik napról a másikra nem. Ez volt a mondás, és volt, aki beállt mögé. Nem sokan, de legalább nagy hanggal. Mások gyáván sunyítottak, csak nekem sajnálkoztak. Vajon így volt a budatétényi emberrel is? És a többivel, akiről nem tudunk? Szinte naponta szembesülünk aljas húzásokkal a munkahelyünkön, bevásárlás közben, az interneten. Egy áskálódó kolléga, a pénztárhoz bevágódó idióta, vagy éppen egy vélt/valós sérelmeit el nem mondó, ámde hevesen köpködő kommentelő. Így megy ez nap mint nap, míg szép lassan, csendben, részben vagy egészben azonosulunk a dologgal. Feladjuk a kedvességet, nem kérünk magyarázatot, nem gyakorlunk önkritikát. Megsértődünk, elröppentünk egy „kurva anyádat, egy féreg vagy” kijelentést, majd sértődésünkbe burkolózva, vélt igazunk teljes tudatában jól letiltjuk a másikat. Végül is minek beszélni. Három mondatnál hosszabb vélemény megértése fárasztó. Rövidnek, tömörnek kell lenni. Soros, Gyurcsány, migráns, no meg Clooney.

Nem vagyunk jó hatással egymásra, nem törődünk egymással. Egy hatalmas, technikailag fejlett civilizáció, agyilag valahol a középkor szintjén. Állunk egy világjárvány kellős közepén, nézzük, ahogy vezetőink gyakorlatilag hagyják embertársainkat meghalni, miközben a számokkal és az emberek komplexusaival játszadoznak. A fent leírt esetek kapcsán sokan csak legyintenek, mert „velük ez nem fordulhat elő”. Bizony előfordulhat. Nincs mindig hangfelvétel, nincs mindig nyilvánosság, csak a sunyiság van. Emberek nem kapnak munkát, mert melegek, kövérek, soványak, nők és még nem szültek, elmúltak negyven, vagy éppen romák. Ezek mind itt vannak velünk. Én hagytam már ott állásinterjút, mert „nemet” mondtak arra a kérésemre, hogy rögzíteni szeretném a beszélgetést.

Ezt a írást felfoghatjuk egy utolsó hörgésnek a témában. Valójában néhány héttel ezelőtt feladtam, hogy felhívjam a figyelmet az egymással törődés fontosságára. Túlságosan önzőek az emberek. Képtelenek dolgokat megérteni, elfogadni. Nem csak az ország, hanem a világ is egy hatalmas szartengerbe merül. A józan gondolkodást elnyomja az összeesküvés-elmélet, a gyűlölet és a radikális, elfajzott mindenféle vallásosság. Mikor leírom a történetem, mesélek másokéról, az emberek nem a tanulságot vonják le, hanem önigazolást nyernek a gyávaságukra. Milyen jó, hogy nem állt mellém, nem állt egy vélhetően meleg mellé, egy cigány mellé, mert akkor ő is bukott volna. Ha nem állsz senki mellé, egyedül maradsz, és elbuksz. Persze beállhatsz a sorba, ledarálhatsz könyveket, ütheted a melegeket, gyűlölheted a cigányokat, oltárt állíthatsz Orbánnak, foggal-körömmel védheted ellenzéki képviselőidet, mert akkor meglesz a valahová tartozás érzése, de ettől nem lesz jobb. Mindig lesz egy új ellenséged. Nem tudom ki, majd te megtudod. Megmondják neked.

Azt hittem, hibát követtem el, hogy párbeszédre, kompromisszumra kérem az embereket. Úgy hittem – abban is tévedtem -, hogy sok éve eldöntöttem, felvállalom a tévedéseim következményeit és józanul, a másik felet meghallgatva, megértve, ha kell, önkritikát gyakorolok. Nehéz volt. Jó néhány alkalommal félreértettem dolgokat, és belőlem is kibukott a gyökér. Ahol tudtam, megbeszéltem, ahol nem, azt keserű szájízzel, de elengedtem. Nem volt hiba a változás, viszont felesleges időpazarlás volt. Olyanná váltam, akinek nincs helye egy ilyen társadalomban. Úgy hiszem, az önzésem az oka. Azt hittem, ha sikerülne kicsit is hozzájárulnom ahhoz, hogy Magyarország valóban frankó ország legyen, akkor jobb szívvel élném meg, hogy teljesüljön az, amit szeretnék. Mindenféle állításokkal ellentétben nem vezető szeretnék lenni. Csak élni szeretnék. Hétfőtől-csütörtökig napi nyolc, pénteken hat órában dolgozni, ezzel annyit keresni, hogy emberhez méltó módon éljek, szabad hétvégéket, egy évben egyszer két hetet nyugodtan nyaralni. És eljutni Skóciába, ahol egy hegytetőn állva kiabálhatom, hogy „csak egy maradhat”.

Ha 2010-ben tudom, hogy mi lesz tíz évvel később, azaz ma, akkor aláírom azt a papírt, és talán ma már nem is zavarna, hogy az egyén csak akkor számít, ha úgy emlegetik: „én”.

Ropolyi Péter

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

VENDÉG

Az egyének hatása

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY