NEHAZUGGY

Ez nem függetlenségi harc, hanem a magyar demokrácia elleni háború

Lázár Gergő | 2020. November 25, Szerda | 19:16

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szánthó Miklós az Alapjogokért Központ igazgatója véleménycikket írt a Magyar Nemzetbe, amelyben ki is fejtette, hogy miért kell ismételten szabadságharcot vívnunk. Az Orbán-kormány tizedik éve küzd valamiféle függetlenségért, de az istennek sem sikerült eddig elérniük a céljukat. Harcolnak minden és mindenki ellen, noha már úgy átírták az alaptörvényt és annyi törvényt módosítottak, hogy tényleg azt tehetnek, amit csak akarnak. Más országokban ezt diktatúrának hívják, ideahaza szabadságharcnak. A baj csak az, hogy a kormány a saját állmpolgárainak jogai ellen harcol, és a harc folyamán veszi el azokat tőlük. A nemzeti szuverenitás nevében mindent, aminek valódi értéke van megkaparintanak maguknak, és egy olyan maffiahálózatot építenek ki, amely évtizedekre meg fogja határozni az ország jövőjét. Olyan szabadságharc ez, ahol a csatában pont az emberek szabadsága tűnik el és a maffiától való függésük növekszik.

Természetesen Szánthó ezt egészen máshogy látja:

És talán túlzásnak tűnhet azt mondani, hogy az európai politikai harcok közepette most a magyarság léte lenne a tét (bár nem is biztos, hogy olyan nagy túlzás), az viszont általános tapasztalat, hogy nap mint nap meg kell küzdenünk a szabadságunkért.

Ha van ennek a küzdelemnek oka, magyarázata, akkor az az, ami oly sokszor pulzált már ott a magyar történelem ütőerében: a függetlenség akarása. Ez azonban sosem volt egy magamagáért való öncél – és ma sem az. A függetlenség a magyar politikai stratégiában mindig azt jelentette, hogy ne kívülről ránk kényszerített mintákat kelljen szolgai módon elviselni, ne külső erők befolyása érvényesüljön nálunk, hanem hogy saját magunk dönthessünk saját magunkról. A hol jogi, hol politikai, hol kommunikációs formát öltő harcnak ma is ez áll a fókuszában, és a 2010 óta eltelt tíz évnek is ez a lényege: újra birtokba venni, visszaszerezni és belakni a magyar függetlenséget.

Ha olyannyira szeretnénk a függetlenséget, akkor miért szeretnénk egyre jobban függeni az orosz és kínai befolyástól? Miért megyünk szembe azzal, amit a velünk szövetséges országok képviselnek? Miért viselkedünk úgy, mintha ki szeretnénk lépni abból az Európai Unióból, amely olyan lehetőséget ad számunkra, mint semelyik másik szövetség? Az EU egy szövetség, nem egy olyan csoportosulás, ahol mi magyarok rabszolgák vagyunk. Az ország jelentős többsége csatlakozni akart ehhez a szövetséghez, amit az Orbán-kormány folyamatosan figyelmen kívül hagy. Küzd és küzd Brüsszel ellen, miközben erre senki nem kérte őket, felhatalmazást meg pláne nem adott. Az, hogy van az országban körülbelül 1 millió ember, aki bevette Orbán meséjét, az még nem jelenti azt, hogy az ország lakosságának nagy része egyetértene azzal, amit a miniszterek elnöke immár tizedik éve művel az Unió ellenében.

Nem szabadságharcot vívunk, hanem háborút az európai értékek ellen. Lehet, hogy van egy sor olyan érték tőlünk nyugatra, amivel itthon nem mindenki ért egyet, ezt el lehet fogadni, de hogy a legalapvetőbb dolgokban egyetértünk, abban szinte biztos vagyok. Hogy ez a háború kialakult Orbán és az Európai Unió között annak oka nem a szuverenitásunk elvételére tett kísérlet, hanem a Fidesz diktatúraépítése. Orbán saját magát és maffiarendszerét próbálja védeni Brüsszelben, nem pedig a magyarok érdekeit. Soha a büdös életben nem érdekelte sem őt, sem pedig párttársait, hogy milyen is a magyarok megítélése, vagy hogy milyen színben tüntetnek fel bennünket Brüsszelben. De az sem érdekelte őket soha, hogy az oroszok, a törökök vagy a kínaiak egyre nagyobb befolyásra tesznek szert az országban.

Pont ezek a nagy szabadságharcosok tettek arról, hogy a szuverenitásunk egyre inkább kérdéses legyen, hiszen ők voltak azok, akik rábólintottak egyebek mellett Paks II.-re, vagy a Belgrád-Budapest vasútvonal felújítására. Ők azok, akik évtizdekere eladósítják az országot, ezzel pont a függetlenséggel szembemenve. Mégis miféle harc az, ahol mi invitáljuk a saját országunkba az ellenséget? Ismét a rossz oldalra álltunk, mint a történelem során már oly sokszor. Egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni, hogy a legjobb helyen az EU-n belül vagyunk, hiszen a régiót leginkább meghatározó döntések itt születnek, ezért ha kizárjuk saját magunkat a tárgyalóasztaltól, akkor csak veszíthetünk. 2010 óta nem a függetlenségünkért harcolunk, hanem Orbán harcol azért, hogy minél mélyebben gyökerező diktatúrát építhessen ki magának.

Jelen állás szerint egy függetlenségi harc csak Orbán ellenében képzelhető el, hiszen senki sem árt olyan sokat ennek az országnak, mint annak vezetője. Ő az oka annak, hogy emberek százezrei menekültek el az országból az elmúlt években és annak is, hogy miközben gazdaságilag talán jobb helyzetbe kerültünk, mint 2010-et megelőzően – amikor is egy súlyos gazdasági válság sújtotta többek között Magyarországot is –, de hogy a társadalom leépült ez idő alatt, az is egészen biztos. Morálisan a béka segge alá kerültünk és a legtöbben szörnyülködve látják, hogy mi lett a rendszerváltás Magyarországából. Mi lett azzal a szabadságvággyal, ami annak idején átjárta az országot, és mi lett azokkal az emberekkel, akik demokráciát szerettek volna és azt, hogy ők dönthessenek az ország sorsáról, nem pedig egy magát királynak tekintő erkölcsileg züllött alak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!