November 30,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lehet, hogy eladósította az országot, de egyáltalán nem most kezdte

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,947,854 forint, még hiányzik 52,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok, péntek után szombat, folytassuk ott, ahol abbahagytuk! Milyen jó lenne, ha nem kellene lemenni a szellemi-morális identitászavar és hanyatlás ama mély bugyraiba, ahol Orbán Viktor a megmondhatója annak, hogy ki a világpolitika legkorruptabb embere, vagy hogy hol van a gátlástalan hazudozásnak az a szintje, ami már megérinti az embert. Még őt is. Ez tőle még trollkodásnak is alávaló lenne, ő viszont véresen komolyan gondolja. Milyen jó lenn, ha nem kellene folyton lemenni egy olyan szintre, ahol a közpénzégetésből egy egész udvartartást a saját lábára állító, maffiára emlékeztető, ámde jogilag kormányként jegyzett alakulat feje sokadszorra bizonyítékok, konkrétumok, nevek tételes felsorolása nélkül vádol politikusokat azzal, hogy a világpolitika legkorruptabb emberének tenyeréből esznek. És azzal is vádolja őket, hogy emiatt zsarolni akarják Magyarországot és Lengyelországot az uniós pénzekkel. Azt majd egy másik alkalommal beszéljük meg, hogy a szóban forgó, állítólag legkorruptabb embernek mikor érdemes feltétlenül megszólalnia, és mikor kellene inkább hagyni a francba a világmegváltást, ha komolyan gondolja azt, amiről beszél, amikor jobb lenne csendben maradnia.

Aki a funkcióban lévő magyar miniszterelnök múltjával bizonyítékok nélkül vádol politikusokat azzal, hogy korruptak, mert Soros, a pártállami gépezet plakátokra is pakolja és hirdeti ezeket a soha bizonyítást nem nyert primitív és homályos vádakat, miközben a sufnijogász másodmagával száguld szembe az európai uniós autópályán és rázza az öklét, hogy Sorosmigráns, arról elég szomorú bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy súlyosbodik az állapota, ami mindig is súlyos volt. Ha ő maga véletlenül nem lenne korrupt, akkor is aggasztó lenne, hogy percenként kétszer sorosoznia kell ahhoz, hogy ne essen le a székről, de az európai korrupció egyik babérkoszorús bajnokaként (tudom, például a GRECO-jelentést is Soros írta, vagy hamisította) ilyen nagyívű diagnózisokat felállítani ebben a kérdésben, gyógyíthatatlan szereptévesztésre utal.

A nagy hírversenybe nem szokott beleférni a pontos idézése annak, ami elhangzik az ember szájából, viszont a tegnap reggeli szónoklat alábbi része megérdemli, hogy pontosan idézzük:

Ez áll valójában a sok ilyen brüsszeli blabla mögött: hogyan lehet ránk kényszeríteni olyasmit (migráns, migráns, migráns – szerk.), amit nem akarunk. Sokan azt gondolják, hogy ez látszólag összefügg a pénzkérdésekkel, de ez nem így van. Mer’ az európai uniós pénzalapok, amiket most a válság kezelése érdekében hozunk létre, az mind hitel. Tehát ezt itthon is félreértik, itt látok mindenfajta polgármesteri nyilatkozatokat… láthatóan nem értik, hogy miről van szó. Azt hiszem, hogy Magyarországon van hiány tájékozottságban. Tehát nem arról van szó, hogy az Unió pénzt akar adni a szegényebb vagy bajban lévő tagállamoknak. Hanem arról van szó, hogy azt döntöttük el, hogy közösen veszünk föl hitelt. Harminc évre. Namost a hitelt vissza kell fizetni. Ráadásul annak egy részéért közösen fogunk helytállni. Tehát ha egy-egy európai ország bebukik – erre volt példa az elmúlt években – pénzügyileg, akkor nekünk kell visszafizetni helyette majd az adósságát. Ez nem egy fáklyásmenet vagy diadalmenet. Úgyhogy ha ki lehet ebből maradni, jobb inkább kimaradni, csak azért nem akarunk ebből kimaradni, mert nem akarjuk otthagyni egyedül azokat az országokat, akik bajban vannak. De Magyarország múlt héten kint volt önállóan, az Unió nélkül a pénzpiacon, 30 évre vonatkozóan vettünk fel kölcsönt, példátlanul alacsony kamattal, tehát 30 évre kölcsönt Magyarország az Unió nélkül is gond nélkül föl tud venni. Ezért ennek a vitának nincs köze a pénzhez valójában, mert Magyarországtól pénzt nem lehet elvenni. Ami meg a fejlesztésekhez kell, az hitel, amit fel tudunk venni függetlenül is az Uniótól, mert Magyarország egy stabil ország. Tehát biztosan mondhatom, hogy a politikai vitáktól függetlenül minden fejlesztés, amit a következő tíz évre elterveztünk, az meg fog történni Magyarországon, mert rendelkezésre áll az ahhoz szükséges pénz.

Mikrofonállvány: Akik vitatják ezt, például az ellenzék, mondják azt, hogy a magyar miniszterelnök és a lengyel miniszterelnök most bizonyos támogatásokat von el a saját országától, merhogy nem csak hitel van, hanem van támogatás.

Orbán: De ez tévedés. Ez egy bonyolult rendszer, asszem ezért nem értik itt ezek a derék magyar szakemberek. Az igaz,  hogy a hitelből előteremtett pénz egy részét úgy adják oda az országoknak, hogy bármely tagállam a saját nevén azt a hitelt átveheti. Van a közösen felvett hitelnek egy olyan része, amit  meg szétosztunk egymás között. De annak az alapja is az a hitel, amit közösen vettünk föl. Tehát Magyarország ebből fakadóan semmit sem veszít, nem esik el semmilyen forrástól. (…) Ha ez a vita elhúzódna, Magyarország akkor is megindítja valamikor tavasszal, tavasz végén azokat a programokat, amiket meg akarunk indítani. Brüsszeltől függetlenül is. (…) Még egyszer mondom: hitelt mi is tudunk fölvenni. Nem is akármekkora hitelt vettünk föl – nem vagyok nagyon boldog, de néha erre szükség van -, fölvettünk több mint 2 milliárd, két és fél milliárd eurónyi hitelt. Részben lejár nekünk egy nagyobb tartozásunk a következő év első negyedévében, részben meg nem tudtuk, a viták hogyan zajlanak, és pénzügyi tartalék kell, tehát ahhoz, hogy Magyarország egy politikai vitát jól álljon, ahhoz nagyon stabil pénzügyi lábak is kellenek, és ez most megvan. Fölvettünk 2,5 milliárd eurót, az 800-900 milliárd forint, majdnem 1000, az bent van a zsákban. (…) Az egyik felét 10 évre, a másik felét 30 évre vettük fel.

Lenne még bőven mivel, de nem vagyok én Parragh László, hogy tetézzem a bajt. Jó látni (nem!), hogy a régen elmúltnyócév hazát eladósító, a tönk és a szakadék szélére sodró, felelőtlen balliberális, szocialista kormányzás országrontásának felhánytorgatásából élő kormánypárt feje most már a siker bizonyítékának tartja, hogy Magyarország hitelt tud felvenni. Eddig azt hittük, hogy ez nekünk rossz, és aki ilyet tesz, vagyis hitelbe veri az országot, az hazát árul. De úgy tűnik, ez így már tegnap óta nem igaz. A hitel lett a másik migráns: van jó hitel, meg rossz hitel. Az a jó hitel, amelynek a felhasználási és elköltési módja kizárólag arra tartozik, aki felvette, nem kell elszámolnia vele, sőt, a hitelfelvétel tényét is elég utólag belehörögni a mikrofonba, nincs szükség nemzeti konzultációra, sem semmilyen előzetes transzparens kommunikációra azzal kapcsolatban, hogy ez a helyzet, idióták, és ti semmit nem tudtok tenni ellene. Remélem, mindenki olvasta és értette is, hogy megint legalább 10 évre tervez őfényessége, az fel sem merül, hogy akár még le is taszajthatják másfél év múlva a trónjáról. Mint ahogy az sem merül fel, hogy ha már Mészáros nevén az ország, akkor a felvett hitelből most már tényleg a bajba került embereken kellene segíteni, mert ameddig kitavaszodik, megeszi őket a fene.

Legalább ekkora baj, hogy miközben már nem egyik hónapról a másikra, hanem egyetlen gondolatban is képes magának ellentmondani (ha ez az egész balhé nem a pénzről szól, akkor miért kellenek ehhez a vitához stabil pénzügyi lábak, és ha Magyarország csak szívjóságból ment bele a hitelbe a legatyásodott országok miatt, akkor nekünk miért kellett hitelt felvenni, hiszen dübörgünk, mint a kurvaélet), megint csúsztat, elhallgatja a valóság egy részét, vagy egyenesen hazudik őkelme, miközben másokat vádol azzal, hogy nem értik ezt a bonyolult világot. Akkor tisztázzuk a részleteteket.

Elsősorban: a helyreállítási alap egy része igenis vissza nem térítendő támogatás, ami akkor is vissza nem térítendő, ha emelt szintű visszafizetést jelent.

Másodsorban: a helyreállítási alapból származó összeg nem növeli Magyarország, sem a többi ország államadósságát, ezzel szemben Orbánék devizakötvény-kibocsátásból származó hitele, amivel most büszkélkedik, viszont igen. Ha az államháztartás jelen állapotát nézzük, ez nem túl szívderítő.

Harmadsorban: a 2027-es  uniós ciklusban Magyarország mintegy nettó 5 milliárd euró (ez ortodoxul a duplája a 2,5-nek) körüli összeget kapna támogatásként az Orbán által megvétózott helyreállítási alapból, a középtávú fejlesztéspolitika szempontjából ez az, ami igazán lényeges.

Vagyis de, Orbán esetleges vétójával Magyarország TÁMOGATÁSOKTÓL esik el, amely vétónak ahhoz lesz köze (bár nekem változatlanul meggyőződésem, hogy a mindig következetes utcai harcos valamilyen módon visszatáncol az egészből), hogy a sorosista Brüsszellel szemben a kínai vagy orosz hitelezők pont leszarják a magyar jogállamiságot, a korrupciót és a lopást, nem érdekli őket, hogy Polt Péter mit művel, sem az, hogy a közmédiát a fideszes pártközpontból irányítják. Ugyanakkor szerintem bár kétségtelenül jól hangzik, hogy megvagyunk mi az EU nélkül, nem nekünk sürgős az uniós megállapodás, ha nincs megállapodás, akkor sincs semmi gáz, a tegnap (utólag!) az ország orrára kötött hitelfelvételnek semmi  köze a vétóhoz. Ahhoz van köze, hogy megroggyant a gazdaság, vagyis Orbán november 6-án sem mondott igazat, amikor azt állította: Magyarországnak a következő 2 évre szükséges források rendelkezésére állnak.

És végül: amikor ellenzéki politikusok arról beszélnek – talán a DK-s Varju László mondta tegnap -, hogy felháborító, hogy a kormány végső kétségbeesésében harminc évre eladósítja az országot, miközben nem hagyja, hogy az EU segítsen a magyaroknak, akkor szerintem tévednek. Orbán nem most adósította el az országot, hanem már 2014-ben elkezdte, amikor Vlagyimiroviccsal megállapodott a nem 2,5, hanem 12 milliárd eurós paksi bővítésről, amelynek 80 százalékára orosz kölcsönt vettek fel. Akkor sem hirdettek nemzeti konzultációt, akkor sem kértek senkitől felhatalmazást, cserébe titkosították a visszafizetés feltételeit hatszáz évre. És arra sem emlékszem, hogy az elvtársak megkérdezték volna mimagyarokat arról, hogy az  1700 milliárd forintból, kínai hitelből, Mészáros Lőrinc közreműködésével felújításra kerülő, sohanapján megtérülő Budapest-Belgrád vasútvonalat akarjuk, vagy nem akarjuk. Cserébe Semjén a nevére vette a projekt szerződéseinek 10 évre történő titkosítását.

Szóval így állunk a hitelekkel, túl hülyék vagyunk ehhez is, majd a nagyember tudja helyettünk. Nem kell nekünk Brüsszel, megoldjuk máshogy, Vera Jourova pedig monnyon le.  Addig is a rezsim verőemberei, a népszavazás-hekkelő kigyúrt, kopasz, fekete ruhásokra kísértetiesen hasonlító alakok már az SZFE épületénél nyomulnak. Nem függ össze semmivel, csak mondom. Jogállam, hogy a vérbe ne lenne ez jogállam.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!