November 30,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pofonért mentünk Brüsszelbe

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,947,854 forint, még hiányzik 52,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon úgy tűnik, hogy a kormány és támogatói végérvényesen beleállnak abba, hogy Orbán, Magyarország nevében szembeszáll az Európai Unióval. Ez már nem blöff, nem cicaharc, ebbe most tényleg beleállt a kormány. Kérdés viszont, hogy mennyire fontolták meg a döntésüket. Valóban elhiszi Orbán, hogy lehet bármiféle esélye a világ egyik legjelentősebb tagállami szövetsége ellen? Mert lehet, hogy a lengyel kormány is van annyira kretén, mint a magyar, ezért ők is beleálltak ebbe a vesztesnek tűnő csatába, de ez még nem változtat a helyzetünkön. Eddig csak odamondogattunk Brüsszelnek, a háttérben azonban háttéralkukkal mindig meg tudtuk – pontosabban nem mi, hanem Orbán és csapata – oldani az esetlegesen felmerülő problémákat.

Most azonban pár nap elteltével jól láthatóvá vált az, hogy Orbán nem reménykedik semmiféle háttéralkuban, komolyan hiszi, hogy az EU nélkül is meg tudjuk oldani az ország egyik legjelentősebb válságát. Orbán ma reggel befáradt a Kossuth rádióba és teljesen komolyan a következő hagyta el a száját:

Magyarország stabil ország, minden fejlesztést, amit a következő 10 évre terveztünk, azt meg tudjuk oldani önerőből is.

Az igaz, hogy stabil ország volt a koronavírus megjelenését megelőzően, de ma már nem lennék olyan biztos abban, hogy ez a kijelentés megállja a helyét. De azt sem felejthetjük el, hogy minek köszönhető ez a stabilitás? Talán csak nem az uniós támogatásoknak és az uniós partnerekkel kötött milliárdos üzleteknek? Magyarország az unió nélkül valahol Albánia szintjén lenne most. És tudom, nyilván voltak negatív hozadékai is a csatlakozásnak, de ezek száma elenyésző a pozitívumokhoz képest. Ezt valamiért sokan szeretik elfelejteni, noha még a kormánypártot támogatók többsége is EU-párti. Már csak ezért sem igazán értem, hogy mi Orbán elképzelése. Egy a menekültekkel szembeni propagandát indít az EU-val szemben is, bízva abban, hogy beválik és a támogatói azt mondják majd, hogy nincs szükségünk az EU-ra?

Nem tartom kizártnak, hogy van elég buta ember ahhoz ebben az országban, hogy ez még működjön is, de ez nem hónapokba telne, hanem évekbe, amire most nincs ideje Orbánnak. Ha az uniós pénzek többé nem érkeznek Magyarországra, akkor akár egy év alatt is összeomolhat a NER. Miből fogják fizetni az fél világ ellenes propagandát, ha az EU többé nem biztosít ehhez forrásokat? Szerintem a magyaroktól törvényesen ellopott pénzeket már réges régen kimenekítették az országból, vagy ingatlanba fordították, esetleg átadták ingyen az egyháznak. Az államháztartási hiány egyre csak növekszik, miközben a költekezéssel nem állt le a kormány. Nyilván az sem lenne jó megoldás, ha spórolnának mindenen, hiszen akkor teljesen leállna a gazdaság, de olyan projektekbe kellene pénzt pumpálni, aminek meg is van a haszna. Nem látványfejlesztésekbe, értelmetlen baromságokba kellene fektetni milliárdokat.

Korábban ezt még megtehették, hiszen az uniós pénzek szinte kifogyhatatlannak tűntek. Ennek az időszaknak viszont most vége van és ki tudja meddig fog tartani. Mert Orbán beleállt ebbe a harcba és nagyon úgy tűnik, hogy nem enged. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a pártsajtó mai cikke, amelyből most idéznék:

A látottakon felsóhajthatunk, viccelődhetünk: már megint diktatúráznak. A baj csupán az, hogy a törésvonalak sokkal mélyebbek, mint korábban voltak. Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt még felszólalhatott az Európai Parlament strasbourgi üléstermében, a vita után kezet foghatott legádázabb politikai ellenfeleivel. A mottó az volt: élni és élni hagyni.

A politikai csetepaték azonban azóta kultúrharccá fajultak, amelyekben már nem a szerződések betartatását kérik rajtunk számon, hanem ideológiánkat, nézeteinket, életformánkat. A kultúrharc pedig a szemünk láttára válik gazdasági háborúvá, amelynek tétje az: megkapja-e Magyarország azt, ami az uniós szerződések – tehát a jog talaján álló dokumentumok szerint – jár neki. A mottó most az: élni vagy halni hagyni.

A konzervatív gondolkodású közép- és kelet-európaiak vétójukkal világosan jelezték: nem adják fel a harcot.

Itt nem kultúrharcról vagy ideológiák összecsapásáról van szó. Még csak arról sem, hogy a konzervativizmus ment volna szembe a nyugati liberalizmussal. Mert lehet, hogy Orbánt konzervatívnak szokás nevezni, de távolról nem az. Mint ahogy a hithű kereszténység sem igaz rá, azt csak címkeként használja, hogy legitimálja embertelenségeit. Az Uniónak azzal van problémája, hogy Orbán egy autokratikus vezető, ráadásul nem kicsit korrupt. Lehet itt a bevándorlókon, meg a kereszténységen rugózni, de ezeknek semmi köze nincs a kialakult helyzethez. Orbán csak leegyszerűsíti a szavazói számára a történetet, hiszen azt mégsem mondhatja, hogy az EU-nak azzal van problémája a valóságban, hogy az Orbán-kormány leépítette a magyar demokráciát és a korrupció lett a legfőbb politikája. Ez a fajta kommunikáció megzavarná a köztévén keresztül agymosáson átesett százezreket, egyáltalán nem tudnák hova tenni ezt az információt.

A harcot már a kezdete előtt elveszítettük, amivel Orbán is nyilván tisztában kellett, hogy legyen. Biztosan szervezkedik már a háttérben, hogy megoldja az ország gazdálkodását az uniós pénzek nélkül is, csak ennek a veszélye az, hogy az ország szuverenitását tovább rontja. Noha ennek nevében harcol az Unió ellen, ha kínai vagy orosz hitelekre fogunk most szorulni – ami évtizedekre megpecsételheti a jövőnket –, akkor az egész országot elárulta. És tartok tőle, hogy most pont ezen gondolkodik Orbán, hiszen mi más választása lenne? Az Unió elleni harcot nyilván nem nyerheti meg, viszont jól láthatóan visszalépni sem fog már, ezért feltételezhető, hogy külföldi hitelre fog szorulni – sőt, ma bejelentette, hogy már most is külföldi hitelre szorult – az ország. Pont arra, amiről Orbán azt mondta, hogy nem fogunk soha újra rászorulni, hiszen a Fidesz olyan hihetetlenül jól kormányzott, hogy megoldjuk mi anélkül is. Nos, ez nem sikerült, ami mellé még ügyesen belerohantunk egy EU-ellenes, vesztes harcba is. Szép kilátásaink vannak a jövőre nézve, mit ne mondjak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!