NEHAZUGGY

Mitől keresztényebbek és patriótábbak, mint a sarki zöldséges, a pénztáros vagy a műbútorasztalos, aki nem rájuk szavaz?

Jó reggelt kívánok a nemzeti együttvetemedés rendszerének márkiszámoljahányadik évadának követhetetlenül sokadik részében! Pont éppen csütörtök van. Már megint történelmi jelentőségű napra ébredtünk mi, magyarok. Például azért, mert Szijjártó Péter külügyminiszter a karanténból, betegen, nyúzottan, a vírus által megrángatottan is elintézte, hogy mi legyünk az első ország a földgolyón, amely a mai napon tíz dózisnyi mintát kap az orosz vakcinából.

Ahelyett, hogy félkómásan, éhgyomorra könnybe lábadnék a meghatottságtól, az jutott eszembe, hogy olyan híreket hallottam keringeni, amelyek szerint a magyar népesség – legyen bizonyos része bármilyen megveszekedett orbánista -, nem viseltetik különösen nagy bizalommal az orosz (és kínai) vakcina iránt. Egy félig kihűlt felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 11%-a lenne hajlandó élni a lehetőséggel, és csak további 10% oltatná be magát, amennyiben tovább romlik a járványhelyzet. Hát ez így első ránézésre messze van a kétharmadtól, elvtársak. Vagyis azt nem tudom, hogy tíz dózisnyi orosz oltóanyag mintával mit lehet kezdeni, viszont végigfut a hideg borsóleves a hátamon, ha arra gondolok, hogy ezzel is az lesz, mint az összefürkészett és összeportyázott lélegeztető- és horkolásgátló gépparkkal. Tudom, hogy mindent feltettek a vakcinára, és lázasan reménykednek a karnyújtásnyira lévő csodában, hiszen ez szorosan összefügghet a pártállam fényes jövőjével (az alagút végi fény és egyebek), de szerintem mielőtt ipari mennyiségben nekilátnának összeharácsolni majd csodát tevő vakcinát, talán kellene majd venni egy kurvanagy levegőt. Pláne mert a vakcina nem fogja megoldani egy csapásra minden problémánkat. Sem a hatalmába görcsösen kapaszkodó kormányét, sem a keményen hülyére vett kisemberekét.

Akiket most is propagandával táplálnak, holott a járvány második hullámával összefüggő újabb komoly gazdasági visszaesés, valamint az abból fakadó elhúzódó kilábalás miatt a háztartások és családok megélhetési körülményeit javító pénzügyi segítség volna nélkülözhetetlen számukra. A Policy Agenda elemzése, amely természeténél fogva nem propagandacélokat szolgál, sötét időket lát kirajzolódni a harmadik negyedéves gazdasági adatokból, címszavakban: szinte valamennyi ágazat teljesítményének csökkenése, jelentős fogyasztói áremelkedés, a forint árfolyamának tovább gyengülése, a foglalkoztatottság visszaesése, a családi jövedelmek további szűkülése, a talpon maradt cégek gazdálkodási nehézsége, a gyermeket nevelő családok és a nyugdíjasok tömeges léptékű rossz helyzetbe kerülése. Érdemes a számok mögé nézni, amelyekből az látszik, hogy pusztán az oligarcha farm zabáltatása nem lesz elegendő a későbbi növekedés beindulásához. Identitáspolitikai szemfényvesztés, ideológiai agyhalál (a 9. alkotmánymódosítás késő estébe nyúló, néhány kósza jelenlévőn kívül senkit nem érdeklő parlamenti vitája az állampárt szellemi-erkölcsi pusztulásának bizonyító erejű lehányt kilométerköve), főállású valósághajlítás és önfényezés helyett muszáj lenne a vállalati szektor alá nyúlni, a munkahelyeket megőrző és a családokat közvetlenül segítő támogatásokat bevetni. Különben ahogy már jelezni próbáltam: nemhogy fény nem lesz, de az alagút is fejünkre omlik.

Ami még rosszabb: Orbán ordító hazugságokba csomagolt hepciáskodása és a puszta fenyegetésen túli esetleges vétója (már önmagában az is elég nagy baj, hogy ez az úgynevezett vita valószínűleg el fog húzódni az uniós vezetők december 11-én kezdődő formális, rendszeres csúcsértekezletéig) baszna csak be igazán. A helyreállítási alap nélkül ugyanis leginkább semmilyen kilábalás nem lenne a válságból. Ezért is annyira undorító ez az agresszív kismalacot idéző kardcsörtetés, mert bár a propaganda szerint nem Magyarország van rászorulva a pénzre, hanem bezzegmások, a valóság ennél kicsit másabb. Ha csak az elszállt államadósságból vezetjük le a rögvalót – amelynek mértéke elérte a GDP 73,8 százalékát -, láthatjuk, és erre figyelmeztet Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója is, hogy emiatt a következő években a költségvetés nem tudja növelni a kiadásait, sőt azokat vissza kell fognia. Ha tehát ez a kényszerű megszorítás párosul az uniós támogatások és a mentőcsomag akár csak részleges kiesésével, akkor esély sem lesz arra, hogy a magyar gazdaság érdemi növekedést tudjon felmutatni a következő években. Vagyis az Európa gazdasági gőzmozdonya, zászlóshajója és húzómotorja sztorinak kampó.

Pláne, hogy jódolgukban megint költekeznek az éj leple alatt, szórják, égetik a közöst. 300 milliárd forintot utaltak a pénzügyminisztériumnak és a külügyminisztériumnak beruházási programokra abból az úgynevezett gazdaságvédelmi alapból, amelynek a kerete papíron és hivatalosan már nyáron elfogyott. De a lényeg a következő: a járvány elleni védekezési alapot 2,7 milliárd forinttal csökkentik (!!!), miközben 80 milliárdot csoportosítottak át nagyvállalati beruházási támogatásokra, és újabb 16 milliárdot a Miniszterelnöki Kabinetiroda (szevasz, Rogán) turisztikai fejlesztéseire (!!!). Nem a brutálisra hízott fideszes állami apparátus költségeit csökkentik, hanem a járvány elleni védekezési alapot. Fasza.

Egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy széles néptömegeket a végtelenségig olyan, az érdemi, tisztességes kormányzásra való alkalmatlanságot elfedni hivatott baromságokkal lehet zabáltatni, mint amivel a még mindig karanténban lévő Szijjártó aktuálisan zsibbasztja a rajongóit, hogy tudniillik Brazília a szövetségesünk a liberális mainstream folyamatos támadásaival szemben:

Mindkét ország egyszerre szembesül a liberális mainstream folyamatos támadásával, mindkét ország folyamatos hazugsághadjáratnak van kitéve, és folyamatosan különböző megfélemlítési kísérletekkel találjuk magunkat szembe a nemzetközi politikában. A nemzet-, a vallás- és a családellenes erők nemzetközi szinten egyre erőteljesebb támadásokat indítanak a patrióta, családpárti, keresztény politikát végrehajtó, hazafias kormányok ellen, ezért fontos, hogy az ilyen típusú kormányok is szorosabban működjenek együtt egymással, ezért Magyarország és Brazília együttműködését is szorosabbra fogjuk fűzni az elkövetkezendő időszakban.

Csak egyszer ebben a nyomorúságos életben sorolná már fel valamelyik szemforgató divatkeresztény, hogy mitől patrióta, keresztény és hazafias egy olyan kormány, amelyiknek az értékrendjét Mészáros Lőrinc milliárdos tehetsége, Borkai Zsolt családszerető csupasz hátsója, Kaleta Gábor pedofil gusztustalansága, az Orbán-Tiborcz klán saját lába, Rogán Antal egész életműve, vagy Szijjártó korrupcióval határos luxushelikopterezése és luxusjachtozása fémjelzi. Hogy ezek az emberek mitől keresztényebbek és patriótábbak, mint a sarki zöldséges, a pénztáros vagy a műbútorasztalos, aki nem rájuk szavaz? Milyen patriotizmus az, amelyik állandóan ellenségeket, rontásokat, démonokat, támadásokat vizionál, hogy a rettegő, ájultra hülyített táborát egyben tartsa? Milyen patriotizmus az, amely epét okádva köpködi az ország európai szövetségeseit, és teszi kockára az ország európai jövőjét, miközben autoriter futóbolondok bűzös rezsimjeit magasztalja? Milyen értékelapú együttműködés képzelhető el Brazíliával, miközben Orbán mélykeresztény már a V4-es együttműködésen is páros lábbal ugrál csak azért, mert a patrióta, hazafias keresztény alapokon nyugvó nemzeti korrupció dübörögtetése azért mégis fontosabb, mint bármiféle elvek és értékek?

Nem álnaiv kérdéseknek szánom ezeket, teljesen világos, hogy itt semmiféle elvekről és értékekről nincs szó, egy hataloméhes, züllött erkölcsű, a falig elmenő, erőszakos, bárkit eltiporni hajlandó, a pillanatnyi érdekei miatt bármilyen identitást tetszőlegesen magára ölteni képes és hajlandó kisformátumú ember és udvartartása hatalomtechnikai dúlását látjuk, az ország érdekei fölött. Az Európai Unió szégyene is ez a helyzet, így a délutáni virtuális EU-csúcs előtt mondom, hátha nem mondtam volna még elégszer. Viszont. Bármit hazaárulózik verejtékes homlokkal, láthatóan összevissza beszélve (Brüsszel el akarja, el fogja venni tőlünk a pénzt, meg akarják buktatni a kormányt, hatalomra akarják segíteni az ellenzéket, stb.) Kocsis Máté a párttévében, azon a tényen nem változtat már, hogy a jogállamisági kritériumokra vonatkozó szabályok (legyenek bár nehézkesen alkalmazhatóak) teljesítése nem opcionális a kormány számára. Ugyanis arról két hete megállapodás született az elnökség és az Európai Parlament között, a tagállamok EU-nagykövetei pedig hétfőn, minősített többséggel – Magyarország és Lengyelország szavazatai nélkül – jóváhagyták. Onnantól kezdve azok az európai jogalkotás részét képezik, és mint ilyenek kötelező érvényűek a tagállamokra nézve. Az összesre. Azokra is, amelyeknek nem akarják megbuktatni Brüsszelből a kormányait. Úgyhogy bár rengeteg kárt okoztak az országnak ezzel az önleleplező, átlátszó hisztivel, engem már csak az érdekel, hogy mi lesz a szöveg, amivel majd arcvesztés nélkül megpróbálnak kihátrálni ebből a Magyarországot megint a rossz oldalra állító éktelen sivalkodásból. Előbb-utóbb kiderül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább