NEHAZUGGY

Tűzoltó leszel, s katona

Pável Melinda | 2020. November 17, Kedd | 17:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt, hogy miről álmodnak a gyermekeink, nagyjából sejtjük, hiszen már évtizedekkel ezelőtt is azt dúdolgatták a lányok, hogy „jön egy királyfi tán hófehér paripán”, a fiúk álmai netovábbja pedig nyilván az, hogy tűzoltók lesznek, s katonák. Persze az idők során ez kissé változott, a lányok is vágyhatnak tűzoltókká és katonákká lenni, a fiúkkal kicsit más a helyzet, ha ugyanis ők netán szintén királyfiról ábrándoznának, az most már alaptörvénybe ütközik, rögzítették ugyanis az önazonosságunkat, így a továbbiakban mindenkinek azzá kell válnia, aminek teremtette a fenn való. A renitenseket majd a keresztény nevelés kijózanítja, így ezentúl minden a legnagyobb rendben lesz.

Roppant fontos, hogy a keresztény alapjaink szilárdak legyenek, ezért már karonülő kortól ajánlatos az esti meséket is pontosítani, úgy kezdeni, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi és egy nő, ők voltak a király és a királyné, akiknek született egy fiuk, ezáltal királyapa és királyanya lettek ők. Egyéb szabályokat se ártana rögzíteni abban az alaptörvényben, szerencsére nagyon rugalmas, semeddig se tart átfabrikálni, aztán ha valami abban rögzítve van, akkor a továbbiakban nem lehet vitát nyitni róla, az Alkotmánybíróság csak széttárja a kezeit, nincs mit tenni, ez már így marad, amíg világ a világ. Az is benne van például, hogy minden gyereknek joga van egy apához és egy anyához – azt sajnos nem taglalja, hogyan érvényesítheti ezt a jogát, ha például nincs apja vagy anyja, akkor igényelhet egyet? Na és hogyan állunk a garanciával? Ebben az esetben is létezik jótállás? Ki lehet cserélni baj esetén egy használhatóra, mint mondjuk egy meghibásodott porszívót?

Hatalmas a törvényhozók felelőssége, megállás nélkül résen kell lenniük, szemmel tartani a társadalmi igényeket, emellett figyelniük kell a világban zajló folyamatokra is. Mostanában főleg balliberális ármány leselkedik ránk, éppen készült egy stratégia az EU-ban a homofóbia ellen, így könnyen lehet, hogy előírnak majd olyan normát, amelyet minden tagállamnak be kell tartania, és ez alól csak úgy mentesülhet, ha szerepel az alkotmányában, amit meg kellene változtatni. Egyszerű ez, csak ügyesnek kell lenni, óriási szerencsénk van, hogy ilyen furmányos kormánnyal rendelkezünk, nem csupán vissza tudják verni a bennünket minduntalan érő támadásokat, de meg is tudják előzni azokat ilyen egyszerű jogi lépésekkel. Kár, hogy visszamenőleges változtatásokat nem igazán tudnak tenni, lenne néhány passzus, amely ha nem lenne benne az alaptörvényben, az is sokat lendítene a helyzeten.

Sebaj, a lényeges kérdéseket már rögzítettük, így amikor felteszik a gyereknek a kérdést, mi leszel, ha nagy leszel, a hibátlan nemzeti identitású ivadék már vágja is rá, hogy természetesen elsősorban férfi vagy nő szeretne lenni, persze attól függően, minek lett teremtve, utána következnek az egyéb kérdések. A kislányok nem a politikában képzelik el felnőtt önmagukat, az nem nőnek való, különben meg szükségtelen mindenféle karrierről szövögetniük terveket, nekik a természet által kijelölt kötelességükre ajánlatos koncentrálni, hogy majd anyák legyenek minél több gyerekkel, tartsák egyben a családot, ehhez majd legfőképpen egy férjre lesz szükségük, aki majd a feltételeket biztosítja. A kisfiúk pedig saját vállalkozásról álmodoznak feltehetően, ehhez jól jön majd, ha lesz diplomájuk, amelyet minél patinásabb intézményben tanácsos szerezni, nem itthon, lehetőleg Amerikában vagy Oxfordban, nem árt, ha már az óvodában szétnézünk a többi gyerek között, várhatóan kiből válik majd sikeres felnőtt és érdemes azon munkálkodnunk, hogy a mi gyerekünk barátságba keveredjen vele, jól jöhet az majd később.

Nyilván nem minden gyerek számára adott az összes lehetőség, a jó szülőnek az a dolga, hogy minden módon megalapozza gyermeke jövőjét. Ismerek olyan fiatal nőt, aki magánóvodába járatja a fiát, mert az önkormányzatiban mindenféle gyerekek vannak és nem szeretné, ha keveredne velük. Fizeti a borsos költséget és meggyőződése, hogy ez az egyedüli helyes viselkedés. Most iskolába megy majd a legényke, van helyben négy iskola, egyik jobb, mint a másik, de ő inkább a szomszéd város egyházi iskolájába íratja, mondván, az biztosan jobb. Nem mintha ismerné az ott folyó munkát, de így kívülről, ránézésre képes véleményt formálni, és meggyőződése, hogy tévedhetetlen.

Így állunk most, a 2020-as év vége felé közeledve, amikor sok családban központi kérdés a továbbtanulás. Többnyire már most pályát kell választaniuk, mert ma már kevés a gimnázium, amely haladékot adott a döntésre. Aztán hogy kiből lesz tűzoltó, katona, vagy éppen vadakat terelő juhász, az végül mégse a szülő vagy a kormány szándékaitól függ szerencsére, de ha például valakiben egy majdani nagyszerű vegyész rejlik, de erővel zongoraművészt akarnak faragni belőle, azzal igencsak megnehezítik a dolgát, ha mégiscsak azzá akar válni, amire igazán vágyott. És persze nem beszéltünk a leendő szalagmunkásokról vagy pláne közmunkásokról. Ők vajon miről álmodtak kisgyerekként? Az ő köreikben vajon hogyan fest a pályaválasztás?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!