Megtörtént az, ami várható volt. Kiderült, hogy Orbán – hiszen ő egy személyben a Fidesz és a kormány – meg fogja vétózni az Unió 7 éves költségvetését. És teszi mindezt azért, mert nem ért egyet azzal, hogy az Unió a jogállamisághoz köthessen bármiféle kifizetéseket is. Orbán vélhetően nem lesz egyedül, hiszen Kaczinsky (vagyis Lengyelország) is hajlik a vétóra, amivel lényegében ellehetetleníthetik a költségvetés megszavazását, káoszt okozva az Unión belül. Ha valamikor, hát most egészen biztosan óriási szükség lenne ezekre a pénzekre, hiszen a járvány megtépázta a világgazdaságot, a megszavazott pénzek nélkül egyszerűen képtelenek leszünk kilábalni a válságból, és a kontinens egy olyan helyzetbe kerülhet, amely évekre meghatározza a világgazdasági szerepét. Ezt Orbán is pontosan tudja, pont ezért döntött úgy, hogy él a vétóval, és jóformán megleckézteti a közösség vele egyet nem értő országainak vezetőit.
Ez a döntés a sokadik utolsó húzása Orbánnak, ami miatt egyébként sokan tartanak attól, hogy egyáltalán nem kizárható az, hogy egyszercsak kivágnak – pontosabban kilépésre kényszerítenek – minket az Unióból. Persze ez nem ennyire egyszerű, és még ha a folyamat el is indulna, szinte kizárt, hogy végig tudnák vinni, de az egy több, mint jelzés értékű döntés lenne Brüsszel részéről. És igazság szerint meg is érteném a dolgot, hiszen ugyan én magam is magyar vagyok, mégis külső szemlélődőként nézem Orbán ámokfutását. Külföldről látom azt, ahogy szégyent hoz több millió emberre, ahogy azt képzeli, hogy csak és kizárólag neki lehet igaza. Teljesen mindegy, hogy országok sorának gazdaságát sodorja veszélybe ezen döntésével, meg van győződve arról, hogy a magyar emberek erre kérték.
Hát meg kell hogy mondjam, a fene sem kérte erre sem Orbánt, sem a pártját. Minket soha, senki nem kérdezett meg arról, hogy mit is szeretnénk, mi a véleményünk a Fidesz politikájáról. Orbán nem döntheti el egy személyben, hogy szerinte mi számít jogállamnak és mi nem, még akkor sem, ha úgy hiszi, ő a Kárpát-medence uralkodója. Orbán immár évek óta él vissza az Európai Unió törvényeivel, és kiskapuk sorát használta már fel arra, hogy problémákat okozzon a blokkon belül. Az Unió a megalakulásakor vélhetően nem számolt azzal, hogy lesznek majd a jövőben olyan csatlakozók is, akik idővel a demokráciát le szeretnék rombolni, és visszatérnek a háborút követő – néha megelőző – populista, szélsőjobboldali gondolkodásmódhoz.
Orbán és Kaczinsky is megmutatta viszont, hogy pontosan ezt szeretnék elérni, hiszen rájöttek arra, hogy a korábban bevált módszerek ma is működnek. A lakosság elbutítása, a propaganda embertelen mértékűvé növelése, és az egyházzal kötött politikai szövetség ma is szavazatok millióit jelenti. Ebből pedig egyik vezető sem kíván alább adni. Hiszik, hogy ha az Unió arra kötelezi őket, hogy betartsák a jogállami feltételeket – ezeket még le kell fektetnie az Uniónak -, akkor a napjaik meg vannak számlálva. A gond csak az, hogy az uniós pénzek nélkül vélhetően ugyanez fog történni, ezért a vétó kissé kétélű dolog. Már csak azért is, mert a NER-nek nagyobb szüksége van ezekre a pénzekre a fennmaradáshoz, mint a kontinens legjelentősebb államainak. Azt sem elfelejtve, hogy Magyarország és Lengyelország is rászorul az uniós befizetőkre – ami Magyarország vélhetően soha nem lesz – ez viszont nem biztos, hogy igaz a németekre, franciákra, vagy olaszokra.
A kormányzati kommunikáció szerint persze nem történik semmi meglepő, a magyar kormány már a vétót megelőzően is elmondta, hogy ha nem változnak meg a dolgok, akkor pontosan ez fog történni. Előbb Kovács Zoltán szólalt meg az Indexnek:
Mi nem változtattunk az álláspontunkon, az elveinken, nem is tudtunk volna az Országgyűlés mandátuma alapján. A felelősség azokat terheli, akik az egyértelmű és ismert magyar álláspont ellenére új helyzetet teremtettek.
Majd pedig Varga Judit szólalt meg a kérdésben:
A felelősség azoké, akik hagyták, hogy az ideológiai viták túszul ejtsék a mentőcsomagot es megsértették az állam és kormányfők júliusi megállapodását. Magyarország végig tisztességesen betartotta az uniós szerződéseket és a júliusi alkut. Sosem árult zsákbamacskát. Magyarország sorsáról csak a magyar emberek dönthetnek.
A felelősség azoké, akik nem képesek betartani még a legalapvetőbbnek gondolt elvárásokat sem. Az ember azt gondolná, hogy a jogállamiság egy olyan dolog, ami nem is lehet vita tárgya, hiszen azt Európának ezen a részén mindenki természetesnek veszi. Orbánék mégis úgy döntöttek, hogy felrúgnak minden írott és íratlan szabályt, aztán meglepődnek azon, hogy ennek következményei vannak a blokkon belül. A meglepő inkább az volt – véleményem szerint – hogy eddig még nem kaptak valódi pofont Brüsszelből, hiszen mindent el tudtak rendezni a háttérben. Úgy tűnik, a mostani eset más, hiszen beleálltak egy nyílt háborúba, egy olyan háborúba, amelynek megnyerése az EU érdeke. Egy ilyen gazdasági helyzetben egyszerűen nincs más lehetősége az uniós országoknak, mint az, hogy valahogyan, de elérik a költségvetés megszavazását.
Itt már nem arról van szó, hogy 2-3 hevesebben tiltakozó uniós ország kormányával néz majd szembe Orbán és Kaczinsky, hanem arról, hogy 25 tagállammal fog farkaszszemet nézni, és csak vesztenivalója lesz. Most biztosan azt gondolja Orbán, hogy mekkora Jani ő, de véleményem szerint egy olyan terepre tévedt, ahol semmi esélye nincs, nem csupán a győzelemre, de még a kegyes vereségre sem. Az Uniónak példát kell statuálnia, hiszen nem engedheti meg azt, hogy egy történelmileg ilyen fontos időszakban két populista marha diktálja a játékszabályokat. Úgy hiszem, Orbán ezúttal súlyos hibát követett el, amelynek meglesznek a következményei.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.