Kijárási tilalom, maszkviselési kötelezettség, különféle rendkívüli körülmények uralják mostanában életünket. El kell fogadnunk, elvégre veszélyhelyzet van, a veszély ellen pedig védekezni kell. A védekezés szükségszerűsége harcra utal, a harc pedig katonákra – ilyesféle logikai láncolat segítségével juthatott a miniszterelnök arra a következtetésre, hogy elsősorban a hadseregre kell támaszkodnia. Egyre több területen kapnak szerepet a katonák, közösen őrzik a rendőrökkel a határt, parancsnoki posztot kaptak a kórházakban és a stratégiai vállalatoknál, fertőtlenítettek, ahová kirendelték őket, most pedig együtt járőröznek a rendőrökkel és ellenőrzik, hazatért-e mindenki otthonába este nyolc órára. Aztán ha valaki megfeledkezik magáról, jobban teszi, ha megpróbálja a kertek alatt vagy pókemberként háztetőről háztetőre lendülve megoldani a helyzetet, mert ha a portyázók tetten érik, kemény büntetésre számíthat.
Nem mindenki figyeli elragadtatással a hadászati módszereket, jobban mondva az ellen senkinek sincs kifogása, ha katonák növelik a járőrök létszámát, azt viszont sérelmezik, hogy a felfegyverzett egyenruhások fenyegető jelleget adnak az ellenőrzésnek, azt sugallják, hogy aki engedetlen, azt menten keresztüllövik. A jámbor polgár elfogadja ugyan, ha figyelmeztetik, sőt, a megátalkodottabbakat bírsággal is jobb belátásra térítik, de azon már felháborodnak, ha olyan hangulatot teremtenek, amelyben a legtörvényisztelőbbek is folytonosan rettegnek, nem szegtek-e meg egészen véletlenül valamilyen rendeletet. Könnyen megtörténhet ilyesmi, ha valaki nem lesi fél szemmel folyamatosan a híreket és elkerüli a figyelmét valami fontos tudnivaló. Naponta jelennek meg az újabb és újabb intézkedések, olyan mennyiségben és ráadásul a rendkívüli jogrendnek köszönhetően olyan sebességgel válnak érvényessé, hogy egyáltalán nem könnyű napra késznek lenni.
Lehet persze azt mondani, hogy a közterületeken grasszáló haderő nem annyira veszélyes, mint amilyennek látszik, a fegyverekben nincs is lőszer vagy ha van is, nincsenek csőre töltve, a katonákhoz ez hozzátartozik, része a viseletüknek, ha nem lenne náluk fegyver, senki se venné őket komolyan. Tehát a katona attól katona, hogy lőni is tud, természetesen nem akar, de mégiscsak úgy képesek leginkább érzékeltetni a helyzet súlyosságát, ha már a puszta megjelenésükkel is mutatják, hogy éppenséggel lőhetnének is, ha akarnának. A mi békés kisvárosunkban is megjelent a rendfenntartó osztag, figyelmeztettek is egy urat, aki a saját erkélyén bátorkodott dohányozni, felszólították, hogy vonuljon vissza a közterületről. Feltolult benne az ellenkezés, mely szerint az ő erkélye talán mégsem tekinthető közterületnek, de aztán a túlerő láttán inkább beljebb húzódott a lakásba, mert hiába kutatott az emlékezetében, nem talált utalást arra, hogy az erkély és a hozzá tartozó légtér a sajátja-e vagy közterület, és ugye az ördög nem alszik.
A TEK is bevetésen van a fővárosban, az ő ruházatuk és fegyverzetük különösen alkalmas arra, hogy aggodalmat keltsenek. Lehetséges, hogy csak így tudnak megjelenni – emlékszem, régen a vasutasok örökké egyenruhában jártak, talán nem is volt civil ruhájuk, már régen nyugdíjba mentek, de még akkor is vasutasnak öltöztek, bőséges és jó minőségű volt a ruházati ellátásuk, így lehetnek a TEK-esek is, a feljebbvalóik nem gondoltak arra, hogy ajánlatos lenne gondoskodni számukra kevésbé terrorellenes formaruháról, ha már békeidőben is feladatokat kapnak. Mint ahogy szükségtelen páncélautókkal parádézni a járványügyi ellenőrzés jegyében. Ezzel az erővel már a Gripeneket is fel lehetne küldeni, az is pont ilyen értelmetlen lenne.
A vélemények megoszlanak, a jóhiszeműek szerint nincs különösebb jelentése a fegyverek demonstrációszerű megjelenésének a közterületeken, de vannak, akik a jelenség mögött üzenetet sejtenek, a hatalom így mutatja meg, hogy a türelme véges, van a tarsolyában másféle bánásmód is szükség esetére. Ha szót lehet érteni velünk, a békés arcát mutatja, ellenkező esetben másik maszkot ölt. Hétköznapi háború esetére.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.