NEHAZUGGY

Ez vajon már az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban?

Lázár Gergő | 2020. November 12, Csütörtök | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A migránstévé lebukott. Nem először, és bizonyára nem is utoljára, mégis érdemes beszámolni a Szabad Európa legfrissebb anyagáról, ahol egy értekezletről kiszivárgott felvétellel mutatják be azt, hogy minden, amit az ellenzéki és független újságírók gondoltak a csatornával kapcsolatban, igaz. Persze ezen bizonyíték nélkül is teljesen egyértelmű volt, azonban ezek után már lesz mit mutogatni a Fideszhez hű szavazóknak is, hiszen nehéz vitatkozni azzal, mikor egy szerkesztő maga mondja el, mi is az elvárt a migránstévénél. Persze a Fidesz hívekkel nem lehet vitatkozni, hiszen pont azért hívei ők az állampártnak, mert nem szeretnek gondolkozni, és nem szeretnek érvelni sem, azt szeretik, ha valaki megmondja nekik, hogy mit és hogyan gondoljanak a világról. Gyurcsány és az EU rossz, Orbán és kormánya pedig a haza és az európai kereszténység megmentője. Ezt megkérdőjelezni minimum egyenlő a hazaárulással.

Sokan kételkedtek abban, hogy a Szabad Európa újraindítása valódi változást hozhat a magyar sajtópiacon, azonban az ilyen és ehhez hasonló feltáró cikkekkel úgy hiszem, hogy elhallgattathatják ezeket a kételkedőket. Ilyen kiszivárgott felvételt eddig egyetlen hazai sajtóorgánum sem tudott felmutatni, ami azért minimum érdekes. Mert valahogy nem hiszem, hogy a forrás őket nem kereste volna meg. A Szabad Európa létezéséről ugyan sokan tudnak, olvasottsága mégsem közelíti meg a hazai vezető lapok olvasottságát, már csak ezért sem hiszem, hogy ők lettek volna az elsők, akiket a forrás megkeresett. Akkor viszont miért nem hozta le más? Ez egy olyan nyitott kérdés, ami már egyébként korábban is felmerült például az Index kapcsán, ami egy-egy hír megjelenését követően a legtöbb alkalommal lehozott egy olyan cikket, amiben elmondták, hogy a kapcsolataiknak hála ők is tudtak erről. Azt viszont soha nem magyarázták el, hogy akkor mégis miért maradtak csöndben.

De lépjünk is ezen túl, hiszen nem ez a történet legérdekesebb és legfontosabb része. A hangfelvételen elhangzik mindaz, amivel a migránstévét már évek óta vádolja – nem alaptalanul – a független sajtó és az ellenzék egésze. Elhangzik az, hogy miként kell a híreket megírni és hogyan kell az emberekkel elhitetni, hogy a menekültek mindannyiunk életére törnek, hogy az ellenzék az ország vesztét szeretné, és hogy a Fidesznél egyszerűen nem létezik jobb opció ebben az országban. Ami az M1-nél történt az utóbbi években, az színtiszta agymosás volt. Ez nem változott azóta sem, és vélhetően a jövőben sem fog, hiszen Orbán hatalmához egyszerűen elengedhetetlen az, hogy a migránstévén keresztül eljuttathassa üzenetét azokhoz, akik nem hajlandóak gondolkodni. Legalább 1 millió szavazóját érheti el Orbán az M1-en keresztül, amiről egészen biztosan nem lenne hajlandó lemondani.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy már évek óta emelkedik a tévé költségvetése. Nem azért, mert komoly fejlesztéseket hajtanak végre, vagy mert új szakemberekre lenne szükség, hanem mert egyszerűen azt akarja, hogy mindenféle pénzügyi korlát nélkül készíthessenek olyan anyagokat, amelyek őt jó színben, az ellenzéket és az EU-t pedig rossz színben tüntetik fel. Orbán többet költ a propagandagépezetére, mint amennyit a járvány elleni védekezésre hajlandó volt félretenni. Olyan óriási pénzekről beszélünk, amelyek valódi különbséget is jelenthettek volna. Most nem állok neki számolni, de egészen biztosan emberek ezreinek életét változtathatták volna meg, ha a propagandagépezet továbbfejlesztése helyett ezek a pénzek az oktatásban, az egészségügyben, vagy a szociális ellátásban landolnak.

De lássunk is pár sort a már említett felvételből:

A következő a szituáció. Mindenki tisztában van vele, hogy május végén európai parlamenti választások vannak, és biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér váratlanul, ha azt mondom, hogy bizony ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják. Ha ez a kijelentés valakit váratlanul ér, az most menjen haza.

Akit ez nem ér váratlanul, azoknak az a kijelentés sem lehet váratlan, hogy az intézmény, ha támogatja, az azt jelenti, hogy ennek megfelelően dolgozunk mindannyian. Nincs kérdés. A jövőben olyan kérdés sincsen, hogy milyen anyagot szeretnék kérni. Olyan kérdés sincsen, hogy hogyan kell megírni azt az anyagot. Aki nem tudja, az is elmehet haza, és nem is kell többet jöjjön.

Ezekre a mondatokra majd emlékezzünk a jövőben is, és soha ne felejtsük el, hogy mit tett a nemzeti kormány a magyar sajtóval. Soha ne felejtsük el, hogy 1848 után újra pontokba szedhetnénk, hogy mit akar a magyar nemzet. A sajtószabadság ma már csak egy vágyálom, olyan vágyálom, amely Orbán uralkodása alatt soha nem válhat valósággá. Jól jegyezzük meg, hogy 10 éven keresztül egy ilyen diktátor vezette az országot, annak ellenére is, hogy az Európai Unió tagjai voltunk. Ez is jól mutatja, hogy egy intézmény nem fog soha megvédeni minket saját magunktól. A demokráciát magunknak kell kivívni, azt nem fogja senki sem aranytálcán felkínálni nekünk. Ameddig ugyanis a társadalom nem áll erre készen, addig úgysem lenne annak semmi értelme. 2004-et követően egy jobb időszakot élt az ország, noha akkor nem így éreztük, pláne nem 2008-at követően. Ha viszont most belegondolunk abba, hogy akkor milyen volt, akkor szinte elmosolyodunk.

Nem volt jó demokrácia, még csak jó kormányról sem beszélhetünk, de ahhoz képest, amivel most rendelkezünk, szinte Kánaánként írhatóak le az akkori állapotok. De mi ahelyett, hogy a demokrácia rögös útján haladtunk volna előre, inkább azt mondtuk, hogy ebből nem kérünk, nekünk az kell, hogy kétharmados felhatalmazással a Fidesz rendbe tegye az országot. Meg is tették, kérem szépen. Leléptünk a demokratikus útról, az uniós országok közül talán elsőként, és megmutattuk mindenkinek, hogy nem tanultunk a múltból. Megmutattuk, hogy nem kellenek nekünk külföldi elnyomó hatalmak, megválasztjuk mi a sajátunkat is. 2010-ben, ’14-ben és ’18-ban is erre volt igény, a kérdés már csak az, hogy mit kíván a magyar nemzet 2022-ben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!