Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Deviancia

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van az a pont az ember életében, amikor úgy érzi, most elért valamit, egy kicsit kerekebb lett a világ. Nem kell ám ennek nagy dolognak lennie. Szülőként mondom, és aki szintén szülő, egészen biztosan érteni fogja, miről beszélek. Arról a pillanatról, amikor a gyerek életében először a bilibe végzi a dolgát. Akár csak a kisdolgát. Én nem adtam volna azt az érzést egy Nobel-díjért sem, bármennyire viccesen hangzik. Sok ilyen pillanat van még az életben. Kicsi és igazán nagy pillanatok. Amikor megtervez az ember egy gyönyörű hidat. Amikor hosszú kísérletezés után sikerül pont úgy, pont olyanra csinálni egy ételt, ahogy a nagyi csinálta. Amikor elengedi a szülő a bicaj nyergét és nézi, hogy egyedül kerekezik a gyerek. Amikor rájön egy tudós, hogyan működik egy betegség, és mi módon lehet gyógyítani. Amikor nem kell hívni a szerelőt, mert egyedül is megy a csaptelep kicserélése.

Mindenkinek vannak ilyen sikerei az életben. Dúró Dóra most élte meg azt a mindennél jobb érzést, hogy lám, sikerült. Letett valamit az asztalra. El is hencegett vele a közösségi oldalán, mert ilyenkor nehéz magunkban tartani az örömöt, megkell osztani mindenkivel.

Na, ezért kellett darálni: így elértük, hogy az Alaptörvénybe kerül, hogy az anya nő, az apa férfi, az állam pedig garantálja a gyermek születési nemének megfelelő, háborítatlan fejlődését, azaz pl. a homoszexuális propaganda óvodai tiltását, és a deviáns párok sem fogadhatnak örökbe gyermeket ezután.

Hát mit lehet erre mondani? Elgondolkodtam rajta, miféle élete lehet ennek a nőnek. Micsoda örömei és bánatai lehetnek, miféle céljai? Mennyire normális dolog hősként ünnepelni magát azért, mert mostmár bele lesz írva az alaptákolmányba, hogy ő egy nő, Novák Előd pedig egy férfi. Eddig kétségeik voltak? Gyötrődtek, szenvedtek, igyekeztek rájönni a megfejtésre? Összevesztek időnként rajta, hogy melyikük micsoda? Dúró órákon át vizsgálgatta magát a tükörben? De most, hogy már le is lesz írva, megnyugszik? Persze csak akkor, ha valamelyik gyereke anyának szólítja. Akkor majd tudni fogja, hogy ő igen, ő aztán nő.

Más okát én nem látom ennek a diadalittas vigyornak, ennek az önfeledt hencegésnek. Fogalmam sincs, hány olyan gyermekes pár élhet ebben az országban, melyben legalább az egyik szülő transzszexuális. Mert kizárólag az ő esetükben merül fel a kérdés, hiszen csak velük szúrt ki úgy az élet, hogy női testben férfiként, vagy férfi testben nőként kell élniük. Mennyi ilyen pár lehet? Tizenöt? Száz? Több aligha, szerintem ennyi sem. A meleg embereknek nincs ilyen problémájuk, ők egyszerűen a saját nemükhöz vonzódnak, de attól még a férfi férfi, a nő pedig nő.

Ott vigyorog boldogan Dúró Dóra, több gyermek anyja, Novák Előd felesége és elhenceg vele, hogy ő most aztán elért valamit. Én pedig elgondolkodom valami teljesen máson. Azon, hogy a politikusok az én adómból (és mindenki más adójából) kapják a fizetésüket. Ez a Dúró nevű is. Az állam tőlem vesz el pénzt azért, hogy ez a nő vagy tizenötször annyi pénzt kapjon havonta, mint az a nővér, aki a belét dolgozza ki a betegágy mellett. Neki (és még sok más, hozzá hasonlónak) azért jár fizetés, mert nem értenek semmihez, de igazából lusták is dolgozni, ennyit meg akkor sem keresnének, ha heti hét napban, napi 24 órában húznák az igát.

Politikusnak lenni munka, tudom én is. De az én szememben ott kezdődik a politikus, ahol az ő létének van valami társadalmi haszna. Ennek a nőnek miféle társadalmi haszna van? Mi olyasmit tett, ami bárkinek, akár csak egy fikarcnyival is jobbá tette az életét? Hogy majd most az a tizenöt vagy az a száz transzszexuális ember abban a tudatban fog élni, hogy ők nem lehetnek anyák vagy apák, mert Dúró Dóra kiharcolta, hogy ezt alaptörvényben tiltsák meg nekik?

Az is nagy öröm ennek a nőnek, hogy ezután deviáns párok nem fogadhatnak örökbe gyereket. Hurrá! A kérdés az, kik minősülnek deviáns párnak. Az én szememben az a pár feltétlenül, melynek mindkét tagja közpénzből kapja a fizetését, a világon semmi hasznosat nem tesznek, mégis luxus életmódot folytathatnak a tőlünk elszedett adóforintokból, és ráadásul életük célja az, hogy belerúgjanak olyan, erősen kisebbségben lévő társadalmi csoportokba, mely csoportok normális országban éppen olyan megbecsült és hasznos tagjai a társadalomnak, mint a többségben lévők. Bónuszként kiszúrnak azokkal a gyerekekkel, akik nem kerülhetnek ki a rendszerből, nem nőhetnek fel szerető családban, mert azok az emberek, akik befogadnák és szeretnék őket, deviánsnak minősülnek. Szerintem is sokkal jobb család nélkül, gyökerek nélkül felnőni, mint esetleg egy olyan családban, ahol két férfi vagy két nő adná meg azt a gondoskodást és szeretetet, amit így senkitől nem fog megkapni. Valóban nagy öröm ez.

Nekem még soha nem ártott egyetlen meleg, transzszexuális, és akármilyen módon az átlagtól eltérő ember sem. Soha életemben. Sőt, szerintem senki másnak sem ártottak. A karrierista, élősködő, rosszindulatú, gyűlölködő emberek viszont annál többet. Szerintem – ha jól belegondolunk -, az ilyen beteges gyűlölködés a deviáns magatartás. Érdemes lenne tenni ellene valamit.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.