NEHAZUGGY

Ők hibáztak, mégis minket vádolnak

Lázár Gergő | 2020. November 11, Szerda | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormány valamiért végre belátta, hogy a járvány miatt idehaza kialakult helyzetet már régen nem képesek kezelni, ezért szigorító intézkedéseket hoztak. Hogy túl későn-e és túl keveset, azt majd idővel megtudjuk. A döntés azonban több kérdést is felvet. Mi lenne, ha a többi országhoz hasonlóan Magyarországon is közölnék a járványadatokat? Mi lenne, ha a valódi szakértők mindannyian tisztában lennének azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan áll a vírushelyzet az országban? De nem csak a szakértők. Jó lenne, ha az egyszerű átlagemberek is tudomást szerezhetnének arról, hogy hol is alakultak ki gócpontok az országban, hiszen akkor el tudnák kerülni azt, de legalábbis jó eséllyel el tudnák kerülni, hogy ők is megfertőződjenek. Véleményem szerint ilyen adatok már nem várhatóak ettől a kormányzattól. Ők úgy döntöttek, hogy ezen adatok közlése nem közérdek, ezért saját hatáskörben tárolják és vélhetően ez alapján döntenek fontos kérdésekben is.

Nem kommunikálnak az emberekkel, nem mondják, el, hogy milyen is a valós helyzet. Ha valaki ki meri mondani, hogy óriási a probléma, akkor kizavarnak valami pártkommiszárt a függöny elé, aki letagad mindent. Egyszerűen a kormány nem akarja azt, hogy a lakosság szembesüljön a valósággal, ami nézetem szerint óriási hiba. Ha ugyanis sokan azt hiszik, hogy nincs gond – elég megnézni a Facebookon hányan értenek egyet a vírustagadók baromságaival -, akkor nem hordanak majd maszkot, vagyis nem is figyelnek oda a legalapvetőbb szabályokra sem. És igen, én is pontosan tudom, hogy a járvány nem annyira brutális, mint azt előzetesen gondolták, azonban ahhoz bőven elég, hogy két térdre kényszerítse a már amúgy is romokban lévő egészségügyet.

A mai országok egyike sincs – és talán nem is lehet – felkészülve egy világjárványra. Egyszerűen nem rendelkeznek sem elég orvossal, sem elég nővérrel ahhoz, hogy minden beteget kezelni tudjanak. Mivel a spanyolnátha óta nem volt igazi világjárvány, ezért teljesen elszoktunk az effajta jelenségektől, az egészségügyi rendszerek átálltak arra, hogy persze lehetőség szerint legyen megfelelő kapacitásuk, de nem halmoznak fel fölösleges eszközöket, nincsenek bármikor mozgósítható humánerőforrás tartalékaik, orvosaik, nővéreik. Ráadásul az egészségügy is egy üzlet sokak számára, ezt nem szabad elfelejteni. Kétlem, hogy a járványt követően bármi is megváltozna ezen a téren. Túléljük a dolgot, örülünk neki, aztán a kórházak visszaállnak a megszokott rendre. Mi pedig reménykedhetünk abban, hogy ne legyen igaz, amit a legtöbb tudós egyébként állít, vagyis az, hogy a covid csak egy volt a sok közül, a következő évtizedekben hasonló járványokra érdemes számítani, mivel az emberek egyre közelebb kerülnek a vadállatokhoz azzal, hogy elpusztítják élőhelyeiket.

A covid tehát itt van, és a jelek szerint velünk fog maradni, a különbség csak annyi lesz, hogy egy esetleges vakcina bevezetését követően már nem kell úgy rettegnünk, mint manapság. Addig kell már csak kihúzni és egy kis időt adni az egészségügynek. Megértem mindazokat, akiknek elegük van már ebből az egészből – nekem is elegem van egy ideje –, és mivel a legtöbb ország politikusa nem csinált az égvilágon semmit a járvány márciusi európai berobbanása és a második hullám kezdete között, ezért mi isszuk ennek meg a levét. Ismételten mi. Minket vádolnak a politikusok azzal, hogy felelőtlenek voltunk, buliztunk, találkoztunk emberekkel. Ahelyett, hogy felelősségteljesen leállítottuk volna az életünket az elmúlt közel 9 hónapban. Kit érdekel, hogy az állásunkat veszíthetjük el, vagy hogy a szociális kapcsolatok hiányában egyre több mentális betegség alakul ki? Senkit.

Még most sem tudjuk, melyek lesznek a koronavírus hosszú távú hatásai. Ez érvényes magára a betegségre is, az általa végzett pusztításra a szervezetben, az emberek mentális egészségére gyakorolt hatására, nem beszélve a várható gazdasági katasztrófáról, éhínségről, hajléktalanságról. Nem állítom, hogy mindez elkerülhető lett volna, de azt igenis állítom, hogy mérsékelhető lett volna a megfelelő időben hozott megfelelő szabályozásokkal. Ehhez egy jól működő kormányzat kellett volna, amely képes valódi döntéseket hozni, az emberek érdekében. Ehhez képest mit tett a magyar kormány az elmúlt 8 hónapban? Átadott egy pár tucat templomot, stadionok, sportlétesítmények megépítéséről döntött, kisegítette a haverokat több milliárd forinttal, és vett annyi lélegeztetőgépet, amire soha nem lesz szüksége az országnak, ezért ezek közül egy jópárat már elajándékozott, vagy el is adott. Ez édeskevés a boldogsághoz. Nem álltak elő valódi tervekkel, nem szervezték meg a védelmet, sem azt, hogy legyen elegendő szakképzett orvos és nővér a második hullám idejére. Tudták, hogy jönni fog és nagyjából azt is, hogy mikor, ehhez képest mindennel elkéstek, most pedig ennek a levét isszuk meg.

Nem állítom, hogy csak Orbán ennyire tehetségtelen, hiszen például Andalúzia helyi kormányzata is ugyanezt a felelőtlen döntést hozta. Viszonylag jól túlélte az első hullámot, nyáron turisták érkeztek a világ minden tájáról, ami az eddigi bizonyítékok alapján kirobbantotta a második hullámot. Granada pedig, ahol én lakom, még ennél is borzasztóbb helyzetbe került – Európa és egyben Spanyolország egyik legfertőzöttebb területévé vált –, ugyanis a korlátozásokat feloldották, hogy aztán a helyi ünnepekre emberek százezrei érkezzenek. A járvány elszabadult és ahelyett, hogy a régió vezetői belátták volna, hogy hibák sorát követték el, egyszerűen minket vádolnak azért, mert kimentünk találkozni a barátainkkal. Granadában minden bezárt, és arra kértek, hogy mindenki maradjon otthon – teljes karantént akart bevezetni az andalúz kormány, de a központi kormányzat ezt megtagadta –, ami a helyi gazdaság halálos ítéletével ér fel.

Nem véletlenül szokás egyébként Magyarországot Andalúziával összehasonlítani. Két, méretében közel azonos, ámde meglehetősen visszamaradott mentalitással rendelkező, és rendre borzasztó kormányokat megválasztó régióról beszélünk, amelyeket most a vírusellenes védekezés kudarca is összeköt. Miközben megint a lakosságot teszik felelőssé, illetve próbáljá átruházni rájuk a felelősséget, a milliós fizetéseket bezsebelő politikusok tehetnek arról, hogy ennyire elfajultak a dolgok. A döntés nem a mi kezünkben van, soha nem is volt. A kudarc és a siker is az egyes kormányoktól függ. Ez ennyire egyszerű.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!