November 29,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nemzeti  programok szerint  

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,947,854 forint, még hiányzik 52,146 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olyan sokféle programunk van, hogy már nem győzzük számlálni. A nemzeti kormány gyakorta rukkol elő a legkülönfélébb tervezetekkel, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy általuk fénysebességgel száguldjunk a jövőbe, ahol majd mindenkit legyőzünk, ámulatba ejtjük a világot, előbb-utóbb bennünket akar majd követni mindenki, mi leszünk az emberiség zászlóshajója az Óperenciás tengeren, megállíthatatlanul repülünk azon is túlra, ahol mint tudjuk, a kurta farkú kismalac található. Na meg a világ vége is, és azt még nem mondták el, mit csinálunk majd, ha azt elérjük, hiszen onnan ugye már nincs tovább, az meg hogy néz ki, ha egy zászlóshajó nem előrefelé halad, hanem visszafordul? Ezek már nagyon bonyolult kérdések, hagyjuk is meg a bontogatásukat az Akadémiának.

De maradjunk inkább a kormányzás titkainak bonyodalmainál. Kicsit olyanok ezek a programok, mint a szocializmusban voltak a tervek, létezett belőle hároméves, ötéves, mindig valamilyen tervidőszakban éltünk, kitűzték a célokat, amelyeket akkor is elértünk, ha a fene fenét evett, az új beruházásoknak tűzön-vízen át meg kellett valósulniuk a kitűzött határidőig. Akik éltek már azokban a boldog időkben, emlékezhetnek rá, hogy gyakorta az új üzemek ünnepélyes avatásán a többség azért fohászkodott, hogy a parádén képes legyen működni és legalább addig ne dőljön össze, amíg el nem vonul a cifra küldöttség, aztán, ha baj nélkül megúszták, gyorsan le is állítottak mindent és hozzáfogtak, hogy rendesen befejezzék. Viccek sora született arról, hogy a pártbizottság határozta meg, hányat kell ellenie a disznónak, aztán ha az állat nem teljesítette a tervet, a gazda került nehéz helyzetbe miatta.

A mostani vírusverte időkben is sorra születnek az ilyen-olyan védelmi programok. Van munkahelyvédelmi program, gazdaságvédelmi program, egészségfejlesztési program, és ezek nem csupán a feladatokat jelölik meg, hanem tisztes támogatást is nyújtanak hozzá. Pályázhattak az idegenforgalomban és a turisztikában érdekelt vállalkozások, a termelő vállalkozások, sokan pályáztak is, a kívülálló nem nagyon érti a határtalan optimizmusukat, ugyanis az idegenforgalom mostanában úgyszólván megszűnt, a termelőknek már az is gondot jelent, hogy az eddigi termelésüket képesek legyenek fenntartani, a jövő pillanatnyilag nem bizonytalan, hanem gyakorlatilag teljesen kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, mikor tér vissza az élet a normális mederbe, sőt, egyre többször hallani, hogy a világ már sose lesz olyan, mint volt. Az óvatosabbak szerint okosabb most a kivárásra játszani, vigyázni a tartalékokra, hogy valamiképpen eléldegéljünk a jobb időkig.

A magyar kormány eközben úgy tesz, mint némely pókerjátékosok, akik akkor is emelik a tétet, ha semmi sincs a kezükben, bíznak abban, hogy ők annyira jól blöffölnek, amellyel megijesztik a partnereket és végül ők fognak nyerni. Van úgy, hogy ez bejön, de aki állandóan erre játszik, végül mindent veszít, és félő, hogy a mi sorsunk ilyen hazardőr kezébe került. Egyre azt mutatja a kabinet, hogy minden nagyon szép, minden rendben lesz, azonban semmi sincs rendben, az már valójában a haláltánc, amelyet bemutatnak, a végén pedig mégiscsak szembe találjuk magunkat a valósággal, aztán nézelődhetünk, hogy lenne-e valakinek bátorsága a füstölgő romokon új életet kezdeni.

A miniszterelnök szorgalma lankadatlan, szinte ég a keze alatt ha nem is a munka, az ország annál inkább. Reggeltől reggelig vetítik az alternatív valóságshowt, Szijjártó online stand up comedyt mutat be a karanténból, ő még betegen is képes vidámságot hozni sok ember életébe, a többi külügyminiszterek napok óta azon röhögnek, hogy képes volt Kambodzsából vírust importálni. A miniszterelnök napról napra nekigyürkőzik és megküzd a járvánnyal, legutóbb egyik kezével megtiltotta az éjszakai jövés-menést, a másikkal pedig leállította a halasztható műtéteket. Az orvosok egyre inkább értékelik ezt a kitüntetett törődést, amellyel hol katonai parancsnokokat állít a kórházak élére, hol ide-oda vezényelgeti a személyzetet, hol pedig az érdemi gyógyítási munka irányítására érez késztetést. Lassan olyan már az egészségügy, mint egy szimfonikus zenekar, ahonnan félreállítják a karmestert, mondván, hogy rá semmi szükség, majd egy tábornok elvezényli, aztán amikor a főparancsnok elkezd hadonászni a marsallbotjával és szörnyű hangzavar veszi kezdetét, nem értik, hogy mi történt.

Sok volt a panasz, hogy az orvosokat és az ápolókat meg kellene végre fizetni, hát most a pánik kikényszerítette a cselekvést. Csak hát ez is amolyan csavart labda, mint általában lenni szokott minden intézkedés. A gavalléros ajánlat csak hirtelenjében tűnt szépnek, mire törvény készült belőle, erősen megváltozott, ami édesnek tűnt, mostanra leginkább keserű, olyannyira, hogy már azok az orvosok is szedelőzködnek, akik eddig maradtak, a hírek szerint januárban tömegesen készülnek felmondani. Minden bizonnyal az országot is elhagyják, eddig is nagy volt irántuk a kereslet, most pedig pláne tárt karokkal fogadják őket bárhol. Mi pedig itt maradunk magunkra, eljátszogathatunk a lélegeztetőgépekkel és beadhatjuk egymásnak az orosz vakcinát. Persze csak annak, aki kéri, de lehet majd kérni kínait is, ha valaki nagyon válogatós.

Az utókor – ha lesz – nagyokat fog nevetni A tanú című film következő részén. Ha marad közülünk hírmondó, elkészítheti, lesz mit mesélnie a valaha volt országról. Most inkább meg kellene hallani, hogy valaki kopogtat. Nem, nem a szép jövő az, hanem az apokalipszis.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!