NEHAZUGGY

Nem leszünk nagy nemzet addig, amíg nem értjük meg, hogy csak együtt megy

Vogronics András | 2020. November 9, Hétfő | 17:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves barátaim! Mit mondjak? Régen nem voltam ennyire emelkedett hangulatban, mint szombat éjjel, amikor Joe Biden és alelnöke, Kamala Harris győzelmi beszédét hallgattam.

Egy ilyen szimbolikusan és nem csak szimbolikusan véráztatta 4 év után felüdülés volt ezeket a demokrata embereket látni, és valamit magamba szívni a reményeik beteljesüléséből. Az ünneplő tömeg látványát, amelyben volt fekete, fehér, fiatal, öreg, egészen kicsi gyermek, latinók, ázsiaiak, melegek, heterók, szélsőségesek és örömükben sírva fakadó családok. Egyszóval mindenki. Az, hogy 74 millió szavazattal Biden megnyerte ezt a választást, Amerika történelmében egyedülálló.

Az, hogy bizonyos értelemben a rosszon felül tudott emelkedni a jó, hogy kiderülhetett: egy ilyen pandémiás időszakban az embereknek nem a széthúzásra, hanem valóban összefogásra van szükségük (meg mindentől függetlenül is), lelkesítő. Annál is inkább, mert az elmúlt évek bebizonyították, hogy a megosztottság mekkora károkat tud tenni egy társadalomban, egy országban, egy közösségben.

Tisztán hallható volt azoknak a sóhaja, akik a bőrükön érezték az elnyomást, és a szemük előtt vált valóra egy álom. Egy álom, amelynek valóra válására nekünk, magyaroknak immár 11 éve szükségünk lenne. Ha összehasonlítjuk a mi esetünket és a Trump-féle időszakot, akkor látványos, mennyire nagy a párhuzam. Hogy egy akkora ország mint az Egyesült Államok ennyire meg tudja szenvedni a megosztottság állapotát – mit ne mondjak -, döbbenetes. Az, hogy Trump mennyire szembefordította egymással a társadalmat, hogy felkorbácsolta a faji indulatokat, hogy embertelenül bánt a menekültekkel, hogy kirekesztette a szegényeket, hogy kedvezett a gazdagoknak, hogy hátat fordított a klímasemlegességnek, hogy keblére ölelte az autokrata vezetőket Erdogantól Kim Dzsongunon át Orbánig, hogy kivonult Szíriából és hagyta újraéledni az ISIS-t. Lehetne még sorolni, de felesleges.

Biden beszédében elmondta: ez a múlt, a jövőre kell koncentrálni, és azt tiszta lappal kezdeni. Hogy vissza kell állítani az ország becsületét. A széthúzás helyett összetartást ígért. Bizalmat. Azt, hogy újra legyen középosztály, és újra tiszteljék az Egyesült Államokat világszerte. Mert a bizalom soha nem független az ország elsőszámú vezetőjének járó, vagy nem járó bizalomtól. Attól a bizalomtól, amit kiérdemelni, és nem kikényszeríteni kell. Ez az a bizalom, amit azok szoktak megkapni, akik igazi államférfiként viselkednek mind a szövetségeseikkel, mind az ellenfeleikkel szemben. Az a bizalom, ami nálunk – mint fogalom – már nagyon régen elveszett. Az egymás iránti bizalom is, az Orbán iránti bizalom is. Az a bizalom, amit csak egyszer lehet eljátszani az emberek felé. Az a bizalom, ami itthon szinte már senkit nem érdekel, a külföld meg felismerte, hogy sosem volt meg rá az igény se Orbán részéről. Mondhat bárki bármit: ezt a két embert hallgatni valamiféle lelki adrenalin volt. A reményt és a hitet adta vissza, hogy létezik még az, amire igazi demokráciaként szoktunk gondolni, amiért érdemes harcolni, tenni, írni, a szánkat tépni, tüntetni, kimondani, szembeszállni. Sőt, ha arra kerül a sor – ne kerüljün soha – akár a vérünket adni. Hogy letaszítsuk az önkényurat a trónjáról.

Az érzés, amikor rájössz, hogy az, amiben hiszel, amiben szerintem mindannyian hiszünk, csak azon múlik, hogy mennyire akarjuk mi, magyarok, hogy bekövetkezzen. Hogy azok a vakhitű orbánista, fideszes, megvezetett emberek végre felébredjenek és rájöjjenek: ez az állapot sehova nem vezet, csak a biztos pusztulásba. Hogy elmondjuk nekik és megértsék: Orbán az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazza saját népével szemben, velük szemben is, és ez mennyire káros. Hogy családok, barátok, kapcsolatok mennek tönkre, hamis ideológiák és Orbán hatalomban maradása miatt. Hogy micsoda intő jel ez nekünk, hogy vegyük végre észre: változásra van szükség.

Hogy Orbán nem a jövőnk, hanem a vesztünk. Hogy talán 2022-ben még nem lesz késő változtatni, és együtt, egy nemzetként, kéz a kézben tovább visszatalálni Európa felé. Hogy az identitásunkat senki nem veheti el tőlünk, mert az a mienk, és azt ápolni, gondozni kell, és továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. Hogy építsünk, ne romboljunk, hogy összezárjunk, ne széthúzzunk. Hogy végre béke legyen az országban, legyen emberhez méltó egészségügyi rendszerünk, és emeljük fel a szegényeket. Hogy a demokrácia egy olyan ajándék nekünk, ami talán igazán soha nem adatott meg ebben az országban, de létezik, kivívható, és egy kincs, ami a mienk. Hogy nem akarjuk a hamis illúziókat, a hazug szólamokat.

Egy vezető kormányoz, összefog és megvéd. Nem menekül, hanem kiáll, és bocsánatot kér, ha hibázik. Megengedő, de nem egy báb, aki úgy mozog, ahogy mások mozgatják. Egy vezető nem uralkodik a saját népén, nem oszt meg, és nem önös érdekeit tartja szem előtt. Egy vezető az országáért van, mert csak akkor várhatja el, hogy az ország bízzon benne. Egy vezető sosem vetemedne arra, hogy elhallgattasson másokat, hogy elvegyen a szegényektől, hogy kirekesszen, hogy csak a sajátjait tekintse magyarnak. Egy vezető valami olyasmi, amiről Biden beszélt. Egy vezető kellene nekünk is, nem egy uralkodó diktátor. Érdemes lenne ezen elgondolkodni mindenkinek. És ami a legfontosabb: soha nem leszünk nagy nemzet addig, amíg nem értjük meg, hogy csak együtt megy, széthúzva nem.

Isten áldja Amerikát, Isten áldjon minket is! Már ha van Isten.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!