November 24,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lesz, aki nem lesz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,325,942 forint, még hiányzik 674,058 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Még békeidőben sem vagyunk elégedettek a magyar egészségüggyel, ahhoz pedig nem kellenek különleges látnoki képességek, hogy tisztában legyünk vele, a rendszer kapacitása minden diadaljelentés ellenére nagyon is véges. Üres kórházi ágyak még csak lennének, ez azonban nem jelent megfelelő ellátási képességet is, főleg a covidos betegek esetében, akik többnyire súlyos állapotban vannak.

Online kongresszust tartott a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság. Mint elhangzott, az ellátórendszer túlcsordult, így szükséges megfogalmazni azokat az ajánlásokat, mit tegyen egy-egy kórház, ha már nem képes megbirkózni a koronavírusos betegek ellátásával. A politikusok handabandázhatnak, hogy mindenkit meg tudunk gyógyítani, az egészségügy viszont benne áll a valóságban, amivel az egész lakosság találkozik, tehát sem az önámításnak, sem a mellébeszélésnek nincs értelme.

A konferencián kimondták azt, amit se az orvosok, se a betegek nem szívesen hallanak, ettől még az igaz, így eszerint kell cselekedni. Rangsorolni kell a betegeket, és a jobban védhető életet kell előnyben részesíteni. Mit jelent ez? Azt, hogy két súlyos állapotban lévő beteg közül annak kell kezelést kapnia, akinek több esélye van az életre, vagyis nem azt kell választani, aki a legodaadóbb ellátás ellenére valószínűleg nem fog meggyógyulni, hanem azt, akinél van remény a felépülésre. A döntés rendkívül megterhelő lenne egy-egy orvos számára, így nem is lenne lehetősége erről határozni, ezért a kamara ajánlására háromtagú bizottságot hoznának létre minden kórházban, amely elvégezné ezt a feladatot.

Nem hinném, hogy létezik a világjárvány idején ország, amelynek egészségügye ne szembesülne ezzel a helyzettel, különbség abban lehet, hogy van, ahol előbb, van, ahol később következik be. Az orvosoktól és ápolóktól a jelenleginél többet elvárni lehetetlen, a feladat most sokkal inkább az, hogy a járvány terjedését ha megállítani nem is, de legalább fékezni kellene. Most már mindenki láthatja, hová vezet a vírustagadás, nagy szerepe van ebben az össznépi felelőtlenségnek éppúgy, mint az ezt túl sokáig elnéző kormányzati járványkezelésnek.

Természetesen azt is lehet, hogy mint mindig, most is valaki másra hárítani a felelősséget, az ellenzékre, amelyik nem segíti, hanem inkább gátolja az eredményes védekezést, bár sosem árulták el, konkrétan mire is gondoltak, tekintettel arra, hogy azt csinálnak, amihez csak kedvük támad, függetlenül attól, hogy azt helyesli vagy éppen rosszallja az ellenzék. A védekezést rá lehet tolni a lakosságra, mindenkinek a saját érdeke, hogy tegyen meg minden óvintézkedést és kerülje a veszélyeket, elvégre felnőtt emberekről van szó, senkinek se kötelező például kimenni a focimeccsekre. Kényelmes álláspont, annyi szent, valóságos cselekvést nem igényel, mi egyebet tehetne az Operatív Törzs, mint naponta ismerteti a számokat, közli, hányan sértették meg a maszkviselési szabályokat vagy az éjszakai kijárási tilalmat, emellett a szennyvizek laborvizsgálata is fontos szerepet kapott, abból ugyanis következtetni lehet arra, hogyan alakul a járvány a továbbiakban. Nem mintha ennek bármilyen haszna lenne, mert mi van akkor, ha ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy valószínűleg megduplázódik vagy akár megháromszorozódik a fertőzöttek száma?

A bajt minden lehetséges módon meg kell előzni, ha ez nem sikerül, akkor szembe kell nézni vele, majd elébe kell állni és legalább akkor elismerni, hogy nem vagyunk urai a helyzetnek. Ideje igazat mondani, hogy nem, nem fognak mindenkit meggyógyítani, lesznek, akiknek a mostani betegszám mellett arra sem lesz esélyük, hogy kórházba jussanak. Kegyetlenség? Látszólag az, valójában ez a helyes döntés akkor, ha rangsort kell felállítani beteg és beteg között, márpedig most ebbe a kényszerhelyzetbe került az egészségügy. Ebben a kérdésben nem dönthet a kormány, nem dönthetnek a kórházakba vezényelt katonák, nem kaphat benne szerepet, hogy kinek mennyi pénze vagy milyen kapcsolatai vannak, csak az a beteg kaphat ellátást, akinek esélye van a túlélésre, és ezt az orvosok képesek megítélni, ebbe tehát nem szabad belebeszélnie senkinek, akinek nem ez a dolga.

A miniszterelnök foglalkozzon inkább a nagyívű akcióival, hirdesse meg az újabb soha nem látott programjait, osztogassa a pénzünket, ha még van, de a járványkezelést hagyja inkább azokra, akik értenek is hozzá. Mi pedig vigyázzunk magunkra, hordjunk maszkot, tartsuk a távolságot és mossunk kezet. Utóbbit a kormány is szorgalmasan teszi, mossa kezeit.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!