Az országnak működnie kell, főleg a gazdaság nem állhat le, és nincs az a veszélyhelyzet, ami ettől eltántoríthatná a lakosságot. Végül is egy szavunk se lehet, állítólag mi döntöttünk így, a kormány csak ennek megfelelően cselekszik, ez garantálja, hogy megállítsuk a koronavírus garázdálkodását és folytassuk a korábbi eredmények elérését, sőt, javuljanak is a számok. Ki tudja, talán még a forint is befejezi szédítő zuhanását és mégse lesz néhány hónapon belül négyszáz forint egy euró. A vírus mellett most kétféle ellenség létezik, részben azok, akik tagadják a létezését is és elbagatellizálják a veszedelmet, mondván, ugyanúgy kellene élnünk, mint bármikor, akik meghalnak a járvány következtében, azok úgy jártak, miért nem szedtek elég C-vitamint, a másik típust pedig azok alkotják, akik eltúlozzák a kockázatot és mindenféle szigorításokat követelnek, több tesztelést, iskolabezárásokat, stadionok elnéptelenítését, miegyebet.
Tény, hogy az általános maszkhasználatot leszámítva nincs nyoma különösebb óvatosságnak. Míg tavasszal az elővigyázatosság szinte már indokolatlannak tűnt, tekintettel arra, hogy alig volt fertőzött, most tömegesen dőlnek ki emberek a sorból, drámaian megnőtt a kórházban ápoltak száma és a halálos áldozatok is napról napra többen vannak. Orvoshoz fordulni ráadásul szinte lehetetlen, csak akkor van erre mód, ha előtte időpontot kér, aki szeretné ezt megtenni, és ez az első akadály, mert a telefonok, amelyeket föl kellene hívni ez ügyben, többnyire foglaltak. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy több napi kitartó próbálkozásra van szükség, mire esetleg sikerül egy időpontot szerezni, a szerencsés a rendelő épülete előtt hosszú sort talál, amelynek a végére kénytelen beállni, és reménykedhet, hogy végül bejut az orvosához.
Aki a koronavírus-fertőzésre jellemző tüneteket észlel magán, nem sok esélyt kap arra, hogy mielőbb orvosi segítséget kapjon, talán ezzel is magyarázható, hogy általában súlyos állapotban kerülnek kórházba a betegek. A megelőzésnek most nagyon nagy a szerepe. Mivel vakcina még nincs, marad a jól ismert hármas, a maszkhasználat, a fertőtlenítés és a távolságtartás, emellett most ez bővült egy új elemmel, aki csak teheti, oltassa be magát influenza ellen. Nem mintha az megvédene a koronavírustól, viszont legalább annyit elérhetünk vele, hogy a kétféle vírus ne egyszerre támadjon meg bennünket, ugyanis akkor a kockázat halmozódna. Érthető, ha igencsak népszerűvé lett most az influenza elleni védőoltás, és nem feltétlenül azért, mert ingyenes, hanem mert kicsit nagyobb a biztonságunk vele, mint nélküle. Nagyon sokan szeretnék megkapni, a lehetőségek azonban végesek, bár az Operatív Törzs állítása szerint a rendelkezésre álló készlet elegendő, a háziorvosi körzetekben mégse áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, aztán hogy lesz utánpótlás vagy nem, majd kiderül, a hoppon maradt igénylők mindenesetre türelmetlenek, ráadásul az orvosok ideje is véges, a vakcinát pedig nem lehet futószalagon beadni. Annak is vannak ellenjavallatai, egyes esetekben másféle oltást kell alkalmazni például.
Az országos tiszti főorvos egyfolytában szakmája csúcsán tartózkodik, naponta hívja fel a figyelmünket az egyéni felelősség fontosságára, a kormány járványügyi intézkedéseit ezzel szemben rendben találja. Szerintünk viszont nincsenek rendben, lenne itt pár rejtély, amire nincs magyarázat. Például a sportrendezvények esetében tett engedmények is idetartoznak, nem hinném, hogy a gazdaság működése veszélybe kerülne, ha a szurkolók a televízión keresztül láthatnák csak a BL-mérkőzéseket vagy az Eb-selejtezőket. Kétségkívül más a hangulata, ha az ember nem egyedül vagy szűk családi körben izgul csapatáért, hanem együtt ordíthat egy fél stadionnyi emberrel, de azért nem kellene elhanyagolni az ilyen rendezvények szerepét a fertőzés terjedésében. Igaz, most már előírták, hogy ott is kötelező a maszk használata, sőt, a stadionok büféiben is maszkot kell viselnie mindenkinek, de az biztosra vehető, hogy a többség ezt nem fogja betartani. A parlamentben már általánossá vált a maszkviselés, a kormányoldal most átesett a ló másik oldalára, nemrég még véletlenül se vették magukra ezt a védőfelszerelést, most viszont úgy tesznek, mintha mindig is szabálykövetőek lettek volna, és most kikelnek magukból, mert felfedeztek egy fotót, ahol Gyurcsány Ferenc maszk nélkül fotózkodik fiatalokkal, és juj, fúj, mennyire felelőtlen. Szó se róla, valóban helytelen, hogy ilyet tett, de azért úgy emlegetni, mint járványgócot, mégiscsak túlzás.
Sokféle vírustagadás létezik. Lehet úgy, ahogy a Gődény-félék meg a híveik teszik, azt állítva, hogy nem olyan nagy veszély ez, különben is, csak a férgese hullik tőle, akik már amúgy is fél lábban a sírban vannak, az egészségeseknek nincs mitől félniük, lehet úgy, hogy ez része a világuralmi törekvéseknek, amelynek lényege a fölösleges emberek elpusztítása, tehát hiába is védekezünk, úgyis mind meghalunk. És úgy is lehet, hogy látszólag fontosnak tartjuk a védekezést, de valójában kulcsfontosságú részleteket kihagyunk a szabályok közül. Nyugtatgatjuk a lakosságot, hogy nem tart ez örökké, tavaszra már lesz védőoltás, de arról nem beszélünk, mi célból tárgyalgatunk vakcina-ügyben az oroszokkal meg a kínaiakkal, akiknek még ha lenne is vakcinájuk, az az unióban teljesen ismeretlen, így felhasználása nem megengedett. Ez is egy változat a vírustagadásra.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.