NEHAZUGGY

Az embertelenség pöcegödréből

Molnár Bálint | 2020. November 2, Hétfő | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Verőfényes, egészségben gazdag vadonatúj hetet mindenkinek! Hoppál Péternek, az Emmi miniszeri biztosának is, aki elkapta a koronavírust, ennélfogva úgy véli, Isten kezében van. Örömmel meghagyom ebben a hitében lábadozni, bízom benne, hogy hamar felépül, és sok más honfitársával ellentétben nem kell megtapasztalnia, hogy a Biblia és Isten keze olykor kevés a gyógyuláshoz. Van úgy – és szerintem ez a gyakoribb -, hogy megfelelő egészségügyi ellátás hiányában a Tízparancsolat ismeretével nem sokra megy a beteg.

Legalábbis olyan messzire biztosan nem jut, mint Matolcsy Rómeó unortodox jegybankelnök a pofátlan rongyrázásával. Ugye van ez az intézmény, amelynek elvileg nem az a feladata, hogy profitot termeljen, hanem a forint értékállóságának és az infláció szabályozásának a letéteményeseként kellene működnie. Elméletileg. Ez hívják Magyar Nemzeti Banknak. Amely persze akár nyereségesen is működhet, de nem ez az elsődleges funkciója. Ennek ellenére ez az intézmény az idei év első felében 217,2 milliárd forintos nyereséget lapátolt össze, amiből 206,6 milliárdot konkrétan a forint gyengélkedése, esetenként haldoklása okán. Amikor legutóbb ilyen brutális profit keletkezett a jegybanknál, akkor Matolcsy alapítványokat gründolt, a nemzet legokosabb Lajosa pedig közölte, hogy az oda irányított hatalmas tételek elvesztették közpénz jellegüket, sűrű futólépésben lehet oszlásnak indulni.

Nos, ezúttal az unortodox közgazdasági csörgősipka, akinek tehát nem az a küldetése, hogy nyerészkedjen a saját tulajdonának tekintett jegybank élén, 740 millió forintért 3 festőművésztől pár darab festményt shoppingolt össze. Ha már a forint értékállóságát ívesen leszarja (karnyújtásnyira vagyunk a 370-es lélektani pofáraeséstől), legalább a vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Miután senki nem akadályozza meg ebben, miért is ne? Művelt ő már ennél vadabbakat is, a társadalom szeme nem rebbent.

Pár napja például, amikor szintén magasról tett a forint értékállóságára, és kivételesen festményeket sem vásárolt, a Magyar Nemzeti Bank közzétett egy elemzést, amely arról szól, hogy miután kidolgoztak egy saját (!) Járványkezelési Versenyképességi Mutatót, ennek alapján összehasonlították az uniós országok járványkezelését, és megállapították, hogy győztünk. Ez egy igazán elmés húzás, ezt így is kell csinálni, és így is így csinálják. Ha minden mérési módszerrel az jön ki, hogy a helyzet penetránsan szar, csinálj saját mutatót, az tökre azt fogja mutatni, amit elvársz tőle. Így sikerült arra a következtetésre jutnia az MNB-nek, hogy Magyarország dobogós az európai járványkezelésben, mindössze Máltának és Németországnak sikerült kanyarban megelőznie Orbán királyságát. De csak mostanra, mert júliusban még az első helyen álltunk. Beszarás. Ez úgy jött ki, hogy megdícsérték az alacsony munkanélküliségi rátát, valamint Európa leghosszabb hitelmoratóriumát, a 100 ezer lakosra jutó betegek és elhunytak számát pedig a járvány kezdetétől számítják, vagyis az első hullámot belemosták a jelenlegi második hullám ordítóan rossz adataiba. De sikerült? Hát már hogyne sikerült volna.

Az önámítás és a tömegek teljesen idiótának nézése tartja mozgásban, vagyis életben ezt az egész rendszert. Időről időre kikívánkozik belőlem, úgyhogy most is: ahol egy szerényen iskolázott, átlagosan jelentéktelen konvektorpucoló a biztosítási alkuszságtól a vasútépítésig mindenhez ért és egy szűk évtized alatt felküzdi magát a mangalicatrágyából a Forbes-listára, a nép meg lesütött szemmel tudomásul veszi, hogy mindez a kimagasló tehetségének, páratlan munkabírásának és az isteni szerencsének köszönhető, akinek pedig ez a moslék nem tetszik, az irigy proletár, libernyák és félhülye, ott nem azt halandzsázik a jegybank és zavarbaejtő tekintetű elnöke, amit akar?

De. Mondjuk az kimaradt a tömjénfüstös egzaltációból, hogy a dobogós járványkezelés mellett fejenként 143 ezer forintot vett ki a magyar zsebekből a járvány. Amiben egyrészt semmi különös nincs, a járvány miatti leállások visszafogták az ipari teljesítményt, ez nem egyedülálló a világon. Az egyedülálló az, hogy a valóságot folyamatosan megerőszakolva fényezik magukat, egy őszinte, önkritikus állításuk nincs. Matolcsy hosszú heteken át versenyt futott Varga Mihállyal a különféle hurráoptimista gazdasági prognózisokat illetően, nem győzték a magyar gazdaság ütőképes, egészséges állapotát az égig magasztalni és szembehelyezni bezzeg másokkal, aztán az összes alternatív tenyérjóslásból az lett, ami: a magyar GDP az első negyedévben elért 2,2 százalékos plusz után a második negyedévben korábban soha nem látott, több mint 13 százalékos hanyatlást produkált.

Hát ezért kell az országnak működnie, bármibe kerül is. Ezért bízik Orbán aktuálisan talán legfontosabb és legalázatosabb szolgája, Müller Cecília országos tisztinyunyóka is abban, hogy ha mindenki betartja a szabályokat, kerüli a tömeget, a tömegrendezvényeket (kivéve a futballmeccseket), akkor nem lesz szükség drasztikus változtatásokra. Ugyanakkor a közpénzmédiának azt is elcsiripelte, hogy ettől még Magyarországon is eljöhet a pillanat, amikor jelentős változtatásokra lesz szükség, de ezt szeretnék elkerülni. Mint említettem, kurvára megértem az országvezetés pánikját, nagyon sokba kerülne a kétharmados, maffiajegyeket mutató kormánynak egy lockdown és az azzal együttjáró újabb gazdasági zuhanórepülés.

Tehát. Bár egyáltalán nem tartozom a karanténtálibok táborához, és a maradjotthon-ra visszagondolva is meglehetősen vegyes érzéseim támadnak, ugyanakkor az nem világos például, hogy akkor most ez azt (is) jelenti, hogy a nemzeti konzultáció mégsem véd a koronavírus ellen? Mert ugyanis azt állították, hogy a kormány csak olyan intézkedéseket hoz, amelyek bírják a lakosság támogatását, mert azok a leghatékonyabb intézkedések, amelyekkel a polgárok egyetértenek. Akkor nem értem, hogy miért kell szigorú büntetésekkel fenyegetőzni, miért mondta azt a mindenhez értő felcsúti futballista pénteken a közpénzrádiójában, hogy mától új világ jön, és erőből betartatják a szabályokat? Ha jól emlékszem, és jól emlékszem, akkor a nemzeti konzultációból azt a következtetést vonták le az elvtársak és elvtársnők, hogy a magyarok a legnagyobb arányban (83%) a maszkviselést támogatják. Ha pedig a magyarok támogatják a maszkviselést, és ráadásul kétharmaddal támogatják a Fideszt, akkor mi szükség az erőre, a hatósági izmozásra? Ennek némiképp ellentmond, hogy Müller Cecília úgy látja (ő mondta), hogy Magyarország lakossága fegyelmezett. Akkor megintcsak nem értem, hogy most mit szigorítanak miért? De a legkevésbé azt értem, hogy például Ausztriában – amelyre kísérleti laboratóriumként tekint az orbánizmus, és ahol feleannyian vannak kórházban, mint Magyarországon – miért szigorítanak az intézkedéseken, ha amúgy járvány elleni védekezés gyanánt bőven elegendő a maszkviselés, illetve a maszk hiányának büntetése?

Najó, hagyjuk az értetlenkedést. Végigszórakozták a nyarat, szartak bele mindenbe, a Balaton és az Adria között ingáztak és rázták a rongyot, most meg kapkodnak és összevissza beszélnek. De legalább ma helyreáll a fideszes parlamenti kétharmad, miután Koncz Provokátorfigyelő Zsófia leteszi az esküt, az országnak gyűlése pedig ötnapos üléssel folytatja a munkát a következő két hétben. Reméljük, Hoppál nem mostanában járt a parlamentben, mert akkor még az is lehet, hogy ki tudja.

Elnézést, kicsit korán fel akartam adni, pedig lenne itt még valami. Tehát hogy mind Müller, mint Orbán arról pofázik, hogy nekik mindennél is fontosabb, hogy mindenki számára rendelkezésre álljon a megfelelő ellátás a kórházakban. Hogy legyen mindenkinek helye, intenzív ellátója, lélegeztetőgépe. Arról lamentálnak, hogy Magyarországon jelenleg mindezek megvannak, ahogy a szükséges ellátásformák, gyógyszerek is, van elegendő, ágy, orvos, ápoló. A két nappal ezelőtti kérdésem még mindig érvényes: ha minden van, akkor faszért pszichiáterek, szemészek és fogorvosok kezelik (via MOK) a súlyos koronavírusos betegeket? És akkor a frontvonalban harcoló orvosok miért tesznek közzé elkeseredett Facebook-posztokat arról, hogy a kapacitásaik határán állnak és alig győzik ellátni az egyre nagyobb számú, egyre fiatalabb betegeket? És végképp hogy lehet, hogy ebben a helyzetben Kásler Miklós legnagyobb gondja és bánata az, hogy szegény Müller Cecíliát bántják az istentelenek?

Hányingerem van ezektől a szemforgató, kártékony alakoktól akkor is, ha engem aztán baromira nem érdekel, hogy ki mit hord a nyakában és egyéb testrészein. Hányingerem van attól, hogy miközben reggeltől estig picsognak a keresztény gyökereik fölött, a járvány közepén, a téli moratórium előtt alig két héttel fideszes nemzetikeresztény alapon terveznek kilakoltatni egy, a tartozását nem mellesleg törlesztő férfit és idős, beteg édesanyját. Ez csak egy kiragadott példa az álszentség, az embertelenség pöcegödréből. Ahol visítanak a keresztjüket ért támadások miatt, de (keresztény) emberi sorsokba taposnak bele, embereket ítélnek szenvedésre és rugdosnak bele az árokba. Miközben egyetlen rohadt dolog érdekli őket: mindent megúszni és másfél év múlva újra hatalomra kerülni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!