Tisztelt Olvasó!
Mint nem oly régen jeleztük, útelágazáshoz érkeztünk a Szalonna fennállásának történetében. Sokszor volt már ilyen, mindig úgy gondoltuk, mi a jég hátán is megélünk, ehhez elég dolgozni és valami olyat létrehozni, ami emberek szabad szemmel látható csoportjának fontos. Meg voltunk győződve arról, hogy nem kell agresszív módon, naponta az olvasó arcába tolnunk, hogy még egy kis véleményportál fenntartása is pénzbe kerül. Akkor is, ha csak egy 5-6 fős szerkesztőségről van szó, ahol nem hajhásszuk a szenzációt, a kattintásokat, ahol mindenki mindent csinál. A könyveléstől, ügyintézéstől a titkársági feladatokon át az olvasószerkesztésig. És akkor is, ha sokak szerint írni bárki tud, véleménye bárkinek van, ki nem szarja le, ami pedig az interneten elérhető, az alanyi jogon és ingyen jár.
Négy éven keresztül azt gondoltuk, hogy elég, ha tisztelettudóan és szerényen eldugjuk az oldal alján a diszkrét üzenetet, hogy nem koldulunk, nem kunyerálunk, és pláne nem a Seychelle szigeteki nyaralásra gyűjtünk, csak egyszerűen dolgozunk, a saját lelkiismeretünk szerint, politikai pártoktól, érdekcsoportoktól, oligarcháktól, strómanoktól és Soros Györgyöktől teljesen függetlenül, és ez csak úgy megy, ha közben meg tudunk élni.
Végignéztük az elmúlt hónapokban, amint az Index széthullása nyomán a nem kormánypárti hírportálok sorban kapaszkodtak bele a piaci résbe, és nevezték ki magukat a sajtószabadság utolsó bástyáinak, akik reklámokból nem tudnak megélni ebben a megváltozott médiafogyasztási szokásoktól bűzölgő világban. Igazuk volt, nehéz idők járnak, szűkül a szabad nyilvánosság, mindenki a túlélésért küzd. Van, aki gátlástalanabb ebben, és bármi belefér, van, akinek ez jóval nehezebben megy. Van, aki 2000 forintot is nehezen kér, van, aki a 20 ezret sem szégyelli. Igazuk volt, fontos munkát végeznek, amelyre nagy szükség van a mindent túlüvöltő, közpénzek milliárdjaiból fenntartott propaganda zajában.
Mivel mi egy egészen apró, ráadásul nem is újságírói műhely vagyunk, ahol a kattintásbarát bulvár nem váltja ki a közéleti tartalmat, ahol nem az a feladat, hogy mindenhol ott legyünk, és lehetőleg elsőként legyünk ott, ahol két tányért összecsapnak, úgy véltük, hogy bármennyire pengeélen táncolunk, ne most álljunk neki mi is nyöszörögni. Pedig július végén, amikor az Index szerkesztőségét megpróbálta maga alá gyűrni a rendszer – és mint tudjuk, sikerült is neki -, már bőven látszott, hogy a munka mennyisége igen, a bevételeink azonban nemhogy emelkedtek volna, de jelentősen csökkentek. Mostanra jutottunk el oda, hogy be kellett látnunk: minden erőfeszítésünk és önpuszító szerénységünk ellenére ebben a formában nem fenntartható a szerkesztőség, a napi tartalomgyártás, ezért valamit lépnünk kell. Ha úgy tetszik, teszünk egy utolsó kísérletet az életben maradásra.
A jelenlegi helyzet megértéséhez számszerűsítsük, hogy állunk. A Szalonnázó és a Szalonna rendszeres támogatóinak, illetve előfizetőinek száma ebben a pillanatban összesen nem éri el az 500-at, valahol 430 és 440 között mozog. Ehhez adódnak hozzá az alkalmi támogatások (ezeknek száma eléggé hullámzó), amelyekkel együtt – átlagban – havonta 1,1-1,2 millió forintból kell gazdálkodnunk. Ez alig valamivel több, mint az egyharmada annak az összegnek, amely mellett stabilan, kiszámíthatóan, nem csökkenő, hanem növekvő minőség mellett fenn tudjuk tartani a két oldalt. Ahhoz, hogy minden törvényes kötelezettségünknek meg tudjunk felelni, és a jövedelmünk után tisztességesen adózva valamennyien élni is tudjunk, hogy ki legyen fizetve a szerver, a rezsi, a könyvelő(k) és az egyéb állandó kiadások is fedezve legyenek, körülbelül havi 3 millió forintra van szükségünk. Havi 1000 forintos támogatás mellett 3000, havi 2000 forinttal számolva 1500 olyan hosszabb távon is hűséges olvasóra lenne szükségünk, aki hajlandó fizetni a tartalmainkért. Nem úgy, mintha a koldusnak adna, hanem mintha megvenné az újságosnál a kedvenc magazinját.
Ezek a nyers számok, és belátjuk, teljes joggal csapkodhatja a térdét a röhögéstől mindenki, aki annak örülne, ha végre eltűnnénk a francba. Nem sok választja el őket attól, hogy az álmuk teljesüljön, de bármennyit is kivettek belőlünk az elmúlt évek, teszünk még egy próbát.
Amellett, hogy a megszokott műsorstruktúrát átalakítjuk mindkét portálon, és a mennyiség felől a minőség irányába próbálunk elmozdulni, hamarosan egy élő számlálót is felteszünk a Szalonnára (ezt most bütyköli az önkéntes hozzáértő). Ezen követhető, látható és átlátható lesz, hogy miként alakul a támogatók, előfizetők száma, és hol tartunk a fennmaradáshoz szükséges feltételek elérésében. Erre kevesebb, mint két hónap haladékot adtunk magunknak. Valamikor karácsony előtt meghúzzuk a vonalat. Annak függvényében, hogy akkor hol tartunk, vagy mindenki tolja tovább a talicskát, és lesz Szalonna, vagy jön a B-, esetleg a C-terv. Ami annyit tesz, hogy első körben létszámot optimalizálunk (érthetőbben: leépítünk/kirúgunk/megválunk munkatársaktól), és ha akkor sem működik, megköszönjük a megtisztelő figyelmet, és visszafordíthatatlanul bedobjuk a törülközőt.
Tehát ha az a kérdés, hogy miért érdemes támogatni minket, akkor semmiképpen nem azért, mert itt ömlesztve mindent meg lehet találni, mint egy magára valamit adó (hír)portálon, ahol világhírű duplaismeretlen celebek dekoltázsa keveredik a jogállamiság elleni soros merénylettel. Nem is azért, mert nélkülünk nem forog tovább a Föld és nem nyílik a pitypang. Hanem azért, mert a magunk sajátos stílusában, mindenféle befolyásoktól és érdekektől függetlenül, kizárólag a lelkiismeretünknek engedelmeskedve, de a tényekhez és a valósághoz minden körülmények között ragaszkodva (egyelőre) elmondhatjuk mindazt, ami szerintünk fontos. Nem többet, nem kevesebbet. De mindent, amit egy olyan világról gondolunk, ahol sok egyéb mellett a vélemény szabadsága is egyre kevésbé magától értetődő. Sőt, itt mindenki elmondhatja, amit gondol. Itt az olvasó is bármikor velünk együtt írhatja a lapot, ha a véleménye tényeken alapul és nem sérti mások emberi méltóságát. Itt lehet barátokat szerezni, jó ügyek mellé állni, a semmiből is megpróbálni segíteni olyanokat, akiknek még a semminél is kevesebbjük van. Mert ez itt több, mint egy véleményportál, ez egy közösség.
Tehát ha úgy döntesz, hogy mellénk állsz, akkor egyelőre két lehetőség nyílik a támogatásra. A Szalonnán havi rendszeres (egy év után lejáró, megújítást igénylő), illetve egyszeri befizetésre egyaránt lehetőség van: bankkártyával, átutalással, illetve PayPal-lal is. (ITT minden részlet elérhető.) Bármilyen kevésnek is örülünk, a legkisebb összeget is megbecsüljük, hiszen a kiszámítható működés az előfizetések rendszerességén múlik. A Szalonnázó előfizetéshez kötött cikkeit változatlanul havi 6 euróért (körülbelül 2000 forint) lehet olvasni. (ITT az előfizetés módjáról lehet tájékozódni.)
Mindent összevetve: tisztában vagyunk azzal, hogy mindenki kér, hogy sokkal nagyobb és befolyásosabb műhelyek vannak, amelyeket fontos támogatni, és mindenkit nem lehet támogatni. Ennek ellenére azt is gondoljuk – különösen, amikor a legjobban fáj a hátunk és az agyvelőnk -, hogy az írás, a tartalomgyártás bármely formája: munka. Még akkor is, ha a gyümölcsei sokkal kevésbé látványosak, mint a földművelésnek vagy az autógumigyártásnak. Nem beszélve a közpénzpropagandáról. A havi több tíz- és százmillió forint közpénzből működő pártlapokhoz képest nekünk mindössze 3 millió forintra, azaz 1500-3000 elkötelezett támogatóra van szükségünk ahhoz, hogy emberhez méltó módon, lehetőleg magas színvonalon folytatni tudjuk a munkánkat. Ez ránézésre talán soknak tűnik, de ha néhány százezer olvasó mellett ez egy megugorhatatlan feladat, akkor tudomásul vesszük. Óra indul.
Szerkesztőség
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.