NEHAZUGGY

Fontossági sorrend

Szalonna | 2020. Október 29, Csütörtök | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az egyik cikkem kapcsán elmerültem az alternatív hírek világában. Azóta is követek néhány oldalt, és meggyőződésemmé vált, hogy a jelenlegi „előtérhatalmak” veszélyesebbek, mint bármelyik képzelt, kabalista „háttérhatalom” Az utóbbiak állítólag 5G-vel, oltásokkal, mesterséges intelligenciával akarnak minket rabigába hajtani, addig az előbbiek vezető pozícióban ülnek, karhatalmi erők állnak a rendelkezésükre, és nőket, férfiakat, dolgozókat megalázó törvényeket hoznak. Vajon melyik a reálisabb veszély?

Van valami diszkrét bája annak, mikor dicsőséges, kommunista irtó, szabadságharcos vezetőink kiállnak, és vérbarom fasisztáktól vagy kommunistáktól idéznek. Persze nem szó szerint, mert ők „nem olyanok”. Ők az új szél. Fényesebb, kapzsibb, illiberálisabb szél. Míg Ceausescu megelégedett a Kárpát-medence teleszülésének tervével, Németh Szilárd, Kövér László már a világot uralná, miközben új értelmet adnak a „méhész” kifejezésnek. Közel, s távol sem vagyok olyan zseniális polihisztor, mint kormányunk tagjai, pszichológiai ismereteim nyomába sem érnek Semjén nertárs orvosi tudásának, de elfojtott frusztrációt érzek a „szüléssel való világhódítás” mögött.

Kövér talán nem is egy mogorva házmester. A hisztik és kirohanások mögött a mélyen elnyomott feminin énje állhat. Ha kell, bősz anyatigris, ki testével védi csimotáját, mikor egy szélsőjobboldali-balliberális-bolsevik-kommunista, krumplival támad. Ki tudja? Talán Kövér egy másik világban boldogabb lenne. Arca nem lenne ilyen szigorú, mogorva. Kényelmes polgári lakásában, kis tűzhelyen, nagy lábosban rottyan a a marhapofa, a konyha asztalnál egy szakajtónyi gyermek szavalná a Nemzeti Dalt. Fejből. Virágos otthonkáját izgatottan fogná össze, mikor Szilárd hazaér. Bajusza alatt hamiskás mosollyal, tettetett zsörtölődéssel tenné el Szili bakancsait, s talán egy kicsit el is érzékenyülne, mikor megérzi annak illatát. A lakás csak egy lakás. A lábszag az, ami igazi, fideszes otthonná teszi. Mint minden este, kicsit elérzékenyül, ahogy nézi a rezsidémonok elleni harcban megfáradt Szilárdot. Nem tudhatja, csak érzi milyen keményen küzd az az ember nap, mint nap. Terítés előtt még szeretettel megsimogatja Szili terebélyes pocakját, lágy puszit lehel a harctól verejtékező fejére, összeszedi a földre dobott egyenruhát. A fürdőszoba felé menet becsukja a régi, rozzant szekrény ajtaját, és megint elhatározza, hogy kidobja azt az egykor oly kényelmes, meleg, védelmező, de ma már haszontalan pufajkát.

Nem mondom azt, hogy ez egy „diagnózis”, de mondhatnám. Elvégre az alaptörvényben az még nincs benne, hogy csak egy vadász diagnózisa elfogadható baklövés. Vagy ez lenne a liberális genderpropaganda? Mindegy, minek nevezem, abban biztos vagyok, hogy egy „hívőnek” ez szúrja a szemét. A gúny kormányoldalon erény, ellenzéki térfélen tiszteletlenség. Ez nem üt szíven, mert eddigi életem folyamán sem voltam hajlandó a rangot, pozíciót tisztelni, csak az embert.

Kormányoldalon fontos a Kövérhez hasonló szellemi pöcegödrök megnyilvánulása. Mondom ezt az SZFE-n történtek tükrében, az ellenzéki összefogás érdekében. Számomra most ez a lényeg: a fontossági sorrend az ellenzék részéről, mert néha úgy látszik, mintha csak Fidesz nívón tudnának politizálni. Olvastam sok elméletet, véleményt arról, hogy „valójában” mi volt annak a hátterében, hogy az ellenzéki összefogás(?) miért nem csatlakozott Hadházy Ákos propaganda ellenes tüntetéséhez. Igaz, már az elhatárolódás előtt pár nappal, néhány kommentben rátoltam az ekét az összellenzékre, azt is elmondtam, miért. Nem szeretném Orbán Viktor „mi magyarok” kipcsak mondását használni, mert nem tudhatom, hogy ki hogy látja az ellenzéki összefogást. Nem tudom, hogy ezek a pártok olvassák-e a Szalonnát, ennek ellenére leírom a számomra józannak tűnő gondolataimat.

Minden párt képvisel egy ideológiát, egy gondolatot, egy eszmét. Úgy gondolom, hogy a pártok ezen nézetei adják azokat a bizonyos fékeket és ellensúlyokat egy kormányzásban. A bajt abban látom, hogy mindegyik a saját gondolatait akarja keresztül vinni, miközben egy hangyányi kompromisszumot sem hajlandó kötni. Mindegyikük kijelöl valamit, felcímkézi, hogy az fontos. Már nincsenek kicsit, közepesen vagy nagyon fontos dolgok. Már nem lehet mérlegelni, hogy a propaganda megszüntetése vagy az SZFE ügye élvez-e előnyt. Nincs mese, minden mellett ki kell állni. Hatalmas erőkkel. Orbán és sleppje mindent bedarál egyesével, mert tudják, hogy így a legegyszerűbb, mert mindig többen lesznek azok, akik az mondják: „Engem ez nem érint”. Bizony mindenkit minden érint. Bármilyen hihetetlen, de többen vagyunk, mint a fideszesek vagy a barbár könyvdaráló fasiszták. Ők a zajos kisebbség.

Így vagyok az ellenzéki összefogással is. Ne érje már meg nekik olyanokat a soraikban tartani, akiknek nem csak a múltja, de a jelenje is kétes. Takarítsanak. Az emberek nagy részének nem mondanak semmit a vasútra, stadionokra, haveroknak adott milliárdok, mert ezek már felfoghatatlan összegek, viszont tökéletesen felfogják, ha valaki áramot lop. Senki sem épít vasútvonalat a fizetéséből, ellenben fizet villanyszámlát, a propagandagépezet pedig gondoskodik arról, hogy „felfogható” legyen az az összeg, amit egy ellenzéki lopott.

Az ellenzéknek ideje összekapni magát, saját stílust felvenni. Kiszórni a szemetet, nekilódulni, megszólítani azokat, akiknek lehetőség híján csak a migránstévé hazugságai vannak. Kezdjenek el mozogni, szervezkedni, és nem az alulról jövő kezdeményezéseket meglovagolni. Azt már észre vették, hogy az emberek változást akarnak, de azt még nem, hogy nem csak „csodavárók” vannak. Én azt mondom, lenne támogatás, de azért tenni kell. Megint Hadházy Ákossal jövök, ha tetszik, ha nem: ő mozgott, szervezett, megszólította az embereket. Igaz, megbüntették a dudálós tüntetésért, de összejött a pénz. Úgyhogy kedves(?) Ellenzéki Összefogás: tessék szépen melózni a tiszteletért, támogatásért, mert az én szememben az SZFE-s diákok tiltakozásának farvizén hajózni annyit ér, mintha az Adrián ringatóznának egy yachton.

Ropolyi Péter

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!