November 23,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Olyan nincs, hogy egy gyereknek ne jusson étel

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,325,942 forint, még hiányzik 674,058 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Éppen ünnepli az ország – mármint az, aki ünnepelheti, mert hivatalosan is magyarnak számít a kormánypárt szerint – a szabadságot, élteti a hősöket. Egy kicsit távolabb innen, Nagy-Britanniában a kormány nem szavazta meg azt a javaslatot, hogy a rászoruló gyerekek az őszi szünetben is hozzájussanak ingyenes étkezési lehetőséghez. A tanévben ez biztosított, szünetekben nem. Azonban most bajban van mindenki. Az ország is, az emberek is. Az alacsony jövedelműek értelemszerűen nagyobb bajban vannak, hiszen nincs vagy nagyon kevés a megtakarításuk. A járvány ott is térdre kényszerítette a gazdaságot, bár a kormány nagyon komoly támogatást nyújt a bajba jutott embereknek, biztosan nem jut mindenhová a segítségből. Nem szaporítom tovább a szót: a képviselők leszavazták az ingyenes szünidei étkeztetésre tett javaslatot.

Ilyenkor nálunk az szokott történni – mármint hasonló esetben -, hogy az emberek egy része felháborodik, a sajtó ír róla, az ellenzéki pártok kiadnak néhány sajtóközleményt, bemennek az egyetlen tévéstúdióba, ahová még hívják (és beengedik) őket, elmondják, mennyire fel vannak háborodva. Közben azok a jótékonysági szervezetek és civilek, akik eddig is bőven erőn felül segítették a rászorulókat, ezután is ezt teszik, végsőkig kifeszülve igyekeznek még nagyobb erőfeszítéssel, még több embernek segíteni. Aztán jön a következő felháborító geciség, és elsöpri a problémát. Pontosabban a problémát nem söpri el – éppen ez a baj -, de tudomásul vesszük, hogy ez van. Megtanulunk együtt élni vele.

Nagy-Britanniában Marcus Rashford, a Manchester United fiatal focistája (migráns hátterű, sötét bőrű illetőről beszélünk, ami általában normáliséknál nem fontos, de a kormánypárt rajongói táborának az lehet), eredetileg ő kezdeményezte az ingyenes szünidei étkeztetést, amit a képviselők leszavaztak, nem adta fel. Indított egy mozgalmat, melyhez csatlakozott a csapat, majd pedig rengeteg vállalkozó, cég is, sok étterem, vendéglátóegység is, pedig maguk is elég nagy bajban vannak. Csatlakoztak önkormányzatok, kis és nagy települések, kerületek. És persze civilek. Mert olyan nincs – mondták ők -, hogy gyerekek éhesen feküdjenek le este. Bármekkora a baj az országban, az emberségüket, a szolidaritásukat nem fogja elsöpörni semmiféle járvány.

Baj van Nagy-Britanniában is. De valami lehet ott a levegőben, mert nem nagyon lehet megtörni a társadalmat. Kormányok jönnek és mennek, de igazán nagy bajban valahogy számíthatnak egymásra az emberek. Ezt most nem azért írom ide, mert olyan marhára jól hangzik, és bőgjünk együtt. Azért írom, mert beszéltem ott élő családtagjaimmal és azt mondták, van gond ott is gazdagon, de ez a társadalmi szolidaritás létezik, és nagyon sok mindenért kárpótolja az embert. Mindig számíthatnak egymásra. Ez jellemző egyéb esetekben is, valahogy kialakulnak a településeken is a közösségek. Ha valaki tagja egy ilyennek és nehézsége támad, a többiek a világ legtermészetesebb módján nyújtanak kezet. Elég kiposztolni a csoportba, hogy – például – lábtöréssel otthon fekszik az ember, öten vagy ötvenen jelentkeznek és felajánlják a bevásárlást, akár főzést, takarítást. Olyanok, akik talán soha nem találkoztak egymással.

Most a legszegényebb gyerekekért fogott össze az ország. És nem azt nézik, milyen a gyerek bőrének a színe, csak azt nézik, hogy éhes. És azt nem lehet, abban az országban nem lehet. Egyfajta civil kurázsi ez.

Én nem tudom, mi volt előbb. Tipikusan a tyúk és tojás dilemmája. Vajon ott azért tudott felépülni egy demokratikus jogrend, mert ilyen a társadalmi hozzáállás, vagy azért azért ilyen a társadalom, mert demokráciához szoktak? Jó lenne megfejteni, de még jobb lenne valamelyik végéről elkezdeni felépíteni itt is valami hasonlót.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!